Sokánt!
Szerző: Andrei Luca Popescu
2016. augusztus 15. hétfő, 11:02
Nos, nem csak. De azért ők is benne vannak. Kemény szöveg a Sky News-botrányról, Andrei Luca Popescu tollából.

Miközben az újságírók, a sajtós és internetes bármiről véleményt mondók leragadtak a Sky News-zal és az újságírók szégyenének számító Stuart Ramsay-jel szembeni, teljesen megérdemelt szardobálásánál, úgy tűnik, hogy a DIICOT (Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Ellenes Igazgatóság – a szerk.) Bakuba, Ankarába vagy hajdani szép idők Moszkvájába helyezte át székhelyét és joggyakorlatát. Szűnni nem akaró taps: bátor és szilárd szerveink megvédik a sárdobálástól a hazácskánkat.

Most már nem a magyarok akarják ellopni, hanem a britek.

Románia, mint oly sokszor korábban, úgy döntött, újra előveszi szovjet reflexeit és az állam egyik erőszakszervével folytat imázsjavító és helyreigazítási kampányt. Érdemes bekezdésről bekezdésre elemezni azt a sajtóközleményt, melyben részletesen beszámolnak arról, hogyan „váltott ki Románia polgári lakosságában félelmet és bizonytalanságot” három magyar etnikumú román. Ez példátlan Romániában, mert a román igazságszolgáltatás történelmében először vagyunk tanúi annak, hogy bűnvádi nyomozást indítanak a „hamis adatok közlése” bűncselekmény miatt. A főszereplők: egy újságíró (brit, aki szégyenletes módon végzi a munkáját) és három balek (akik könnyen szerettek volna 1.000 eurót szerezni és fegyvertartási engedéllyel és vadászfegyverekkel is rendelkeznek). Ne szalasszák el a DIICOT érvelését, hiszen nem is tudják, mit veszítenek, hogy egy másik nagy álinformáció-kommunikátor szavaival éljünk, aki román, de akivel a DIICOT ügyészei megmagyarázhatatlan okokból egyáltalán nem foglalkozik, mint ahogy sok más társával sem.

Teljes erőnkből pfujoltuk Stuart Ramsay Sky News-riportert, de nem azért, mert rossz fényben tüntette fel Romániát (ez azért olyan, mintha egy sorozatgyilkosra azért lennénk dühösek, mert nem köszönt egy idős hölgynek), hanem mert e szakma legalapvetőbb elvéből űzött gúnyt, ugyanis hazudott, megrendezte és meghamisította a valóságot.

Valószínűleg amiatt a frusztrációnk miatt, hogy a román sajtó agyhalott állapotban van és legalább olyan mocskos szokásai vannak, mint a brit piperkőcnek, úgy ugrottunk, mint akiket tüzes vassal égetnek: hékások, Sky News-os fiúk, többet vártunk a komoly nyugati sajtótól. Holott annyira vagytok komolyak, mint a Daily Mail.

De minthogy az állatvilágban csak az ökörre jellemző az életre szóló következetesség, lépjünk egy kicsit tovább. A DIICOT ügyészei is bekapcsolódtak. Fegyverekről, csempészetről volt szó. Hát persze. Holott a működő aggyal rendelkező tévénézők többségéhez hasonlóan már elejétől fogva gyanították, hogy a brit riport aljas átverés, az ügyészek komolyan vették a szerepüket. Sőt, még túl is tettek ezen,

egyfajta páneurópai audiovizuális szabályozó szervvé váltak,

igaz, beoltva némi erdoğanista reflexekkel és Teheránhoz vagy Phenjanhoz méltó kifejezésekkel.

Ehhez a Románia imázsát helyreállítani hivatott stratégiához csatlakozott (a nagy szellemek találkoznak) nemrég kinevezett londoni nagykövetünk, Dan Mihalache úr, a nagy múltú diplomata is, aki nem többet és nem kevesebbet követelt a Sky News-tól, mint azt, hogy ugyanakkor és ugyanolyan nézettségi feltételekkel sugározza a DIICOT romániai vizsgálatával kapcsolatos anyagokat, mint amilyeneket Stuart Ramsay mocska megkapott. „A román hatóságok által végzett nyomozásból származó elemeket majd ez utóbbiak fogják biztosítani”, írja Románia londoni nagykövetsége az EK egyik magántulajdonban lévő televíziójának. Jól látják, már a DIICOT-tal végezzük a diplomáciai munkát.

