„Szóval: Traian Băsescu. A távozó államfő a Ceauşescu utáni Románia legjobb államfője volt. Erről már beszéltem máshol is, nincs mit ismételgetnem magam – akinek még mindig nem világos, annak sötét is marad. Az maradjon azzal a zöldséggel, amivel beetették, maradjon annak klasszikus húzásnak a kollaterális áldozata, ahogy a PSD a démonizálás eszközével harcolt Băsescu ellen. Csakhogy persze ára volt annak, hogy bármit is el lehessen érni Romániában. Arról beszélek, hogy Băsescu úgy maradhatott hatalmon egy ilyen elfajzott dzsungelben, és úgy vezethetett relatíve következetesen egy évtizeden át, hogy ehhez erős háttérerők kellettek. (Például Constantinescu azért nem ért el semmit, mert ő – bár a legtisztább ember volt azon a poszton – nem rendelkezett gyanús kapcsolatokkal.) Nos, e két erő nem más, mint az USA – és a legnagyobb román titkosszolgálat, a kommunista Securitatéból lett, és immár tábort váltott Román Hírszerző Szolgálat (SRI).

Băsescu ugyanis úgy került hatalomra, hogy az akkori Năstase-rezsimből már a legbutábbak is kezdtek tömegesen kiábrándulni, így  szokásos protest-voksolás révén, és egy ügyes kampánnyal, nagy nehezen Băsescu lett a befutó. Aki ezt követően teljesen átadta az országot az USA-nak. Már legalábbis azt, ami ebből kell nekik. És itt erősödött meg ő maga is. Ugyanis Washington nálunk keresett – és talált – a térségbeli szövetségest, ahol nem csak bizniszelhet, hanem katonai bázisokat is kiépíthet, cserébe pedig védelmezte azt az államfőt, aki ezt lehetővé tette. Itthon pedig ott van a SRI, valamint a kisebb titkosszolgálatok. Amelyek persze nem jó srácok manapság sem, de már rég átálltak az exkomcsi oldal támogatásáról a jelenleg jövedelmezőbb nyugati szférához. Ja, és mellesleg ők irányítják lényegében Romániát. A rendszerváltás óta folyamatosan, csak egyre kifinomultabban: ezer felé leágazó gazdasági érdekeik szogálatában, eszközkét pedig ott vannak a pártok, a központi sajtó nagyobb penetrációjú része. (…)

Ami a távozó helyett érkező új államfőt, Iohannist illeti: természetesen ő is csak egy politikai aktor, egy arc, egy eszköz azoknak, akik mögötte állnak. És az ország nagy szerencséjére, a mi nagy szerencsénkre legalább ugyanazok állnak mögötte, mint az előző mögött, nem pedig a még sötétebb oldal. Nem érdekel, hogy utólagos bölcsködésnek hat-e, én tudom, hogy igaz: biztos voltam benne, vagy legalábbis bíztam benne, hogy úgymond Băsescunak még lesz egy húzása, az elnökválasztás körül – ami lényegében az őt védő erők húzása volt. Ez pedig Iohannis hatalomra segítése, a PSD ellenében. Meglepően csinálták, de biztos vagyok benne, hogy Washington és a SRI is megtette a magáét, legalább a »megfelelő közhangulat« kialakításában. Bár, hogy konkrétan milyen mélységig ment a »rásegítés«, az csak évtizedek múlva fog kiderülni, ha egyáltalán. Ám vigyázat ezzel a szerencsével: sokan most hajlamosak megint túlzásokba esni, és rengeteget várni az e hónap második felében hivatalba lépő új elnöktől. Pedig nem kellene.

Egy: ne felejtsük el, hogy mögötte is korrupt pártok állnak. Mert minden párt korrupt, és újratermeli a maga klientúráját, ahogy hatalomra kerül. Sőt, ellenzékben is állandóan ezen dolgozik. A fő cél most az volt, hogy legalább a legnagyobbá nőtt ilyen pártot, a PSD-t ne engedjük még tovább terjeszkedni, sőt, kerüljön belső válságba.”