A sucevițai erények létrája és a látogatók (Fotók: Mészáros Tímea)
Cooltúra Erdélyben
Szerző: Mészáros Tímea
2018. október 10. szerda, 16:05
Református szórványmagyarok, szász evangélikusok, bukovinai lengyel és székely katolikusok nyomában jártunk, megnéztük a román ortodoxok egykori kulturális fellegvárait is.

Bukovináról az emberek többségének az UNESCO világörökségi listáján szereplő kolostorok és a mioritikus táj jut az eszébe. Egyre kevesebben hiszik elmaradott vidéknek, ahol középkori körülmények és gondolkodásmód uralkodik, bár tény, hogy a hatalom évszázadok óta az ortodox egyház kezében összpontosul, és ez a kolostorok falain megjelenített, olykor politikai színezetet öltött 15–16. századi freskókból is kiolvasható.

A figyelmes látogató előtt emellett a szerzetesi élet titokzatos, tömjénillatú világa, a viharos történelmi múltból adódó, a szó szoros értelmében vett multikulturalitás, a lakosok egyszerűsége, hagyománytisztelete, mély vallásossága tárul fel.

Csendélet apácával a Moldovița kolostorban 

A bukovinai székelyek nyomába eredő cikksorozatunk kapcsán egyszer már felkerestük a térséget: akkor kifejezetten a székely örökséget kutattuk az öt székely falu, Fogadjisten, Istensegíts, Hadikfalva, Andrásfalva és Józseffalva környékén. Akkor biztosra vettük, hogy egyszer visszatérünk erre a varázslatos vidékre, nemcsak az érintetlen természeti szépségekért, hanem azért is, mert a leghíresebb látványosságok, a festett kolostortemplomok meglátogatása nélkül a Bukovináról alkotott képünk aligha lehet teljes.

Kivételes lehetőség adódott erre a kolozsvári székhelyű Mercurius Info Tour utazási iroda jóvoltából, amely október első hétvégéjén kétnapos őszi kirándulást szervezett a környéken, Sipos Dávid túravezető szakszerű idegenvezetésével. Az iroda egyébként főleg magyarországi turisták erdélyi kalauzolásával foglalkozik, de könnyen igazodik az igényekhez, a mostani kiránduláson például főként kolozsváriak vettek részt.

Mivel az utazás során néhány útba eső, Bukovinához nem – vagy csak érintőlegesen – kapcsolódó látványosságokat is megnéztünk, pár fotó és bekezdés erejéig ezekre is kitérünk, bízva abban, hogy hasznos információkkal szolgálunk a Kolozsvár felől Bukovinába tartó turisták számára. Az ortodox kolostorok mellett magyar református, szász evangélikus és lengyel római katolikus templomokat egyaránt célba vettünk, de szó esett a zsidókról és az örményekről is, ezáltal bővítve ismereteinket a soknemzetiségű és sokfelekezetű Erdélyben fennmaradt kulturális és építészeti örökségről.

Sipos Dávid (mikrofonnal) idegenvezette a kolozsvári kirándulókat

Somkerék, Csicsó vára

A hajnali ködbe burkolózott Nagy-Szamos völgye mentén haladtunk a Beszterce-Naszód megyei szórványmagyarság egyik legszebb református temploma, a somkeréki istenháza felé, amely a Bethlent Besztercével összekötő útvonalon, pár kilométerre Bethlentől, az országút mellett található. A templom építésének pontos éve nem ismert, de az egyik első, 1333-as írásos említésből kiderül, hogy bizonyos Gombási Domokos emeltetett kőtemplomot Szűz Mária tiszteletére. Az évszázadok során többször átépítették, nagylelkű adományoknak köszönhetően minden pusztítás után elhárították a károkat, új építészeti elemekkel egészítették ki.

Gótikus boltozata 1661-ben omlott be, míg fakazettás mennyezete 18. század végén pusztulhatott el. 1744-ben Árva Bánffy Mária jelentős adománnyal támogatta a templom helyreállítását. A kazettás mennyezet, a festett bútorok, az Úrasztala, a szószékkorona, az énekhirdető, valamint a nyugati oldalon lévő karzat a kolozsvári id. Umling Lőrinc híres festőasztalos műve, aki ez idő tájt számos kalotaszegi református templomban hagyta ott védjegyét.

