„Igazából nem szeretek stoppolni. Ha van pénzem vonatra – ami, mint tudjuk, luxus, amolyan módos emberek kiváltsága lesz lassan –, akkor inkább mégis azt választom, mert a vonaton tudok olvasni, biztonságban érzem magam, és elviselhetően kényelmes. De úgy tűnik, mostantól stoppolnom kell, mert az állam rendszeresen elfelejti, mi a dolga. Szeretném tehát tudatni a miniszterekkel, polgármesterekkel, tanárokkal, orvosokkal, tűzoltókkal, intézményigazgatókkal és azok alattvalóival, rendőrökkel, postásokkal, egyéb társaikkal, hogy a társadalom alkalmazottai, nem pedig urai, nem megmondói, nem piócái és ujjból szopott akaratok önkényes végrehajtói. Mi felbéreljük őket, hogy tudásukat, erejüket adják cserébe. Nem azért, hogy a fejünkre üljenek, kioktassanak, kellemetlenkedjenek, beleszóljanak, fél disznót elfogadjanak, raboljanak stb. Nem azért, hogy teher legyenek, nyűg, egy kellemetlen szúnyog bárki autójában. Jelen állapotában a román állam a következőképpen jár el nap mint nap: amikor éppen ebédhez ülünk a családdal, halljuk, amint kulcs csörömpöl, halkan nyílik a bejárati ajtó, és beoson néhány cimborájával. Mintha ott sem volnánk, ránk se pillantva halkan kinyitja a hűtőt, és rámolni kezdi kifelé az élelmiszert, majd átoson a kamrához, és emeli be a zsákjába a többit. Aztán, mielőtt épp kimenne a házból, ránk mordul: »hogy ülsz azon a széken?! Egyenesen a gerincet!« – és becsapja az ajtót maga után. Szegény miniszterek (minister = szolga, segéd latinul) és barátaik mindig összekeverik a dolgokat, ezért kell nap mint nap megfogni a kis kezüket, és visszavezetni őket a helyes útra. Én mint egyszerű állampolgár azért finanszírozom az államot, hogy legyen út a talpam alatt, közvilágítás a fejem fölött, és nyugalom a mindennapokon. Az első kettőt is csak ímmel-ámmal, korruptan, drágán, gyenge minőségben kapom meg, az utolsó helyett pedig folyton pofonokat kapok.”
Mostantól stoppolok
Stoppolni ugyanis szabad. Akkor is szabad, ha szolgálóink szerint nem az, akkor is, ha megbüntetnek érte majd, akkor is, ha kőbe vésve hozzák le a felhők közül.
Hirdetés
Hirdetés