A bányászjárásokban vétkes politikusokat az emberiség elleni bűncselekményekért vonják felelősségre. A „forradalom” dossziéjában a vád ugyanez – és felmentik őket.

Az elmúlt év végén beígért „másfajta politika” még csak nem is körvonalazódik, a „jól végzett munka Romániája” pedig valahogy a „jól teljesítő Magyarországra” emlékeztet.

Mit érnek gazdasági teljesítményt mérő statisztikák, ha a gazdasági fejlődés előnyeit nem érzi meg az ország lakossága?

A kormányfő valószínűleg más alkalommal is kérkedett felmenőivel, nekem most csak 2014-2015. évi Ponta-ősök jutnak eszembe, akiknek tetteivel miniszterelnökünk legutóbb eldicsekedett.

Ha a rendőrök éjszaka nem dolgoznak, nyilván kisebb esélyük lesz a korrupcióra.

Ebben a zászlóversenyben amúgy nem lenne semmi rossz – színes vászon, tű és cérna van bőven az országban, és serény varrónők is akadnak –, ha a „vetélkedő” nem egymás ellen menne ki.

A parlament viszont, összetételétől függetlenül féltve őrzi tagjainak mentelmi jogát, hiszen ezért – a pártlisták bejutó helyeinek megszerzéséért – a legtöbb esetben komoly pénzeket fizetett le.

A szociáldemokraták napirendre javasoltak egy tavalyi kormányrendeletet, amely szerényen megemelte volna az árvák állami juttatását is. A nemzeti liberálisok erre nyomban ráharaptak, és mivel látták, hogy pillanatnyilag többségben vannak a teremben – szociáldemokrata társaik még éppen szenderegtek (lám, az álomszuszékságnak is lehet haszna) –,nyomban kiegészítették a javaslatot a családi pótlék megduplázásával, minden egyes gyermek számára.

A gondot tudniillik az okozza, hogyan osszák szét az üzletet, miként oszlik meg a profit. Az érdekek nagyok, az üzlet többmilliárd eurós.

Én egyébként teljesen megértem, hogy az adóügynökséget ennyire foglalkoztatja az adózatlan borravaló kérdése, hiszen annak idején az Egyesült Államok legnagyobb gengsztere, Al Capone is piszlicsáré adóügyeken bukott le.

Abban van némi igazság, hogy a csalánárus néni lebukik, a milliárdokat sikkasztók közül pedig sokan még mindig szabadlábon vannak. Igen ám, de a korrupció hatalmas építményét a legjobb alulról kikezdeni!

Legyünk keményszívűek. Ha jól meggondoljuk, ezek a tolvajok huszonöt évnyi életünket lopták meg. E bűntényhez képest pedig nem is olyan szigorúak a romániai börtönviszonyok…

A volt oktatási miniszter, a szociáldemokrata Ecaterina Andronescu a Hagyományos Viselet napját kívánja bevezetni. Ötlete azonban elvetélt – párttársa, a társadalmi párbeszédért felelős egykori miniszter, Aurelia Cristea a Román Népviselet napját rendszeresítené, ami, valljuk be, sokkal hazafiasabb ötlet.

Az tény, hogy Elena Udrea hatalmas vagyonát néhány év alatt képtelenség lett volna felhalmozni. Tisztességes úton. Tisztességtelenül viszont már igen. ó

Arra számítottam, hogy első ténykedésével legfőbb államfői fogadalmának – a korrupció leküzdésének, az alkotmány módosításának, a pártváltások megakadályozásának, a balkáni politikai stílus felszámolásának – igyekszik majd megfelelni. Csakhogy Klaus Iohannis az ország legfőbb gondjának nem ezt, hanem a hadsereg költségvetésének emelését tartotta.

Most már alighanem maga Băsescu is csak történelem lesz. Az általa kiagyalt Népi Mozgalom Pártjához ugyanis, úgy tűnik, nem fűlik a foga, nem kíván pártfogoltja, Elena Udrea keze alatt dolgozni.

Még jóformán hátra sem dőlhetett államfői székében, Klaus Johannis máris hibákat hibákra halmoz.

Az idei államfő-választások nyomán kialakult helyzet jó példázza, hogy mennyire meggondolatlan lépés volt különválasztani a parlamenti és az elnökválasztásokat.