A somkeréki templom különlegességét az egységes festett faberendezés mellett a zsindelyes tetőzet, a fennmaradt diadalív, a kőből készült szószékkosár és a felette virágokkal díszített fa szószékkorona adja. A templom tornyába falépcsők vezetnek, fentről pedig ráláthatunk az egész Sajó-mentére.

A somkeréki templom kívülről...
 

... és belső pompájában.

A somkeréki templom belső bútorzatát a híres Umling-család készítette

A környék fontos történelmi emléke még a hajdan a Magura oldalában álló Csicsó vára. Ma már csak a romjai láthatóak. A középkori várrendszerhez tartozó erőd – Sipos Dávid szavaival – igazi Jolly Joker volt a magyar királyok kezében, hiszen gyakran adták át a birtokjogokat a szövetségessé vált moldvai fejedelmeknek, köztük III. Nagy István (Ștefan cel Mare) , vagy IV. Péter (Petru Rareș) fejedelmeknek. Moldva rendkívül zavaros történetéhez hozzátartozik, hogy az uralkodók ritkán haltak természetes halált.

A Moldvából érkező portyázók sokszor kifosztották a szász településeket, ezért a szorgos kisiparos munkából, főleg kereskedelemből élő szászok nem szívesen fogadtak be idegeneket a vidékre. A 17. század végén, a 18. század elején érkező örmények Szamosújváron – Európa első tervezett középkori városában –, míg a zsidók a Nagy-Szamos jobb partján fekvő Rettegen telepedtek le.

Beszterce, a Borgói-hegység és Dornavátra

Besztercéhez, az észak-erdélyi szászok legfontosabb városához közeledve egyre több jellegzetes parasztházat láthatunk. Az egybeépített kapuk bezárva azt az összhatást keltik, mintha hosszú várfal húzódna végig az út mentén – ez is, akárcsak a házak közötti nagyobb távolságok, a szászok zárkózottságát, távolságtartását jelzi. 

Beszterce középkori belvárosa az evangélikus templom tornyából

A mintegy 67 ezer lakosú Beszterce belvárosa viszont a szászok gazdagságáról tanúskodik. Egy olasz utazó 1564-ben írta róla, hogy meglehet, Kolozsvár a legnépszerűbb, de Beszterce a legszebb erdélyi város. Még ha ezzel a megállapítással a legtöbb kolozsvári egészen biztosan nem értene egyet, tény, hogy Kolozsvárnál több középkori épület maradt fenn a városban. A hatszáz évvel ezelőtt kialakult városszerkezet mindmáig fennmaradt: a vásárok helyszíneként funkcionáló főtérre szűk, a brassói Cérna utcához hasonlító gyalogos utcák sokasága vezet.

A város nevezetessége a Búzasor, ami egy 13 árkádos középkori „bevásárlóközpont”, ahol a céhmesterek árulták portékáikat. A középkori céhek, ahogyan az utcanevekből is kiderül, fontos szerepet töltöttek be a város történetében. Zászlóikat az 1563-ban épített impozáns gótikus szász evangélikus templomban őrzik.

A város közelmúltjának egyik legnagyobb tragédiája, amely mindmáig elevenen él a lakosok emlékezetében, hogy 2008-ban kigyulladt és leégett a templom tornya. A felújítás alatt álló, ezért körbeállványozott toronynál gyerekek gyújtottak tüzet, a fenyődeszkák percek alatt lángba borultak, a tűz pedig gyorsan átterjedt a templomra. A tetőzet és a torony két fiatornya is beszakadt, a két harang tönkrement. Külsőleg ma már ennek nyoma sincsen, szépen rendbe tették ugyanis az építményt, és azóta állandó jelleggel őrzik. Bár a templom belseje nem szenvedett jelentősebb kárt, kicsit kiábrándítóan hat, hogy tíz évvel a tűzvész után sem távolították el a padlón ideiglenesen elhelyezett préselt falapokat, holott régészeti kutatásnak nyoma sincs a műemlékben.

A toronyba, ahonnan az egész várost belátni, 10 lejes belépőért, lifttel lehet feljutni – higgyék el, nagyon megéri.

