Orbán Viktor, amikor illiberális demokráciáról beszélt, voltaképpen nem a klasszikus értelemben vett liberalizmust, hanem a Colin Crouch, illetve Wendy Brown által elemzett neoliberalizmust utasította el.

Én valóban hiszek abban, hogy a menekülteknek helyük van köztünk. Mert hiszek abban, hogy nem csak egyénekként, de közösségekként is képesek lehetünk harmonikusan együtt élni.

A kisebbségek Európa-szerte kulturális pluralizmusra, azaz kétnyelvűségre, két- vagy többkultúrájúságra törekednének. Azaz nem hajlandók tovább virágoztatni Európa többségi társadalmait – gyakorlatilag ingyen.

A posztmodern ember – felvilágosult világunk haladó hagyományait követve – senkivel nem ért egyet, aki nem úgy gondolkodik, mint ő. S teszi mindezt szellemi felsőbbrendűségének vitathatatlan tudatában, hiszen ő már azzal is győzedelmeskedett, hogy eleve beismeri a vereségét.

A pedagógusok gyerekeinek nyújtott iskolai előnyök, illetve a magyar gyerekek teljesítményeinek felülértékelése szerfelett veszedelmes dolog. Főként azért, mert elsősorban magukat a kedvezményezetteket sújtja.

A menekültkérdés legmegdöbbentőbb paradoxona az, hogy miközben Orbán Viktort a mainstream médiában mindenki szorgalmasan utálja, suttyomban megindult az „Orbán Viktor legjobb európai tanítványa” címért zajló versenyfutás.

Ami ma Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Nagyváradon történik, egyértelműen tagadja mindenféle valóságos kulturális pluralizmus lehetségességét.