Váradnak van egy Kálvária-dombja (tulajdonképpen az egyetlen dombja), ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a városra. Ma a legtöbben úgy emlegetik, hogy Gomba, a tetején épült vendéglő után. Az idősebb váradiaknak viszont a Gomba az csak Kálvária-domb maradt, ők ugyanis még jól emlékeznek arra, hogy alig több mint hatvan évvel ezelőtt még templom állt itt.
A Fő utca elején található római katolikus Barátok-templomából minden évben úrnapi körmenet indult ezzel a végállomással, a stációkat pedig kisebb kápolnákkal jelenítették meg. Ezeket 1955-ben rombolták le, azóta nem tartanak körmenetet itt a római katolikusok.
Olvasson még:
A hagyományt a görög katolikusok elevenítették fel egy évtizeddel ezelőtt, és azóta minden évben megszervezik a saját liturgiájuk szerinti keresztutat. A ferences zárda növendékei Krisztus korát idéző ruhákat öltenek ilyenkor, és szigorú forgatókönyv szerint felidézik a stációkat.
A nagyszerdai keresztútra idén rekordszámban jöttek el. Innen még úgy tűnhet, hogy szépen, rendezetten megy a nép. Közelebbről azonban saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy nem jó a sűrűjébe keveredni.
Nem lehet panasz a fiatalok teljesítményére, többnyire őszintének tűnő beleéléssel játszották szerepüket.
A Jézus szól a síró asszonyoknak című fejezet. A sapka, sál a gyerekeken jelzi, hogy nem szandálhoz való időjárás volt.
Jézus harmadszor is elesett a kereszttel. Közben felolvasták az ide vonatkozó igei szakaszokat. A hangosításnak köszönhetően azok is hallhatták, akik a domb alján várták, hogy haladjon a sor.
Itt kezdtük el igazán megsajnálni a Jézust megtestesítő fiatalembert. Adjatok már rá egy kabátot, még a végén megfázik! – aggódott egy néni a közelünkben. Hevesen bólogatott, aki hallotta.
A megfeszítés momentumát sokan akarták látni, még többen megörökíteni. Ha Jézust manapság ítélnék kereszthalálra, azt biztosan élőben közvetítené a tévé.
A sírba helyezést bőrkabátos úriemberek hajtották végre. Először azt hittük, hogy ez már nem a keresztút része, hanem a kölyök valóban rosszul lett.
Ezzel nem voltunk egyedül, több operaőrt vagy operatőr-jelöltet is megtévesztettek.
Aztán megpillantottuk a sziklasírt. Legalább betakarták – gondoltuk.
A feltámadásig nem vártunk három napot, reméljük, váradi Jézusunk sem fog ott feküdni húsvét vasárnapig. Mindenesetre amikor eljöttünk, még ott feküdt a betonon.