Mérhetetlen kárt okozott az egyetemnek, melyben a magyarok képzése is folyik.

Aztán meglátja azokat, akik valahol elöl vagy mögötte azt kiabálják a csendőrök bosszantására, hogy “Székelyföld nem Románia!”. És akkor arra gondol, de.

A könyvtár ma már több, mint a raktározott holmi tárhelye: kulturális műhely, a szellemi közélet része, fóruma, találkozóhelye az alkotónak a közönséggel, írónak olvasóval, művésznek a fogyasztókkal.

Rosszabb helyre menni, rosszabbul élőket és káoszosabb rendszert látni, mint amelyben magunk szuszogunk, csak a mazochista, a nagyon fiatal és tapasztalatlan kalandor akarhat.

Olvasom, hogy a külügyminiszter felajánlotta a fiatal palesztin államnak, Románia szívesen közreműködne a közigazgatási tisztviselők (ki)képzésében. Gondoltam, ez csak egy afféle vicces javaslat, álhír, kacsa.

Bevezették a házi őrizet intézményét, de nem adhatnak hozzá elektronikus bokaperecet a könnyebb büntetést kiérdemlő elítéltek hátsó végtagjára.

Gyergyószentmiklósról szemlélve például a világ kétpólusú, fekete és fehér, jobb és baljóslatú. Kolozsvárról már jóval árnyaltabb.

A holokauszt itt Észak-Erdélyben magyar állampolgárokkal, a szomszédokkal, az egy utcában lakókkal, gyerekkkel és öregekkel, nőkkel és férfiakkal esett meg.