Beszterce sétálóutcája, középen az evangélikus templom

A templom belseje a mesterségek zászlóival

Bukovina földjére a Borgói-hegységen keresztül vezet az út. Ezt a vidéket Bram Stoker tette világhírűvé a Drakula gróf válogatott rémtettei című művével. A tévesen a törcsvári kastélyhoz kötött cselekmény valójában ezen a környéken játszódik. Az Erdély iránt érdeklődő ír író soha nem járt itt, a törcsvári kastélyt csak egy metszetről, míg a Borgói-hegységet a korabeli útleírásokból ismerte. A hegységben minél elszórtabb a lakott övezet, annál sűrűbb, sötétebb és misztikusabb az erdő, mintha csak Bram Stoker megálmodott világába csöppennénk.

A kanyargós utak mentén csak egyetlen, báránykői szálloda próbál hasznot húzni a gótikus regény sikeréből. Bár elszállt ötletekből a múltban nem volt hiány, mégis úgy tűnik, az itteni turizmus nem (csak) ebből szeretne megélni. Ehelyett a természeti adottságokat kihasználó gyalogos és kerékpáros utak, a sípálya és a libegő vonzerejében bíznak.

A kilátás a Borgói-hágóról, 1201 m magasból

Átlépve Szucsáva megye határát, az első nagyobb település, ahol érdemes elidőzni, az egykori Osztrák-Magyar Monarchia legkeletibb fürdővárosa, az oxigéndús Dornavátra. A turizmus itt is kezd éledezni, kár, hogy az egyház kezében lévő egykori kaszinót, melynek impozáns épületét I. Ferenc József avatta fel, már lehetetlen megmenteni a végső enyészettől, pedig fontos központja lehetne a helyi idegenforgalomnak és kultúrának.

Bukovina turizmusában a monarchiabeli múltnak nem sok szerepe van. Az ortodox egyház nyilvánvalóan a kolostoraival vonzza a külföldieket, de ahogy a lengyel falu, Kacsika példája is mutatja, ezen túlmenően is van potenciál a monarchia volt koronatartományában.

A moldvai őstörténetet annál inkább magukénak érzik az itt élők. Eszerint Drágos vajda egy bölényt üldözőbe véve jutott el Máramarosból a mai Moldvába, ahol a Moldva folyó vizénél ejtette el a vadat. Mivel kies földet talált, elhatározta, hogy megtelepszik rajta. Így alakult meg a Moldvai fejedelemség, amelynek címerállata a bölény lett. I. Lajos magyar király (Nagy Lajos) uralkodása idején a régió ütközőállamot alkotott a tatárokkal szemben, Bogdán fejdelem pedig hűségesküt tett a magyar királynak és adófizetésre kötelezte magát.

A magyar fennhatóság kora nem tartott sokáig, ugyanis Bogdán függetlenítette magát, a térség rövid időn belül a lengyel Jagelló-ház hatalmi körébe került. Moldva fénykora Hunyadi Mátyás kortársa, Ștefan cel Mare idejére tehető, ebben az időben épül a legtöbb férfi kolostor is (az első női kolostorok csak 1930 után jelentek meg). Moldva egy ideig megőrizte függetlenségét a törököktől, de az állandó belső viszályok és a bojárok nagy befolyása miatt a trónra lépők közül senki sem érezhette magát biztonságban.

A lakosság összetétele a sok uralomváltás miatt mindig vegyes képet mutatott. Délen túlnyomórészt románok, északon főleg ukránok lakták, és lakják ma is. A történelmi Bukovina 1941-ben szakadt ketté,a Csernyivci terület Ukrajnához, a Szucsáva megyét jelentő déli vidéke Romániához került. 

Élet a kolostorokban: Moldovița, Sucevița, Voroneț

A kolostorok a művelődés fellegváraivá váltak: ezekben összpontosult az egyházi vagyon és minden kulturális érték, ezért várfalakat építettek köréjük. A fanarióták különösen sok kulturális nyomot hagytak a 18. századi Bukovinában, ahol egyre több volt a felvilágosult hang. Lengyelország felosztásának köszönhetően az Osztrák-Magyar Monarchiához kerülő terület fontos átalakuláson ment át: császárhű lakosokkal töltötték meg az újonnan alakult falvakat, többek között ekkoriban jött létre az öt székely település is, amiről bővebben itt írtunk. A kolostorok tárva-nyitva maradtak, a kor „vandáljai” – többnyire németes nevű férfiak – ekkor karcolták nevüket a külső falakba. Firkáik mind a mai napig láthatóak.

