Amint arról beszámoltunk, a pénteki nap folyamán Tusványoson „megnyílott” a Székelyföldi Értéktár, hogy Weöres Sándor híres versének parafrázisával éljünk. (Valójában egyelőre csak a Székely Értéktár Bizottság nyitotta kapuit sarkig.) Síppal-dobbal megnyitotta Borboly Csaba (a Hargita megyei tanács elnöke) és Tamás Sándor (a Kovászna megyei tanács elnöke). Utóbbi a sok székely érték mellé (székely vicc, székely ló, székely zászló, székely bicska stb.) megajándékozta a népet egy szakácskönyvvel is. A kötetet a székelyudvarhelyi Infopress Group nyomta ki. A könyv írójának, szerkesztőjének, egyebének nevét a titok homálya fedi. Arról sincs semmiféle adat, hogy ki támogatta a finomságokkal tele kiadvány megjelenését.
A könyvben természetesen székely receptek találhatók. Ami viszont az igazi ínyencek és gasztroperverzek csemegéjének ígérkezik: a szakácskönyv tartalmazza Tamás Sándor kedvenc étkeinek receptjeit is. (Mellesleg: a könyv egy sorozat része, az Antal Árpád kedvenceit tartalmazó kötet már kapható, akit esetleg érdekel. Hogy hol, azt sajnos nem tudjuk.)
Olvasson még:
Máris mondjuk, hogyan azonosulhat bárki Tamás Sándorral, egy jó ebéd erejéig bár. Tamás Sándor egyik kedvence
Katica néni libalevese.
Kell hozzá egy liba aprólékja, 2 murok (gyengébbek kedvéért: répa), 1 petrezselyem, 1–1 kis fej karalábé és zeller, 1 kis fej vöröshagyma, 3–4 darab pityóka (oké, krumpli, burgonya, értik), maréknyi rizs, só meg szemes bors.
Na kérem: feltesszük a tűzre a libadarabokat (megtisztítva!), a zöldséggel együtt. A habját leszedni, lassú tűzön főzni! Pont, mint a húslevest. Amikor a hús már majdnem puhára főtt, belezuttyintjuk a felvágott pityókát, a marék rizset, és addig főzzük, míg elkészül.
És jöhet a második fogás. Különleges étekről van szó:
Tamás Sándor kedves felesége lucskos káposztája.
Ami kell: 60 deka disznóhús (nyakkaraj, dagadó, comb), 1 közepes fej édeskáposzta, 1 fej hagyma, 4–5 paradicsom, zsír, 1 kanál liszt, 2 dl. tejföl, só, bors, pirospaprika, köménymag, kapor, 4 szelet széles, húsos füstös szalonna.
Amit tenni kell: a húst kockára, a káposztát laskára, a hagymát apróra vágjuk. A húst és a hagymát megfuttatjuk a zsíron, hadd szaladjon. Rá a káposztát, paradicsomot, paprikát, köménymagot, kaprot! Most jöhet a víz, lepje csak el a káposztát, de szűken ám! Lassú tűzön puhára pároljuk az egészet. Utána sózunk, a liszttel sűrítünk. Aztán a szalonnaszeleteket bevagdossuk és szép ropogósra sütjük. Kakastaréjosra! Kitesszük a káposztát a tányérra, rá a kakastaréjt, a szalonnazsírban felforraljuk a tejfölt és nyakon öntjük vele a tányér tartalmát.
Na és a desszert:
Tamás Sándor keresztmamájának kemencében sült almás rétese!
A hozzávalók: fél kiló liszt, tojásnyi zsír (!), 1 kanál ecet, langyos víz, másfél kiló alma, citromhéj, cukor, mazsola.
Az előkészületek: itt, kérem, gyúrni kell a tésztát. De figyelem: puhább legyen, mint a laskatészta. Deszkán gyúrjuk, többször átforgatva, amíg hólyagos nem lesz és nem ragad. Aztán 2–3 cipóra osztjuk és pihentetjük 15 percig. Ezalatt elkészítjük a tölteléket: almát lereszel, cukorral, fahéjjal, mazsolával ízesít. Utána megkenjük a cipókat – nem kenőpénzzel, hanem zsírral, és nagyon vékonyra nyújtjuk őket. Kicsit hagyjuk a lapokat szikkadni, majd elkezdjük hajtogatni a lapokat, origami-módra, amíg a tészta több rétegű és téglalap alakú lesz. Akkor rászórunk 1–2 kanál morzsát, egyik oldalára rátesszük a tölteléket és lazán felcsavarjuk a rétest. Betesszük a tekercset egy kizsírozott tepsibe, a tetejét megkenjük olvasztott zsiradékkal, és a forró kemencében ropogósra sütjük. Akinek nincs kemencéje, az itt abba is hagyhatja. Jó, ez vicc volt, használhatunk sütőt is. A tepsiben szeleteljük, tálakra rakjuk, meghintjük porcukorral és megesszük.
Na kérem. Jó sütést-főzést kívánunk Önöknek, Tamás Sándorral együtt. Aztán ha nem jó, őt szidják!