Bartha Ernő kiszabadítja szobrait a londoni fogságból (VIDEÓ)
A művész hivatalosan is bejelentette: gyalog megy az angol fővárosig!
A helyzet az, hogy Bartha Ernő szobrászművész három gigantikus szénaszobrát foglyul ejtette London városa. Bezárták őket egy használhatatlannak minősített parkba. Méghozzá 2012 óta, amikor is a londoni Nyári Olimpiai Játékok alkalmából szervezett Kulturális Olimpián a művész képviselte Romániát, az említett három alkotással, az akkor frissiben megnyitott parkban.
Az elmúlt három évben Bartha Ernő (aki mellesleg a magyarfenesi Arkhai Szoborpark tulajdonosa is) megpróbálta orvosolni a problémát, sikertelenül. Ezért elhatározta, hogy figyelemfelkeltés gyanánt el fog gyalogolni Londonig.
Az indulást július 18-ára tűzte ki a szobrász, és a 2 025 kilométeres utat 100 nap alatt szándékszik megtenni. Elmondása szerint nem feltétlenül tiltakozásról van szó. A zarándoklattal fel szeretné hívni a világ figyelmét a művészet szeretetére, a művészekkel és alkotásaikkal való igazságos bánásmód fontosságára.
Minderről - és egyéb izgalmas dolgokról - is mesélt a művész a Főtérnek adott videointerjújában (lásd fent).
">egy dalt is ide linkelünk. A nehéz pillanatokban a zene mindig segít.
Videó: Erdély László, Oláh-Badi Levente. Szöveg, fotó: Szántai János
Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen
Varga László Edgár
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Mire megoldás az, ha letiltjuk egymást a Facebookon?
Fall Sándor
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
„Ne tapogasson engem, Groza úr!”
Sólyom István
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
„Nincsen rózsa Teiuș nélkül” – történetek az egykori cenzúráról az erdélyi magyar nyilvánosságban
Sánta Miriám
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.
