A kiválással az RMDSZ voltaképpen nem vesz fel ellenzéki szerepet – annál fontosabb számára az ország politikai stabilitása, a közeljövőben nagyon nem jól jönnének számára az előrehozott parlamenti választások.

Itthon a vesztes tábor Klausztrofóbiában szenvedő vezetői ész nélkül áldozzák fel egymást és magukat.

A véleményem az, hogy az államelnökségre alkalmatlan jelölt nyer.

El nem tudom képzelni, mi a saját belátás ellentéte, hogyan szavazhat valaki másképpen, mint a belátása szerint. Éppen ennyire bonyolultak azért nem lehetünk.

Még ha mozgósító erejükkel plusz szavazatokat szereznek is, sőt ha megfordítják az eredményt – attól a jelöltjük nem lesz alkalmasabb.

Magyarországnak életbevágó érdeke, hogy Romániában a stabilitás körülményei között politikailag is erős magyar közösség működjön, vagyis hogy a román törvényhozásban és kormányban legyen meghatározó az RMDSZ szerepe.

Jelentéses, hogy azon a téren, ahol huszonhat évvel ezelőtt Orbán az oroszok kivonulását kérte (tudjuk, hogy megvolt már róla az államközi informális megállapodás), most ezrek az oroszpárti Orbán távozását kérik.

Most már azonban mennie kell, s rövidesen az is kiderül, hogy hova. A jobboldal élére – vagy a börtönbe.

Azt a sajtó(nk) nem firtatta, vajon mennyire hiteles a kiszivárogtatott szöveg, sem a kiszivárogtató kilétét, az eszményített hóttnyúzó újságíró miniszteri tanácsosi múltját.

Enyhén szólva nem vagyok híve az autonómiáról szóló vitáknak. Leginkább azért, mert bár sokat beszélnek róla, még mindig nem tudom, mi(lyen) az, képtelen vagyok magam előtt látni, a maga működő valóságában, a romániai magyar autonómiát.

Ukrajnát természetesen meg kell menteni. Mind a kettőt. A nyugati részt, amelyik Nyugatot akar, s a keleti részt, amelyik Oroszország híve.

Năstase egyelőre a szabadságba, a civil életbe tért vissza. Ha majd az aktív politikába is visszatér, s tisztséget vállal, az nagyon magas tisztség lesz. És majd elválik, hogy a megpróbáltatások bölcsebbé tették-e, vagy a kreativitásnál erősebb benne a bosszúvágy.

Dan Voiculescu ellenfele egyetlenegy ember volt. Az államelnök.

A mostani egyesüléssel már felvillan az esély, hogy a román politikai életet az utóbbi három évben meghatározó két főszereplő, az államelnök és a kormányfő együtt hagyja el a játékteret.

Újdon kormánytagunk kezdheti egy jól megérdemelt vakációval, utána pedig az a kis idő valahogy eltelik. Miniszterelnök-helyettesként mindenképpen, művelődésügyi tárcavezetőként pedig egy jó szótár, egy általános műveltségi néplexikon és tapasztalt elődeinek, valamint államtitkárának a támogatása a legkellemetlenebb leégésektől talán megmentheti.

Az azonban tény, hogy a Victor Ponta és Kelemen Hunor által megtalált kompromisszum a fő ellentmondást feloldja. Utóbbinak már nem kell tudathasadásos állapotban éreznie magát, előbbi – miután lecsendesítette külügyminiszterét is – békekötéssel lezárta az ügyet.

Határozott – a külügyminiszter szerint elsietett – nyilvános politikai/sérelmi kiállásával az RMDSZ nem csupán ellendrukkereinek harsány, de végül is nem túl népes táborában keltett kaján visszhangot, hanem feltehetően az önkormányzati tisztségviselők, az egyszerű tagok és általában a romániai magyarok többségét is – „türelmünknek vége már”, ugye – a kilépés helyeslésének irányába sodorta.

Ami napjainkban a parlamentben történik, túl a maffia-ellenes vonatkozásokon, újabb tétova próbálkozás az ország legfontosabb intézménye tekintélyének visszaállítására. Egy velejéig romlott, képmutató rendszer felszámolására.