Van ez a többé-kevésbé titkos társaság (még egy rendes honlapjukat sem találtuk meg), amely hazafias és kulturális is, és Avram Iancuról (ki másról) neveztek el alapítói. Ez a társaság időnként elszomorodik, elsősorban akkor, amikor valami olyan történik, ami a magyarokhoz köthető. Például, amikor a kolozsvári Erdélyi Történeti Múzeumban kiállították a magyar Szent Korona eredeti technológiával készült másolatát.
Nos, Avram Iancu kulturális és hazafias követői, akik – legalábbis saját bevallásuk szerint – igen sokan vannak, olyan sokan, hogy a legfontosabb romániai hazafias és kulturális társaságot alkotják, szóval e követők a minap ismét elszomorodtak. Nem mintha lett volna valami konkrét okuk a búra, hiszen épp nem történt semmi vérlázítóan magyar. Valószínűleg úgy érezték, már rég nem szomorkodtak egy jót. És olyannyira búnak eresztették a fejüket, hogy szerveztek egy országos találkozót, ahol írtak egy Határozatot is, melyben hangot adtak elkeseredésük okainak.
Olvasson még:
Elsősorban azért szomorúak Avram Iancu szellemi és művelődési leszármazottai, mert fogy egyes falvak lakossága, és romlik egyes falvak társadalmi-gazdasági helyzete. Ez valóban szomorú dolog. Az mellékes, hogy a hazafias szomorkodók csak a román falvakra gondolnak.
Aztán azért is szomorkodnak a hazafias művelt fők, hogy a románok (az összes) nem ápolják, nem őrzik-védik eléggé a román nyelvet, a román kultúrát, a román nemzet(ség) erkölcsi és anyagi javait.
Aztán azért is szomorkodnak, mert úgy látják, hogy egyre több Hargita és Kovászna megyei román hagyja el otthonát, mert a román állam magukra hagyta őket, a román kormány pedig folyton lefekszik az RMDSZ-nek.
Ja, valahol a szövegben szót ejtenek arról is, hogy ők bizony támogatják az nemzetiségek és vallási felekezetek közötti tolerancia, kölcsönös megértés és harmónia fejlesztését. Hát nem cukik?