Térjünk át, tehát, azoknak a DIICOT-vádaknak a szövegelemzésére, melyeket azzal a három balfácánnal szemben fogalmaztak meg, akik azt hitték, hogy a Sky News-os Stuart Ramsay szemfényvesztő varázspálcája segítségével becsületesen és fejfájás nélkül szert tehetnek fejenként egy ezresre, euróban, ha a fejükre húzott maszkkal mindenféle ostobaságot összehordanak arról, hogy milyen messzire hordanak a vadászpuskáik.

1. „A brit tévéadó által sugárzott újságírói anyagot átvette Románia és más EU-tagállamok médiája, és az ebben a témában sugárzott hírek, valamint a nyilvánosság előtt megjelent kommentárok áttekintéséből az következett, hogy a bemutatott dolgok egyrészt elítélő érzéseket váltottak ki a román állammal szemben, másrészt bizonytalansági érzést keltettek a romániai polgárok körében, tekintettel arra, hogy az ország nemzetbiztonságával szembeni lehetséges fenyegetéseket mutattak be. Megállapítást nyert, hogy a brit tévéadó által készített újságírói oknyomozás keretében bemutatott tények, de az állítólagos fegyvercsempészek által az újságírók kérdésére adott válaszok is olyan természetűek voltak, hogy képesek erős félelmi állapotot, de egy bizonytalansági érzést is kiváltani a civil lakosságon belül.”

Nem igaz, civilek, hogy ezen a héten, amióta a Sky News ezt a kalamajkát okozta, visszatarthatatlanul a nadrágjukba csináltatok ekkora bizonytalanságtól és félelemtől? Mit is mondanak az ügyészek: sajtószemlét készítettünk és megállapítottuk, hogy az interneten újra „elítélő érzésekkel” viseltetik velünk szemben a világ, mert nem tesszük a dolgunkat.

Íme, a fegyvercsempészek csak úgy ugrabugrálnak Románia erdőiben.

Bár tudjuk, hogy az egész csak egy rosszul megrendezett dolog (ahogy azt rendkívül alaposan szintén az ügyészek, ugyanabban a vádiratban bizonyítják is), úgy hisszük, hogy a románok eléggé ostobák és összesz...ták magukat a hazácskánkat ért ekkora fenyegetés láttán.

Kíváncsiságból alkalmazzák a DIICOT-ügyészek idézőjelbe tett fenti gondolatmenetét Cătălin Tolontan és csapatának a romániai egészségügyi rendszerről szóló leleplezésére vagy a sajtó bármilyen másik oknyomozására, mely rávilágít arra, hogy a román állam már dögrováson van. Tizedesjegy-pontosságú a hasonlóság? Akkor ezeket az újságírókat is börtönbe zárjuk, mert beleverik „a félelmet és a bizonytalanságot” a civil lakosságba és megrágalmazzák a drága kis hazácskánkat? Azt fogják mondani, hogy a szakmájukat becsületesen űző és a valóságot nem meghamisító újságíróknak nincs mitől félniük. Tényleg? Ezt mondjátok el a Törökországban, Azerbajdzsánban, Oroszországban letartóztatott több száz újságírónak is. Ezek a kártevők ott is belefértek a büntetőtörvénykönyv valamelyik cikkelyébe.

Undorodva hivatkozom erre a hasonlatra, mert ezzel egyenlőségjelet teszek Stuart Ramsay és a becsületes vagy mártír újságírók között. De itt újságírásról és elvekről van szó, nem különféle férgekről, akiknek igazolványuk van azt gyakorolni.

2. „Később elkészítették magát a video-anyagot az előre egyeztetett kérdésekkel és válaszokkal, kimondottan azt kérve tőlük, hogy románul beszéljenek, holott a vádlottak magyar anyanyelvűek.”

Állj. Rendezői utasítás. Az ördögi britek még meg is kínozták a mieinket. Megmondták nekik, hogy inkább kapjon görcsöt a nyelvük, de magyar helyett beszéljenek románul. Ezzel persze azt is ki akarjuk emelni, hogy

a „civil lakosság soraiban félelmi és bizonytalansági állapotot” kiváltó tettben segédkező három szerencsétlen MAGYAR.

Márpedig tudjuk, hogy mire képesek ezek ennek az országnak a területi integritásával.

3. „Azon a teljesen elfogadhatatlan és érthetetlen kifejezési módon kívül, amit a brit újságíró használt, és amit a munkaadója is átvett (…).”

