És egyben minden gátlástalan, korrupt politikus profilja. Kiválóan jellemzi a romániai állapotokat.
Csaknem két évtized telt el a konstancai tömbházak hőszigeteléséért állványokra kapaszkodott Radu Mazăre és a visszaszolgáltatási perben kilenc év börtönre ítélt Radu Mazăre között.
És a szökése után is az maradt. Ezért nem szabad a híradók közepe tájára száműzni a személyét. Megérdemli egy bálványnak tekintett szökevény profilját. Egy több százmillió eurósét.
Radu Mazăre volt már, ebben a sorrendben, „anya-kedvence” városvezető, nyugdíjas hölgyek meghódítója, Playboy-polgármester, az állam intézményei, az általa „Băsescu szolgái”-nak nevezett ügyészek által „üldözött” politikus. Számos konstancai – és fővárosi – újságírónő kedvence volt, akik mintha azonnal meghülyültek volna a jelenlétében: képtelenné váltak arra, hogy releváns kérdéseket tegyenek fel. Mazăre volt már Nabukonodozor, Cézár, a római császár, fényességes Szulejmán, Nagy és Szent István. A volt pészédés (PSD = Szociáldemokrata Párt – a szerk.) a konstancaiak jelentős hányada szemében a földre szállt Isten volt, méghozzá egymás után négy helyhatósági választás alkalmával.
A fiatal bukaresti a 2000-es évek elején vezette be Konstancán a megalázkodás sorait. Az alacsony jövedelmű nyugdíjasok egy-egy vízzel felfújt csirkét, egy üveg olajat és egy zacskó rizst kaptak havonta. Ezeket közpénzből állták, nem Radu Mazăre fizette. Ennek ellenére az a gondolat vert gyökeret a kollektív tudatban, hogy „Mazăre majd ad”, „Mazăre majd megcsinálja”. Ha azokban az években azt mondta volna valaki egy ilyen sorbaállás alatt a nyugdíjasoknak, hogy a polgármester valójában semmit sem ad nekik, biztosan megtaposták volna. És ez nem metafora. De a bálvánnyá faragás valójában jóval korábban megkezdődött, hiszen a politikus mindig azt a benyomást keltette, hogy ő szembeszáll a „rendszerrel”. Valójában a saját rendszerét építette. Ő és az övéi váltak mainstream-mé.
A polgármester számára ezután aranyévek, a dőzsölés évei, dicsőséges évek következtek, amikor Radu Mazăre extravagáns, fényűző veteránautókkal vonulgatott Konstanca sugárútjain. Nem lehetett a polgármesteri hivatalban megzavarni, egész nap „terepen” volt, strandpapucsban és rövidnadrágban. Tulajdonosként szerepelt egy csomó cégben, de éveken keresztül csórónak mondta magát. Legalábbis ez derült ki, tíz éven keresztül, a vagyonbevallásából. Még háza sem volt a szerencsétlennek…
Egy pályázat alapján csak 2009-ben 800 000 eurót kapott a Neptun TV, egy volt üzlettársai tulajdonában lévő tévéadó, a Konstancai Polgármesteri Hivatallal kötött reklámszerződések és a Mazăre-adminisztrációra nézve „pozitív hírek” formájában. 800 000 euró az összes konstancai pénzéből!
Úgy bántak Radu Mazăréval, mint egy guruval. Úgy bálványozta a sajtó, ahogy – nagyon valószínű módon – egyetlen másik poszt-decemberi (1989 decembere utáni – a szerk.) román politikust sem bálványozott. Nemcsak a helyi, hanem a központi média is. A pészédés nagyember különféle, nyilvánvalóan reklámjellegű hírekben és tévéműsorokban jelent meg, melyeket közérdekű sajtóanyagként „adtak el” az embereknek. Mazăre bármit mondhatott, bármilyen szexuális jellegű utalást tehetett, bármilyen „melósviccet” elsüthetett. Ezeknél a médiatrösztöknél egyetlen újságíró sem mondott neki ellent. Még akkor sem, amikor a saját törvénysértéseről mesélt: „Megvettem egy-egy helyi tanácsost, egy másikat meggyőztem, egy harmadikat elcsábítottam.” A „nagy eredményeire” utalva, mint amilyen az Aqua Magic, melyet az egyik jogtalanul visszaszolgáltatott telekre építettek, Konstanca polgármestere kertelés nélkül beszélt a beavatkozásairól, a végén pedig kihangsúlyozta:
Ezt mondta Mazăre a PRO TV egyik óriási nézettségű műsorában. Ezalatt Mamaia üdülőről a központi sajtóban úgy beszéltek, mintha Saint Tropez lenne, a román tengerpart igazi sikerreceptje. Ebből, persze, semmi sem volt igaz. De Mazăre az igazság és a sajtó közfeladata felett állt.
