Amikor egy párt ilyen hatalmas előnnyel tud duplázni, az nyilvánvalóan nem egy egydimenziós történet, hanem több fontos tényező együtthatásával kell magyarázni.

Erdély Nagy-Romániához való csatolása az az eseménysor, ami kísértetiesen hasonlít a krími esethez.

Csak az erővel alátámasztott törvénynek van valódi, konkrét folyománya, és mindaz, ami megfelel a törvényes előírásoknak, csak éppen nincs mögötte az alkalmazásához szükséges erő, jogi formalitás, ha úgy tetszik szemfényvesztés csupán.

Többen is hangoztatták azt, hogy Románia nincs még felkészülve effajta politikai konstrukciókra, mármint a területi autonómiára. Csakhogy Románia soha semmire sem volt, és soha semmire sincs felkészülve.

Mint egykor a kivégzetteket, az öngyilkosokat, úgy köpte ki magából a mai Nagyvárad is a régi nagyváradiakat, akiknek munkáján, örökségén élősködik, elhazudva azt a múltat.

Az Emília malom pusztulhat, mert egy politikai jó barát tette rá a kezét, a premontrei gimnázium tulajdonjogához viszont ragaszkodik az önkormányzat, mert azt nem egy ortodox rend követeli vissza magának.

A magát kozmopolitának tekintő Nagyvárad lakosságának legalább egynegyede magyar, ezért illenék kozmopolita módon megbecsülni ezt a nyelvet és közösséget.

Ilie Bolojan mégsem Isten, annál inkább egy istencsapása, akinek a kegyetlenkedéseitől egyetlen váradi sem menekülhet; lassan-lassan oda jutunk, hogy tíz igaz ember sem marad a városban, mert Bolojan haragja az évek során mindenkit utolért.