Semmi új a nap alatt, sőt még nap sincs – a felhős, hideg Kolozsváron ugyanúgy zajlott a március 15-i megemlékezés ma, ahogy évtizedek óta: az ifjúság és az elöljárók felvonulnak a protestánt teológiától a Szent Mihály-templomba, megpihennek az ökumenikus istentiszteleten, majd tovább vonulnak a Petőfi utcába, ahol a Biasini-szálló volt épületén, jó magasan elhelyezett emléktábla előtt beszélnek.
Olvasson még:
Pár különbség azért jelezte, hogy nem állt meg az idő, még ha ez is lett volna a benyomásunk a sok induló alatt, amivel a szervezők szórakoztattak a műsorkezdetig. Az élelmes ünneplő igenis észreveszi a tavaszi primőröket:
- eddig senkit nem zavart Erdély zászlója, idén a hatóságok lekapcsolták rögtön a felvonulás elején (a HVIM-zászlók szervezői ráhatásra tűntek el az elmúlt 2-3 évben);
- a táblaper és a Musai-Muszáj-akciók hatására idén már Emil Boc is cikinek érezte, hogy kiejtse a multikulti szót;
- ennek ellenére kifütyülték a polgármestert;
- mégsem maradtunk multikultizás nélkül: Fancsali Ernő helyi Néppárt-elnökként kérte számon rajta a valós multikulturalizmust és többnyelvűséget;
- tavaly és idén sem szólalt fel Gergely Balázs, pusztán koszorúzott, azt sem az EMNP, hanem a Kincses Kolozsvár Egyesület nevében;
- új szelek fújnak az RMDSZ háza táján is: már másodjára nem jelent meg és nem szólalt fel Máthé András Levente, nem tudhattuk meg, milyen nehéz március 15-i beszédben újat mondani;
- ezért idén először a Kolozs megyei RMDSZ új elnöke, Csoma Botond beszélt és beszólt a kisebbségi jogok visszanyesése miatt.
Nem új, de aránylag friss fejlemény az is, hogy már nem kell öt méter magasan koszorúzni az emléktáblát, és kíváncsiak vagyunk, idén is a szomszédos kapualjban végzik-e a koszorúk, ahogy tavaly, rögtön az ünnep másnapján. Addig is vesszünk el a részletekben:
Az ének mindig a teológiától és a teológusoktól indul.
Se a magyar, se a székely zászló nem csípte a hatóság szemét, Erdély zászlójára viszont rá se bírtak nézni. Pedig az a román trikolór színeiből áll. Már jobban félnek a regionalistáktól? Egy bámészkodónak mintha a globalista kapitalizmus még jobban fájt volna: hevesen integetett az Orange üzlet ablakában állóknak, és közben azt kiáltotta, hogy „Erdély a tiétek, nem az övék”, mutatott a Kossuth-nótára vonulókra.
Most már nekünk is vannak díszhuszáraink, nem csak a székely városoknak.
Pár éves hagyomány: a kiskorúak huszárkodnak.
A vitézkötés viszont már nem a huszárok előjoga: van aki a hagyományosat, van aki a modernné stilizáltat szereti.
Zászló azoknak, akik azt hiszik, hogy ma a Ziua Maghiarilor de Pretutindeni-t ünnepeljük.
Tavaszi fejfedő fiúknak.
Hirdetés
Tavaszi fejékesség lányoknak.
Tucatnyi busz kígyózott a pár száz ünneplő mögött. Volt olyan sofőr is, aki inkább visszafordult.
A szervezők mindenre felkészültek.
„Minden poszton a legkiválóbb emberekre van szükségünk” – idézte Horváth Anna a háttérből figyelő Márton Áront.
Vigyázzunk ám a hegyes zászlórudakkal – oktatott ki öt napja a vásárhelyi csendőrség.
Zsúfolásig telt a Szent Mihály-templom.
Még egy újdonság: csak a teológusok éneke hallatszott a Főtéren, a magyar szótól ugatásrohamot kapó Noua Dreaptások idén végre elmaradtak. Illetve három nappal korábban küldtek el minket az országból.
A menet úticélja és Boc beszédének jelképe: milyen jó, hogy együtt építjük a közös európai utat, még ha magyarok vagyunk is.
Vagy mégis két út áll előttünk?
Vagy inkább egy harmadik?
Mindenesetre három nyelv legyen rajta. „Szégyelld magad!” – kiáltotta oda Boc-nak a zászlót lengető férfi. Sajnos csak magyarul.
Mert nekünk a szimbólumok fontosak. A pántok és a tulipántok is. Itt állunk, másként nem tehetünk.
Vagyis ne csak álljunk – mondta Horváth Anna, mielőtt beállt volna Boc mögé –, hanem dübörgő szónoklatok helyett dolgozzunk keményen, mint az apostolok, zárjunk össze, és ugyan tudja, hogy megingott a közbizalom a vezetőkben, de azért inkább segítsük egymást, mintsem gáncsoskodjunk. Ezt válaszként is lehetett érteni Fancsali kampánybeszédére, amit az ünnepi tribünről nyomott: lejárt a 20. századi pártok és a bukaresti árulások ideje, rendszerenkívüli Petőfikké kell válnunk. (Vagy legalább szavazzunk a magukat rendszerenkívülinek beállító új jelöltekre – fordítjuk le a nem is finom választási utalást.)
Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője ezúttal nem mondott semmit, pedig most mindenki arra kíváncsi, hogy ő majd hova áll be.
Addig is – búcsúként – beállunk Matyi alá. Jöjjenek a hétköznapok.