„Hogy az adóhivatal gazdag, azt rég tudjuk, azt is, hogy alkalmazottjai nem tartoznak a szerény keresetűek körébe, de levelezésüket látva nyugodtan kijelenthetjük, lelkükön szárad egy erdőnyi fa kivágása, melyből a papírt gyártották, a bürokrácia felduzzasztása vagy a csőd szélén álló román posta rejtett, illetve nyílt támogatása.
Vajon miért éri meg ennek a hivatalnak az e fajta pazarlás? Ha egyszerűen hozzácsapják idei adómhoz, vagy ne adj, Isten, elengedték volna ezeket az 1–2 lejes adókülönbségeket, jobban jártak volna, hisz bizonyíthatóan többe került a leves, mint a hús.
Olvasson még:
Az így elpallott pénzt adomány formájában például átadhatták volna a tanügynek, hogy ne legyen annyi cirkusz az ingázó diákok utazási költségeinek fedezésekor, vagy egyszerűen átutalhatták volna a gyermekjogvédelmi igazgatóságnak, könnyítendő az állami gondozott kiskorúak és nevelőik sorsán, de odadobhatták volna a városnak is, hogy csinosítsa a zöldövezeteket.”