Falfirka 1878-ból

Erről saját szemünkkel is meggyőződhettünk a moldovițai kolostor meglátogatásakor. Egy Tatiana nevű, rendkívüli műveltségű apáca vezetett bennünket körbe. Mintegy negyven percbe sűrítette az ortodox teológia alapjait, és részleteiben is bemutatta a külső és a belső falakon látható festmények elképesztően komplex filozófiai értelmezését. A keleti falon a mennyei és a földi hierarchia ábrázolása látható, ahol például az ókor nevezetes írói, tudósai, például Platón, Püthagorasz, Szókratész, Arisztotelész alakjai is megjelennek. A falakon látható még Jessze fája, azaz Krisztus családfája, az Akathisztosz himnusz jelenetei, Konstantinápoly ostroma, a nyitott előcsarnokban a teremtés és az utolsó ítélet jelenetei.

Tatiana nővér lelkesen magyarázott nekünk


Ókori filozófusok is megjelennek (jobb kéz felőli pilléren) a szentek és a próféták mellett

A belső falfestés egyfajta hierarchiát mutat: a világot uraló Krisztus alakja a kupolát díszíti, mellette megjelenik az Istenanya képe, majd a próféták és apostolok után a templomot az 1530-as években építtető és Krisztusnak ajánló Petru Rareș fejedelem látható a családjával együtt. Erről akarva-akaratlanul az jutott eszünkbe, hálásak lehetünk, hogy a mai politikusok arcmását már nem festik fel a templomfalakra.

Ha Moldovițán járunk, érdemes felkeresni Lucia Condrea tojásfestő múzeumát is, ahol a hagyományos bukovinai festett tojások legnagyobb – több mint 11 ezer darabos – gyűjteménye látható. A múzeum három részre tagolódik: elsőként Lucia Condrea saját, aprólékosan kidolgozott, egyedi munkáira, majd egy nemzetközi válogatásra (köztük Magyarországról hozott tojásokra), végül pedig egy régi, akár száz évesnél is több tojásokat is bemutató gyűjteményre csodálkozhatunk rá a 8 lejes belépő kifizetése után.

Bukovinai türelemjáték: a tojásfestés

A kolostorokba egyébként 5 lejes belépővel lehet belépni, a fotózásért külön kell fizetni 10 lejt. Látogatás előtt figyeljünk arra, hogy megfelelően legyünk felöltözve, a nőknek javasolt a fejkendő viselete, de ezt nem veszik annyira szigorúan. Belépéskor érdemes lehalkítani a telefonokat, tiszteletben tartva azok nyugalmát, akik imádkozni térnek be a templomba.

A népviselet itt még nem ment ki a divatból

 

A sucevițai templom a ragyogó őszi napsütésben

A második kolostor, amit meglátogattunk, a sucevițai volt, ezt 1582 és 1586 között építtette a tehetős Movilă-család, amely ezzel egyben kiemelt helyet „vásárolt” magának a templom falain. A templomban helyezték el a család két tagja, Ieremia és Simion síremlékét. Több monda is született a falfestményekről, de a tudományos kutatások szerint 1595 és 1596 között Ion és Sofronie mesterek dolgoztak a feltámadás tiszteletére szentelt templom falfestésén. A bizánci gyökerű, ortodox szerzetesi műveltség és a népi képzelet gondolatvilága együttesen érvényesül a falfestményeken, például az Ábrahám-jelenetben megjelenik a Bikaölő alakja, a moldvai művészet gyakori motívuma is.

A templom külső falán az egyik legmegkapóbb jelenet az erények létráját ábrázolja, amely azt mutatja be, kik lépdelhetnek fel a földi életből az égibe vezető létrán. A jók – természetesen a szerzetesek – lépteit az angyalok kísérik, a gonoszak hiába kapaszkodnak a létrába, a mélybe zuhannak, ahol a mesésen megrajzolt ördögök várják őket.

Míg a sucevițai kolostoron főleg a zöld, a voronețin inkább a kék szín dominál. Mivel a voroneți kék festék összetevőinek pontos arányát nem ismerik, a templomot ennek rejtélye is híressé tette. Valójában ez a kék szín több moldvai és máramarosi nevezetességre is jellemző. A hagyomány szerint a településen Daniil remete fatemploma és remetelaka állt, ennek emlékére, illetve a törökökön aratott győzelem miatti hálából Ștefan cel Mare fejedelem erődtemplomot emeltetett, amelyben a remete halottkultuszát is ápolták. A voroneți kolostort a kelet Sixtus-kápolnájának is nevezik az Utolsó ítélet méretes ábrázolásáért.

