Románia 1993-ban (!) kilátásba helyezte a székelyek területi autonómiáját

Az interetnikus és transzpartinikus politikai ügyeskedők az etnikai kisebbségekre vonatkozó nemzet(köz)i normák terén sötétségben tartanak bennünket. Ezért kezdtem el én is, civil egyénként és aktivistaként saját magam dokumentálódni és írni erről a témáról. Így bukkantam az ENSZ, az EBESZ, az ET és más hasonló szervezetek hivatalos szövegeire, melyekből kiderül, hogy

a területi autonómia nemcsak jótékony hatású, de törvényes is az olyan egységes államokban, mint Románia –

amit még… a Moldovai Köztársaság is igazol a Gagauzia Területi Egységnek biztosított különleges jogállással. Korábban arról a csapdáról írtam, amelybe Románia bemanőverezte magát azokkal a bombasztikus nyilatkozataival, melyekkel a legmagasabb standardoknak megfelelő európai együttélési modellként hirdette magát, mert a nemzetközi közjog szerint az egyoldalú nyilatkozatok nem pusztába kiáltott szavak, hanem nagyon is valós kötelezettséget teremtenek azok gyakorlatba való átültetésére.

E legutóbbi cikkemre érkezett egyik kommentárból „döbbentő” meglepetésként egy másik „felkavaró igazságot” tudtam meg, egy… 1993-as keltezésűt. Nevezetesen azt, hogy Románia az Európa Tanácsba – vagyis az európai kontinens országai számára az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben tartására vonatkozó összetett normákat kidolgozó döntéshozó fórumba – történő jelentkezése alkalmával vállalta, hogy tiszteletben tartja az ET egyik ajánlását (1201/1993. sz.), melynek 10 cikkelye nem kevesebbet és nem többet tartalmaz, mint azt, hogy

az etnikai kisebbségek autonómia- és különleges jogállási formákkal rendelkezhetnek azokban a régiókban, ahol számbeli többségben élnek.

Vagyis rendelkezhetnek etnikai alapú területi autonómiával.

Idézet: „It [CoE] appreciates the written declaration of the Romanian authorities in which they commit themselves to basing their policy regarding the protection of minorities on the principles laid down in Recommendation 1201 (1993) on an additional protocol on the rights of national minorities to the European Convention on Human Rights,”

A 1201. sz. ajánlás pedig – többek között – a 11. cikkelyt is tartalmazza. Idézet: „In the regions where they are in a majority the persons belonging to a national minority shall have the right to have at their disposal appropriate local or autonomous authorities or to have a special status, matching the specific historical and territorial situation and in accordance with the domestic legislation of the state.” Vagyis rendelkezhetnek etnikai kritériumon alapuló területi autonómiával. (Apropó: Milyen kritériumon alapulhat az autonómia, ha nem etnikain, tekintettel arra, hogy egy… etnikai kisebbségről van szó, nem vallásiról vagy más természetűről!)

Az olvasó figyelmébe ajánlom az 1201. sz. ajánlás további cikkelyeit is, például a 7.2.2. számút, mely a kétnyelvű feliratokhoz fűződő jogra vonatkozik (nem csak a települések bejáratánál, Maros megyei kormánymegbízott úr!), vagy az 5. cikkelyt, mely

tiltja a többetnikumú régiók entodemográfiai összetételének a kisebbség rovására történő szándékos módosítását.

Idézet: Art. 5: Deliberate changes to the demographic composition of the region in which a national minority is settled, to the detriment of that minority, shall be prohibited.

Art. 7.2.2. In the regions in which substantial numbers of a national minority are settled, the persons belonging to that minority shall have the right to display in their language local names, signs, inscriptions and other similar information visible to the public. This does not deprive the authorities of their right to display the above-mentioned information in the official language or languages of the state.

Természetes módon adódik a kérdés:

Minek ez a gyászos és veszélyes etnikumok közötti cirkusz az autonómia, a kétnyelvű feliratok

és gyakran a Hargita, Kovászna, Maros megyékbe kihelyezett román tisztviselők által elindított magyarellenes diverziók témájában, miközben ezek az ügyek már csaknem negyed évszázada megoldódtak? Mit tettek az RMDSZ-es, PSD-s (Szociáldemokrata Párt – a szerk.), PNL-s (Nemzeti Liberális Párt – a szerk.), PD-s (Demokrata Párt – a szerk.), PRM-s (Nagy-Románia Párt – a szerk.), PRU-s (Egységes Románia Párt – a szerk.), FDGR-s (Romániai Németek Demokratikus Szövetsége – a szerk.), SRI-s, SRL-s, BLA-BLA-BLA-s politikusok mindezen idő alatt? Miért nem közlik a választókkal, hogy milyen jogaik/kötelezettségeik vannak a társadalom különféle szféráiban? Miért nem mondják el nekünk, milyen nagylelkű dokumentumokat írt alá az utóbbi 2-3 évtizedben Románia, hogy kikerüljön a (poszt-)ceauşiszta-fasisztoid elszigeteltségből és újra összekapcsolódhasson a mai Európával?

Miért hagyják továbbra is működni a médiában és a közigazgatásban a lázítás és a gyűlöletre uszítás gépezeteit,

melyek visszhangjai betöltik a köz- és a virtuális életet? Lásd a médiában az etnikumok közötti viszonyokkal kapcsolatos témákra és kommentárokra rárontó trollok és gyűlölködők bandáit.

Talán azért engedik meg, hogy ezek a társadalmi piramis csúcsára érdemtelenül felkapaszkodott alakok szavazatokat, állásokat, like-okat és megosztásokat kényszerítsenek ki? Úgy tűnik, hogy igen – és ez rendkívül, rendkívül cinikus és lekezelő lenne részükről honfitársaik millióival szemben, akiket marginalizálnak, inkriminálnak, frusztrációba, emigrációba, sőt, kétségbeesésbe taszítanak.

Ebből azt a következtetést vonom le, hogy rosszhiszeműség és/vagy alkalmatlanság miatt ki kell szorítanunk ezeket a parazitákat a közéletből.

U. i.: Köszönet Árus Zsoltnak, hogy felhívta a figyelmemet erre a témára!

Az alcímeket a szerkesztőség adta.