Álljunk meg egy kicsit és vegyünk mély lélegzetet. Mióta lettek a DIICOT-os ügyészek holmi erénycsősz vénasszonyok, akik megcibálják a fülünket azért, amit mondunk? Sajtószerkesztőkké-korrektorokká váltak? Akkor jöjjenek a maszkosok a romániai szerkesztőségekbe is, hiszen veszettül híján vagyunk a korrektúrának és szerkesztésnek. Másképp mondva, nem elég, hogy Ramsay át akar vágni minket, de még csúnyán is beszél. Illetlenkedik (ami igaz, olvassanak bele a Twitter-fiókjába, még azt is leírta, hogy „sz.r”)! DIICOT, George Pruteanu úr forog a sírjában…

4. „(…) a brit újságírókból álló csoport Románia területén végrehajtott akciói olyan természetűek, hogy árthatnak a román állam nemzetbiztonságának, mert megtévesztik az európai hatóságokat, az európai és romániai széles közvéleményt a román állami hatóságok azon képességét illetően, hogy kezelje a román állammal szomszédos konfliktusövezetekből származó fegyverek csempészését (…) ezek az dolgok, ha megfelelnének a valóságnak, az iszlám terrorizmus román állam általi finanszírozását jelentenék, hatóságai gyáva, vagy passzív cinkosságával.”

Ohó, álljunk csak meg egy szóra! Tehát nemcsak arról van szó, hogy egy néhány perces anyag a Sky News-on alapjaiban megrengette Románia nemzetbiztonságát, de egész Európa biztonságát is aláásta? Akkor jöjjenek az amerikaiak, jöjjön a NATO! SEGÍTSEN VALAKI! Léptessék életbe a NATO 5. cikkelyét vagy az európai katasztrófa-mechanizmust. A DIICOT ügyészeinek az a következtetése, miszerint a Sky News-on leadott jelenet azt terjesztette, hogy

Románia az iszlámista terrorizmust finanszírozza, a román fantasztikus mesék közzé tartozik.

5. „A román hatóságok gyors és hatékony közbelépése hiányában mindezek az aspektusok úgy maradtak volna meg a közvélemény emlékezetében, ahogy azt a szerzői bemutatni kívánták.”

Ennél a paragrafusnál kívánom megemlíteni, hogy a román sajtó gyorsabban közbelépett, mint a román hatóságok. Melyek csak álltak és néztek, mint mi mindnyájan, mint valami Románia elleni brit fenyegetéstől magukat bizonytalanságban és félelemben találó kölykök, és csak aztán léptek közbe a rendelkezésükre álló eszközökkel. Amúgy mióta lett a DIICOT a közvélemény emlékezetének védelmezője? Átvette a CNA (Országos Audiovizuális Tanács – a szerk.) vagy brit megfelelője, az OFCOM szerepét? Netán egy kommunizmust vagy holokausztot elítélő bizottság? Ha igen, könyörgöm, lépjen közbe minden Romániában elkövetett sajtóbeli mocskolódás esetében, mert a közvélemény emlékezetébe naponta ültetnek bele hamis, kitalált vagy az újságírói szakmát aljas módon gyakorlók által folyamatosan eltorzított „aspektusokat”.

6. „A közrend és közbiztonság terén hatáskörrel rendelkező intézmények és struktúrák figyelemre méltó erőfeszítéseket tettek, jelentős emberi és logisztikai forrásokat vetve be éppen azért, hogy a lehető leggyorsabban azonosítsák a kérdéses video-anyagban szereplő személyeket és megszüntessenek egy potenciális veszélyhelyzetet.”

Az „erőfeszítések”, gondolom, emberfelettiek voltak.

Főleg, ami annak a voroneţi-i kék Suzuki Samurai „jeep”-nek a megtalálását illeti, a Romániában regisztrált néhány darab között. Aztán összekapcsolni ezt az információt a filmecskében látható vadászfegyverekre engedéllyel rendelkezőkkel. Pénzbe került még a házkutatáshoz és kihallgatásokhoz végzett oda-vissza utazásokhoz felhasznált gázolaj is. Hááát, mindnyájunknak nehéz.