És szintén a sajtóval kapcsolatosan Radu Mazăre nyomulós férfi volt. Az újságírónőkkel. Néha beszállt velük egy – valószínűleg tejjel teli – kádba, hogy beszélgessenek a… semmiről. Így történt ez az Acasă TV-ben, ahol megkérdezte a riporternőtől, hogy szeretne-e hármasban szexelni és hajlandó lenne-e a műsor után elindulni Konstanca felé. Még ma is, jó néhány évvel a távozása után, ezeknek az újságírónőknek egy része mintha még mindig a volt polgármester árnyékában élne. Ő és csakis ő tudta elfeledtetni velük, főleg a Neptun TV-ben és a Telegraf napilapnál, hogy mit feltételez az újságírói szakma, valójában mit jelent tisztességes interjút készíteni, mennyire fontos – még az idő múlásával is – az igazság.
Amúgy Radu Mazăre a tengerparton, a tereken, Konstanca kevés, szomorú és mocskos parkjában, kávézókban és szállodákban tartotta a sajtókonferenciáit. Még a helyi tanács üléseit is egyik barátja szállodájában tartották. És ezekben néha tényleg volt is valami barlangszerű, hébe-hóba valami kültelkiség. Amikor nem akart lordnak tűnni, Mazăre igazi nőgyűlölő volt. Ezért aztán nem esett nehezére „hülye tyúkoknak” nevezni párttársait, a helyi tanácsosnőket. Ha valamivel feldühítették, akkor nyilvánosan büntette őket.
Ezért aztán az állam közintézményeinek szánt üzenetei szemtelenebbé, ízléstelenebbé, vulgárisabbá, agresszívabbá váltak. Nagyjából egy évvel a lemondása előtt Mazăre azt üzente az őt vizsgáló ügyészeknek, hogy „csókolják meg…” a hátsóját. Persze, ő nem fogalmazott ennyire elegánsan. Ez akkor a volt polgármester erődemonstrációja volt. Ahogy azt, különben, mandátumai egész ideje alatt tette: erődemonstrációk Konstanca polgáraival szemben, akikkel nem konzultált a közpénz elköltése ügyében, a párttársaival szemben, akiket uralt a tekintetével, a közintézményekkel (ANI – Országos Feddhetetlenségi Ügynökség, Rendőrség, DNA – Országos Korrupcióellenes Igazgatóság) szemben, melyeket fenntartások nélkül semmibe vett.
Ha nem éppen az ügyészekkel veszekedett, akkor Radu Mazăre díszszekéren masírozott Mamaián és részt vett – hetente – valamilyen fesztiválon az üdülőhelyen. Mandátuma utolsó éveiben szinte patologikus gyönyört okozott neki, hogy legalábbis öltözékében, vizuálisan valami más legyen, mint ami. Császár, szultán, fáraó, tengeri mentő. És ez tetszett a tömegnek, a messziről jött turistáknak, akik úgy néztek Konstanca volt polgármesterére, mint egy medvére. Micsoda szégyen a becsületes konstancaiakra nézve, akik nem szavaztak rá! Különben, micsoda szégyen erre a városra nézve!
Mazăre a kádban adott „interjúban” azt mondta,
Nem áll túl messze a „próféciájától”. Annyi különbséggel, hogy most szökevény. És szintén ott, a kádban mondta a volt polgármester: „Nem az a fontos, hogy mennyit tartózkodsz az irodádban, hanem az a fontos, hogy mit teszel a városért.” Mit tett ő Konstancáért? Ő és „kollégái” egy része a visszaszolgáltatási perből? A jogtalan visszaszolgáltatásokkal több mint 100 hektárral károsították meg a várost. 114 millió euróval károsították meg a román államot, és ezt a kárt több mint tíz évvel ezelőtt állapították meg. Valószínűleg ő az egyik legextravagánsabb és legdrágább szökevény.
Amit a nem konstancaiaknak is meg kell érteniük: ebben a városban 15 éven keresztül lábbal tiporták a törvényt és az alkotmányt. Az állam területei, a tengerpartot is beleértve, műemléképületek, mint a mamaiai királyi palota, a Tăbăcărie-park, mind a „kaviár szocializmus” mohóságának estek áldozatul. A Playboy címlapján, melyen Radu Mazăre pózolt, a következő cím volt olvasható: „Én hódítok, nem fizetek”. Persze, ő másra gondolt. De mi, akik nem bálványoztuk, egész idő alatt a számlára gondoltunk, melyet szintén nekünk kell majd állni. A román igazságszolgáltatás ezzel az ítélettel visszaadta a reményt a konstancaiaknak.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
A májusi ősz pedig az Istennek sem akar itt hagyni minket.
Három autó ütközött össze csütörtök délután a dél-erdélyi (A1-es) autópálya Nagylak és Arad közötti szakaszán, a tömegbalesetben 11 személy megsérült.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
A külügyminisztérium azt tanácsolja a Líbiában tartózkodó román állampolgároknak, hogy a konfliktusok eszkalációja miatt azonnal hagyják el az országot.
A romániai államelnök-választás első fordulója előtt a Krónika volt az egyetlen romániai magyar lap, amely interjút készített Nicușor Dannal.
Magyarország miniszterelnökének arcát és nevét felhasználva próbálja növelni népszerűségét az államelnök-választás második fordulója előtt George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) államfőjelöltje.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.