Ami elválaszt

„Amíg Sepsiszentgyörgy utcáit felbőgi a román szélsőjobb – azt skandálva, hogy Székelyföld nem Románia, Hargita, Kovászna román föld, a román nyelv az egyetlen úr –, addig nehéz lesz nekünk düh és keserűség nélkül viszonyul­nunk az ő ünnepükhöz.
Amíg a Kovászna és Hargita megyei románok civil fóruma álságos üzenetben szólít fel bennünket az együttélés normalizálására, ismételten leszögezve: minden jogunkat biztosítják, de autonómiáról ne is álmodozzunk, amíg az állam és intézményei különféle vezetőit szemmel láthatóan nem zavarja a gyulafehérvári nyilatkozatban foglaltak be nem tartása, amíg december elsején egy szót sem szólnak az országban kisebbségben élő nemzeti közösségekről – addig nehéz lesz még csak szót értenünk is.

Ők a nagy egyesüléssel, a nemzeti egységgel, a trikolórral, a győzelmi mámorral, nacionalista szólamokkal – mi a gyásszal, a feldarabolt ország nemzedékeken átívelő fájdalmával, a felhalmozódó frusztrációval, a gyulafehérvári nyilatkozat ama máig be nem váltott ígéretének rebellis igazságtudatával. Ha ők úgy, akkor mi sem másképp, akkor emlékeztető nagygyűléssel, akkor – célkitűzéseinktől is idegen, épp ezért nem kevésbé elítélendő – Székelyföld nem Románia, Vesszen Trianon felkiáltással. Ők az utcán, mi otthon. Ők ünnepelnek, mi nem.

Jó ez valakinek? Vezet ez valahová? Egymás megértéséhez, békés együttéléshez, közös célok mentén zajló együttműködéshez, jobb élet­hez, élhetőbb otthonhoz, országhoz bizonyosan nem. Persze, egyeseknek nem is ez a céljuk. Ők mai szekusok módjára akarnak zavart kelteni, megmérgezni kapcsolatainkat, gyűlöletet szítani, mert így biztosítják megélhetésüket, túlélésüket, így tudnak pénzre, szavazatokra szert tenni."