Miközben a szerző fejére zúdítják majd a mocskukat, valószínűleg felmerül önökben a kérdés: és mégis mit kellett volna tennünk, Popescu, hagyjuk, hogy a britek arcon köpjenek minket? Jól teszik az ország szervei, hogy állnak a vártán, mint a cövek. Íme, néhány lehetőség, amit egy demokratikus és nyugati módon működő EU-tagállamnak érdemes számításba vennie. A román állam, diplomáciai ágain keresztül rávilágíthatna a Sky News mocskos praktikáira, vagy komolyan, intelligensen elkészített és a brit sajtóban elhelyezett írásos vagy filmes tájékoztató anyagokkal, vagy egy nagy-britanniai sajtókampánnyal, amilyet a románok már elindítottak a közösségi hálózatokon: eladó kis elefántjaink és vízvetőink is vannak, „why don’t you come over to investigate?”

A román állam imázsrombolásért beperelhetné a brit televíziót,

nem annyira a kártérítésért, mint inkább azért, hogy egy brit bíróságon állapítsák meg az igazságot, hiteles módon megalázva egy hazug újságírót. Vagy példát vehetnénk a NATO-ról, az AEÁ-ról vagy más európai országról, melyek anélkül verik vissza az orosz propagandát, hogy vizsgálatot indítanának az ezt gyakorló újságírószemetek ellen.

De nem. Románia, mint oly sokszor, úgy döntött, hogy újra előveszi szovjet reflexeit és az állam egyik erőszakszervével folytat imázsjavító és helyreigazítási kampányt. Ezúttal a DIICOT-tal, mely képességei bizonyítása érdekében harmadjára kapaszkodik fel a közvélemény a félelem/gyűlölet/támogatottság hullámára. Elkapták a magyar Bekét, aki petárdákkal akart december 1-én, Kézdivásárhelyen felrobbantani egy kukát, aztán elkapták Luigit, a királyi (Craiova) „dzsihádistát”, aki az Iszlám Állam oldalait böngészte és terrorista hősi szerepről álmodozott. Nagyon jó, mondhatják, íme, néhány ügy, melyeknek tényleg közük van a nemzetbiztonsághoz, még akkor is, ha a komikusságot súrolják. Most az újságírást vették célba (tudom, a Sky News tette nem újságírás), mint a nemzetbiztonságot fenyegető veszélyforrást. Valaki, valahol felröhög: nos, nem megmondtam nektek, hékások, már 2010-ben, a CSAT-ban (Legfelsőbb Védelmi Tanács – a szerk.), hogy vegyétek fel a Románia Nemzeti Védelmi Stratégiájában szereplő listára? Ha-ha-ha… (A fenti utalás Traian Băsescura vonatkozik. – a szerk.)

 

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta. Fotó forrása: tnooz.com

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/16708
A Kolozsvári Magyar Napok záróeseménye, a Csárdáskirálynő-előadás után találkoztunk a Stázit alakító, sepsiszentgyörgyi származású művésznővel, aki fantasztikusan érezte magát.
Elég sok, a román többség számára kényelmetlen igazságot tartalmaz Hans Hedrich írása.
Ha nem esik jól látni, hallani a verést, a nyúlkálást, a beszólást, jusson eszedbe, mennyire eshet ez jól az áldozatnak. Fél éves a kampány a nők elleni erőszak visszaszorításáért.
Idén a Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvós Zenekar szolgáltatta a toronymuzsikát a Szent Mihály-templom tornyából.
A ferences szerzetes szerint túl könnyen mondjuk ki, hogy a Jóisten elfordította az arcát, és ez nem jó hozzáállás.
Hatalmas bulit csaptak, majd őszintén meséltek nekünk a magyar blues istenei.
Tessék csak olvasni, valóságos kémregény. Mindenki benne van: az oroszok, Budapest, az RMDSZ, az EU. És persze a jó oldalon a mioritikus haza.
És a Mutass jó példát! program is szépen halad a maga útján.
„A betonházak között nem várnak csodák”. Városnézésen voltunk a korzós lányokkal.
Eláruljuk: képregényesen. Békés Márton történész szerint bevallottan hőskultuszt építenek a rendhagyó műfaji kerettel.
Gazdag József felvidéki újságíró, író mesélt a dunaszerdahelyi magyar csapatról és a magyar focit beborító bundáról.
Nem a nemesi családok csereberélik az ingatlanjaikat, hanem Kolozsvár feliratozza újra a műemlékeit.
De mi van ezen túl a magyar gasztronómiában? Sömmi? Cserna-Szabó András pacalkalandjai és Rózsa Sándor véres mészárlásai a Kolozsvári Magyar Napokon.
De csak egy kör erejéig a sétatéri tavon.