A szükségállapotban igen szükséges rendkívüli állami költségvetésről van szó. És igen, lehet pénzt szerezni orvosra, maszkra, lélegeztetőre, életmentésre. Csak most az egyszer nem a szavazatokat kellene számolgatni.

Egyelőre úgy tűnik, hogy a fogalmam sincs-állapot felől lassan, sokat gondolkodva botorkál a kezdem kapiskálni-állapot fele. Kérdés persze, hogy ez a botorkálás elég lesz-e a sikerhez.

Közoktatási látlelet: ne bántsuk a tanárokat, ne bántsuk a szakszervezeteket, ne bántsunk egyetlen rendszerbeli közalkalmazottat sem! És a diák? Őt bánthatjuk, basszus!

Klaus Iohannis és liberális barátai eleve tökön szúrták magukat a stratégiáikkal, most aztán feltehetik a koronát a fejükre.

Jelent pillanatban még csak latolgatni lehet. Egy biztos: az állampolgár szívni fog!

Korábban 850 000 közalkalmazottja volt Romániának. Most 1,2 millió. És jobban működik? Na?

Nincs helye félmegoldásoknak. A kormányfő és az elnök bölcsességétől függ az ország sorsa, mostantól kezdve jó sok évre.

Tényleg a kötelező latin nyelvoktatás lenne a romániai közoktatás élőhalottjának mentőangyala?

És ha még emlékszünk rá, az a helyzet nem volt egészen rózsás.

Hogy ne mindig csak rosszat mondjanak a román társadalomról az elemzők. Persze, van ebben a pozitív számvetésben pár kakukktojás is. Tessék őket felfedezni.

Ha lenne egy csepp esze, persze. No meg mersze, hogy megtegye azokat a kellemetlen lépéseket, amelyekre egyetlen korábbi oktatási miniszter sem vállalkozott.

A romániai közoktatás jelen pillanatban inkább alulfinanszírozott elmebörtönre emlékeztet. Az illetékesek többször nekifutottak a reformnak, egyszer sem sikerült. Most vajon menni fog?

Erősen jól kell lavíroznia az új román kormány hajójának a PSD által hátrahagyott vízi aknák között, ha nem akar nagyon hamar a levegőbe repülni.

Egyesek szerint nem volt több, mint egy fikusz az elnöki palotában. Mások szerint a román demokrácia megmentője. Mindkét fél túloz. Talán az a jó megfogalmazás, hogy afféle kisebb rossz ő.

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Romániáta a korrupt szociktól féltő hős ellenzék úgy fél a kormányra lépéstől, mint ördög a tömjénfüsttől.

Az embert, ha szülő, ha nem, kirázza a hideg, ha elolvassa az alábbi elemzést. És persze, vannak megoldási javaslatok, de ki fogja meghallgatni őket ebben a politikai kabaréban?

Könnyedén, ha az ember olyan cinikus és érzéketlen, mint a román kormány.

Egyszerű, mint a pofon! Senki sem akar nyilvános öngyilkosságot elkövetni a fenyegető lakossági megszorítások kapcsán. De mi van, ha a szocik lelépnek, ahogy szokták?