Közismert tény, hogy Románia egyik legfőbb exportcikke az elmúlt évtizedben nem valami ipari termék, még csak nem is valamilyen alapanyag, hanem a munkaerő: főleg a 2007-es EU-csatlakozás után emberek milliói vették a nyakukba a nagyvilágot, hogy a jobb nyugat-európai kereseti lehetőségeket kihasználva próbáljanak jobb egzisztenciát teremteni saját maguk és családjuk számára.
Itt most nem a bűncselekményből vagy koldulásból élőkről van szó – bár ők is tekintélyes számot képviselnek –, hanem azokról, akik akár hivatalosan bejelentve, akár feketén, de fizetésükért minden erejüket megfeszítve dolgoznak.
Olvasson még:
És ezzel nem csupán magukat, de itthon maradt
családjukat, ezzel közvetve pedig Románia gazdaságát is támogatják.
Nem is kevéssel.
A nemzetközi pénzátutalással foglalkozó TransferGo cég adatai szerint egy külföldön dolgozó román állampolgár ugyanis havonta átlagosan 500 eurót küld haza.
Márpedig ez mindenképpen nagy összegnek számít. Egyrészt a romániai bérek miatt az itthon maradt családtagok számára, másrészt a pénzküldő számára is.
Egy külföldön dolgozó román állampolgár ugyanis a számítások szerint átlagosan havi 2000 eurót keres, vagyis
keresetének negyedét hazaküldi.
Mindezt olyan körülmények között, hogy Nyugat-Európában a megélhetési költségek jóval magasabbak.
Sokan azonban ezt azért vállalják be, mert középtávon azt tervezik, hogy valamikor hazaköltöznek, így itthon szeretnének decens egzisztenciát teremteni a kint megkeresett pénzből.
Az általuk hazaküldött pénz mennyiségét a gazdaság is megérzi: a Világbank számításai szerint a járvány előtti utolsó, normális körülmények között zajló évben, 2019-ben 7,2 milliárd dollárt küldtek haza, ami a GDP 3 százalékát tette ki.
Mint ismert, Olaszországban és Spanyolországban milliós nagyságrendű az ott élő románok száma, de nem sokkal marad el ettől a Nagy-Britanniában és Németországban élőké sem.