Nem alaptalanul született a vicc: a székely ember mindenhez „es” ért. Az eredmény látszik es.

Nehéz elképzelni, hogy miként működnek majd olyan sebtében hozott, átgondolatlan cselekvési tervek, mint például a migrációs kvótarendszer.

Innentől kezdve az ellenzék vesztett helyzetben van. Ki lesz az az őrült, aki azt meri mondani a választások közeledtével, hogy ne emeljék az orvosok fizetését, mert nincs rá fedezet?

Az elmúlt másfél évtizedben újabb irdatlan hazugságot találtak ki, és jobb ügyhöz méltó kitartással ismételgetik: Románia „példaértékűen” megoldotta a kisebbségi kérdést.

Óvjon Isten minket attól, hogy a román hatalom felismerje vezetőink telhetetlenségét, és azt mondja: ha autonómia kell nektek, megkapjátok. Hónapokig azon vitatkoznának, hol legyen a központ, és ki legyen a főnök.

Ha az egyetemet kellőképpen lezüllesztjük, akkor lehet, hogy be kell zárni. Igaz, ezzel elveszne egy román orvosképző is, de abból tucatjával marad az országban. A magyar viszont teljesen megszűnne, tehát az áldozat nem lenne hiábavaló.

Fel sem merem tételezni, hogy e nagy szigorúság nem lenne hasonló módon érvényes Caracalon is – akárcsak az autonómia, hogy csak „klasszikusokat” idézzek. Az azonban valahogy elkerülte a figyelmemet, hogy a nagymellényű ellenőrök oda merészkedtek volna, ahol valóban százmilliósával csalják az áfát.

A rendőrségi vizsgálat abban merült ki, hogy megkérdezték a szélsőséges szervezet vezetőit, kiabáltak-e uszító jelszavakat, s azok azt válaszolták, hogy véleményük szerint ők semmi sértőt nem tettek, nem uszítottak.

Egyszerűen kitiltották a megyeszékhely polgármesterét a Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatáról.

Kevesebb pénzből kell egy hónapig megélniük, mint amennyit a külföldiektől két napra kérnek.

Hiteltelenek vagyunk, ha toleranciáról, tiszteletről, empátiáról szavalunk, de ezt csak a románok részéről várjuk el irányunkba.

„Ki a magyarokkal az országból”-lal, „Székelyföld nem létezik”-kel, törvény írta ünnepeltetéssel, bírságokkal és olyan, a kisebbségek jogairól tartott konferenciákkal, ahová ajtónállónak sem hívnak meg magyart, nem lehet oldani a feszültséget.

A szász politikus meglehetősen magabiztos, hiszen tudja: a székelyek nem fognak a kommunista utód, Székelyföldet tagadó, marosvásárhelyi orvosi egyetemet a szakadékba vivő, plagizáló, választás előtt fűt-fát megígérő, a kiszolgáltatott rétegeket maga mellé édesgető-kényszerítő Victor Pontára szavazni.

Az RMDSZ vezetői kénytelenek lesznek azt mondani, hogy a második fordulóban szavazzunk Victor Pontára.

Félő, hogy ezt az „érinthetetlenséget” adta fel Izsák Balázs azáltal, hogy beállt az Erdélyi Magyar Néppárt kampányába.

Elképzelni is nehéz, mi történne, ha tíz ember a Hősök terén Erdély és Magyarország egyesüléséért tüntetne.

Lehet,hogy nem az a „feladat”,hogy megtalálják a tetteseket,hanem éppen ellenkezőleg: hogy legyen balhé.

De akkor, ha úgyis „kitenyésztik a csúcsragadozókat”, akik tényleg megmutatják, hogy mire képes a tehetséges romániai fiatal, vajon miért kell megnyomorítani a többieket olyan információmennyiséggel, amit a nagy többség nem tud feldolgozni?