Szerencsés év volt a tavalyi, sok magyar film közül válogathattak az idei TIFF-re – vezette be a kolozsvári filmfesztivál magyar napjának felelőse, Zágoni Bálint a magyar filmesekkel folytatott beszélgetést csütörtökön a fesztivál főtéri henyélőjében. Tavaly ősszel minden hónapban bemutattak legalább egy új magyar filmet Magyarországon, a kínálatból Zágoni azokat választotta a TIFF-re, amelyek egyaránt fesztivál- és közönségkedvencekké váltak.
Ez oda vezetett, hogy csak egyetlen film, Hajdú Szabolcs Délibábja szerepel most először Kolozsváron, a Szabadesést, a Szerelempatakot, A berni követet és a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlant már láthattuk ősszel a Filmtettfeszten. Másrészt olyan filmek mentek át ezen a rostán, amelyek nem a Magyar Filmalap nagyjátékfilmes büdzséiből készültek:
- a Szabadesést egy koreai filmfesztivál támogatta,
- a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan diplomafilmként készült el,
- A berni követ tévéfilmnek készült,
- a Délibáb bemutatója anyagiak miatt késett,
- a Szerelempatak pedig dokumentumfilm.
Alkotóikat, szereplőjüket jobbára Molnár Levente színész, a TIFF munkatársa és a kolozsvári magyar társulat tagja kérdezgette a kalandos forgatásokról, illetve a jelenlévő újságírók.
Molnár Levente, Zágoni Bálint, Reisz Gábor, Nagy Boglárka Isaach de Bankolé tolmácsaként, Pálfi György, Ruttkay Zsófia és Sós Ágnes
A Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan például barátok lakásaiban, sok szívességből és nagyon alacsony költségvetésből készült, mondta el Reisz Gábor, akinek épp ezért most furcsa, hogy ő fesztiválokon meghívottként szerepel. Több oka is van annak, hogy sokan személyesnek érzik a filmjét: egyrészt Enyedi Ildikó irányító tanárként erre ösztönözte őket, másrészt ő is, akárcsak a főszereplő, épp szerelmi csalódást élt át, ezért a film elkészítése terápia is volt számára. Igyekezett persze nem kisajátítani a filmet a saját érzelmeivel, hanem a barátai élményeit is belevinni.
A film végén a stáblista alatt a főszereplő perceken át szalad az utcán, úgyhogy muszáj volt rákérdeznünk, ez mennyi futással járt. Reisz Gábor elárulta, két napig futott Ferenczik Áron, a főszereplő, mert a forgatás alatt nem zárták le a forgalmat. Ezért ha villamos vagy mentő jött, megállt a forgatás. Forgalomlezárással fél nap alatt fel tudták volna venni, mesélte a rendező.
Reisz Gábor a bal szélen, a mikrofonnál Isaach de Bankolé, Jim Jarmusch egyik kedvenc színésze
Isaach de Bankolé még soha nem jött ennyire keletre, mint most Hajdú Szabolcs „westernjéért”, mesélte a Délibáb főszereplője. Négy éve New Yorkban kezdődött a kalandja a Délibábbal, ahol megtetszett neki a forgatókönyv. Számára ez a döntő, amikor filmszerepet fogad el, mert szerinte nem lehet valaki jó színész egy rossz filmben.
Kiderült, a leforgatott anyag mintegy 40 százalékát kivágta a rendező a filmből, és Bankolé is nehezen ismert rá, amikor látta a torontói fesztiválon, de nagyon elégedett volt a végeredménnyel: jó és tömör lett a film, mondta. És most már annyira megbízik Hajdú Szabolcsban, hogy forgatókönyv nélkül is szerepet vállal a filmjeiben, ha a rendező felkéri.
Pálfi György rendező és Ruttkay Zsófia forgatókönyvíró
A Szabadesés a szabadság és a kötöttségek izgalmas keverékében készült, tudtuk meg Pálfi György rendezőtől. Egy olyan dél-koreai filmfesztivál támogatta, amely azelőtt 14 évig csak rövidfilmekre adott pénzt, tizenötödjére pedig Pálfi nagyjátékfilmjét választották, de ugyanannyi időt biztosítottak számára, mint addig a rövidfilmekhez: hat hónapot.
A rendező ezért profi színészeket választott, de azt is tudta: túl későn tudja elkezdeni a forgatást ahhoz, hogy a színészek el tudjanak szabadulni egy teljes hónapra, ezért úgy strukturálta a történetet (7 lakás sztorija, ahogy egy előttük lezuhanó szomszéd néni látja), hogy egy-egy epizódhoz csak két napra vegye igénybe a színészek munkáját. Ahhoz is kellett igazítani a forgatókönyvet, hogy tudták: egyetlen helyszínen forgatnak majd.
A korlátozott forgatási idő határozta meg azt is, hogy végül készre írták a jeleneteket, nem alapoztak az improvizációra, mesélte Ruttkay Zsófia, akinek mégis nagyon felszabadító érzés volt írni a Szabadesés forgatókönyvét, mert nem kellett megfelelnie senkinek. Ellentétben azzal, amikor két és fél évig csiszolták készre a filmalapnál a Toldi forgatókönyvét, amiből végül mégsem készült film.
A film témáján ugyan nem látszik, de nagyon nagy öröm volt megcsinálni, erősítette meg Pálfi György is, aki mindenkinek kívánt egy ilyen hat hónapos flow-élményt. Azért volt ilyen felszabadult az alkotási folyamat, mert kiszedték belőle „minden dolgok rákfenéjét”, a pénzt, mondta. A megnézése viszont nem felszabadult mozizás, árulta el Ruttkay, nem akarták a néző szájába rágni a dolgokat, akinek így rendesen igénybe kell vennie az eszét, érzelmeit és ösztöneit egyaránt.
Sós Ágnes
Érzelmek és ösztönök csobognak bőven a Szerelempatakban, egy csíkszéki falu 80 év feletti lakosainak szerelmi-szexuális életéről szóló dokumentumfilmben, amelyet már tévében is láthattunk. Sós Ágnes rendező elárulta, eleinte Magyarországon tervezte leforgatni, de ott azt tapasztalta, hogy a 90 évesek is úgy beszélnek, mint a tinik, ezért barátai ajánlására végül Erdélybe jött forgatni, és annak ellenére sem bánta meg, hogy két évig ingázott a 800 km-es távon.
Dokumentumfilmnél a forgatókönyvet az élet írja, bár a rendező átgondolt tervvel és célokkal vág neki a forgatásnak, mondta Sós Ágnes. Mivel a szereplői valós személyek, a forgatás három vagy akár hét évig is elhúzódik attól függően, hogyan bomlik ki a történet a valóságban, maga a forgatókönyv pedig akkor válik véglegessé, amikor a vágószobában végre azzal állnak fel, hogy kész a film.
Ha pedig most ennyi a jól megírt és vágott film, ahol még feliratot sem kell olvasni, ráadásul rekken a hőség, akkor vegyük be magunkat végre a mozikba.