Ki veszi el a hatalmat, a lehetőséget attól, aki méltatlan rá? És ki adja vissza annak, akitől igazságtalanul elvették? Nálunk még a kérdések is hamisan hangzanak.

A novemberi elnökválasztást Romániában minden áron a jobboldallal akarják megnyeretni.

Európa a változásra szavazott? Milyen változásra és milyen mértékben? A kép felette tarka, nem tudom, találó-e a kifejezés: tele posztmodern furcsaságokkal, helyi érdekességekkel.

De hát az emberek szeretnek ítélkezni, és szeretnek büntetni, lehetőleg gyorsan.

A politikai korrektség és a tolerancia – mint egyébként sok minden – erősen képes a köznapi ember idegeire menni, ha túlzásba viszik, ravasz politikusok ezt ki is használják, ellentétébe fordítják.

Nézem Magyarország friss választási térképét. Budapestet leszámítva szinte makulátlanul narancsszínű. Jelképesnek veszem, és nem csak politikai metafora alapjának, hanem a magyar sajtó riasztó "meteorológiai" állapotjelzőjének.

A székelyudvarhelyi kampányindítóhoz hasonló színvonalút még nem láttunk, sem magyarul (itt és odaát), sem románul. Ha csupán ez számítana, biztos lenne a siker.

A reprimitivizációnak gazdag szakirodalma van – a folyamat megállíthatatlan, sopánkodni rajta felesleges –, de megragadható publicisztikailag is.

Az idei március 15. Erdélyben nem a megosztottságról és nem a politikáról szólt.

Az ostobaság csúcsa, hogy az RMDSZ kormányra kerülését olyanok – személyek és (média)intézmények – is ellenszenvvel nézik, akik és amelyek különben gyűlölik az államelnököt.

Nos, hátha a két kombinátor a kivénhedt, de még veszélyes Nagy Zsarolóval úgy szúr ki, hogy torzsalkodást mímel, és tehát ez az egész cirkusz nem egyéb, mint egy nagy szemfényvesztés?

Ukrajna a jelek szerint képtelen elviselni az államiság terhét, a haza megosztottságát. Különben kétes felosztás, hogy az ország egyik fele szabadságszerető, a másik fele szovjetimádó.

Nem csodálkoznánk ezek után, ha Kerényiék megörökíttetnék egy művésszel a fedezőmént, természetesen nemzeti feladatának teljesítése közben, a legjellemzőbb pozícióban.

Jancsó Miklós azért tartozik a filmtörténet legnagyobbjai közé, mert önálló filmnyelvet teremtett.

A jó edző nélkülözhetetlen tulajdonsága, hogy képes felfedezni játékosaiban a rejtett potenciált. Bölöni ilyen.