A Voroneți templom leghíresebb falfestménye: az Utolsó ítélet

Az ismeretlen mester (vagy mesterek) állítólag néhány hónap leforgása alatt festette (festették) a friss vakolatra a falfestményeket, ez pedig nagy tapasztalatra utal. Az Utolsó ítélet képsorai azt igazolják, hogy készítője széles műveltséggel rendelkezett, és nem félt saját gondolatvilágát is kifejezni az alkotás közben. Az apokaliptikus képsorokon a mennybe készülő lelkek moldvai népviseletben jelennek meg, előttük haladnak a vallási és világi elöljárók, az angyalok havasi pásztorkürtöt fújnak, Dávid király pedig lant helyett kobzon játszik. A pokolra jutók között törököket, tatárokat, sőt, zsidókat is ábrázoltak. A festménynek tehát politikai üzenete is van, ahogy sok más bukovinai kolostoron is megtapasztalható.

A színes ábrázolások arra hivatottak, hogy a szláv liturgiát nem értő, írástudatlan hívek számára is érzékletesen közvetítsék a Biblia üzenetét, az erkölcs szigorának fontosságát, és nem utolsó sorban az idegen népekről alkotott nézeteket.

Marginea és Kacsika

Kirándulásunk utolsó napján a voroneți kolostor mellett ellátogattunk a „bukovinai Korondra”, azaz a fekete kerámiáiról híres Marginea településre, valamint a lengyel faluba, a bukovinai római katolikusok központjába, Kacsikára, ahol a több mint kétszáz éves, erőteljesen petróleumszagú sóbányát és a II. János Pál pápa által basilica minor rangra emelt templomot tekintettük meg. A sóbánya 15 lejes jegy kiváltásával látogatható, térdfájósok inkább kerüljék, mert rengeteg csúszós lépcső vezet a bánya gyomrába.

A fekete kerámia készítésének kulisszája

A kacsikai sóbányában is kápolnában jártunk, a változatosság kedvéért

Kacsika (lengyelül Kaczyka) római katolikus temploma 

A kimerítő bukovinai kirándulás után fáradtan, de élményekkel és – felkészült idegenvezetőnknek köszönhetően – rengeteg új információval gazdagodva térhettünk vissza Kolozsvárra. Köszönet jár a Mercurius Tournak a lehetőségért és a kivételesen jó szervezésért.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/28455
Az új alakulat a MRI helyét veszi át.
146 éve született a magyar színjátszás meghatározó alakja, a kolozsvári Hollywood atyja.
Elkezdődött a harc az erdélyi és bánsági városok által képviselt sikeres fejlődési modell és a bukaresti atyuska modellje között.
Annak idején nem csak a magyaroknak, sok románnak sem fűlt a foga a nagy egyesüléshez. Főleg, miután látták, hogy jár el az új főváros Erdéllyel szemben.
Mutatjuk, hogyan alussza téli álmát az Europa Nostra-díjas település.
Szigorítják a csendháborítással járó bírságokat.
Mi is a helyzet a Nyugati Szövetséggel? Sabin Gherman sorra veszi a dolgokat, hogy ne szenvedjenek tovább a habzószájú nacionalisták.
Úgyhogy hagyjuk a hazaáruló dumát az erdélyi Svájcról, kedves Cristian Tudor Popescu, kedves álújságírók. Mondja a nemzeti lánggal lobogó szerző.
Egyre nagyobb és hangosabb a zártkörű buli.
Igaz ugyan, hogy Ecaterina Andronescu, a régi-új oktatási miniszter tudja, mennyi kétszer kettő, viszont az oktatási stratégiák szétcseszése terén is markánsan bizonyított.
Leszámol az újkapitalizmus iránti illúziókkal és egy globalizációkritikus, ökopolitikai alternatívát mutat fel Zöld jelzés - Vázlat egy új politikához című, nemrég Kolozsváron is bemutatott könyvében az LMP volt vezetője.
És amúgy sem lesz képes semmit megvalósítani.
Kulturálisan az. De jure nem az. De hogy elege van a bukaresti bojárok packázásaiból, úgy tűnik, tény.
Naná, hogy ezért is feljelentette a fürdővárost.