// 2026. augusztus 11., kedd // Zsuzsanna, Tiborc

// Nagyítás

// Archívum

Miféle moldovaiságra van szükségünk?

roMánia

Szerző: Serghei Ehrlich
2014. szeptember 16., 16:07

Moldovában az utóbbi negyedszázadban a román kultúra dominanciájának bevezetését szolgáló folyamat zajlott le. A szomszédos ország kulturális expanziója politikailag motivált.

A „román gondolat” célja az 1918 és 1940 közötti határokkal rendelkező Nagy-Románia helyreállítása. Miután Moldova Köztársaságot egy „második román állammá” változtatták, az annektálása már könnyen megvalósulhat.

Ennek a tervnek van néhány „gyors” előnye Moldova lakossága számára: a bérek és nyugdíjak jelentős megnövekedése, törvényes munka- és tanulási lehetőség Európában, a korrupciós szint csökkenésének reménye. Az unionizmus az a bizonyos veréb, amely jobb ma, mint holnap egy túzok.

De az emberre a túzokról való álmodozás a jellemző. A jelenlegi „régiók Európájában”

a helyi brandek megerősödésének folyamata

zajlik. Ez a folyamat akár politikai szeparatizmushoz is elvezethet: Skócia, Katalónia, Velence stb. Szükség van-e még az egyesülésünkre az általánossá váló szétválások korában? Lehet, hogy Moldova polgárai, jellegzetességüket megőrizve, hosszú távon nagyobb előnyökhöz juthatnának? Egy ilyenfajta terv felelősséget és óriási munkát igényel. Nehéz út ez, amely jelentős erőfeszítéseket tesz szükségessé: „Kis erővel tegyünk meg nagy dolgokat!” (ezt a nagy orosz történész, Karamzin mondta III. Istvánról, vagyis Ştefan cel Mare-ról), ahogy azt szoktuk.

A moldovai értelmiség nagy része osztja az unionizmus gondolatát. Ezt azzal az előnnyel lehet magyarázni, amivel az „urbánus” román kultúra rendelkezik a parasztpárti írók által a Szovjet Moldovában létrehozott „tradicionalista” kultúrával szemben. Ezen kívül a moldovai tanárokat a román kollégáik jobb anyagi helyzete is csábítja.

Az unionizmus ellenzőit „moldovaisták”-nak („moldoveniști”) nevezték el. Ez a kifejezés két eltérő feladatokat vállaló csoportot fed le.

Az első csoport magját azok a moldovai etnikumúak alkotják, akik a moldovai etnokratikus államban lehetőséget kaptak arra, hogy szinte zavartalanul rendelkezzenek a közösség forrásai felett. E csoport számára a függetlenség elvesztése a politikai üzlet nyomán szerzett profit jelentős csökkenését jelentené.

Az etnokratikus moldovaiság ideálja nemcsak az „agrárius” értékekből áll, hanem főleg a rokonság és sógorkomaság állam előtti értékeiből. A jelenkori Moldovában létezik egy olyan hagyomány, amely szerint az állam intézményeit vezető csoportok – alapjában véve – a vezér rokonaiból, közeli ismerőseiből és falustársaiból állnak. Ez általánossá váló korrupcióhoz és az állam lerombolásához vezet. A rokonság államellenes értékeit „tradicionalista” propaganda-csomagolásban adják el, „nagy házzal” és boroshordókkal és konzervekkel dugig tele pincével, mint a szülőfaluban.

A formájában és tartalmában is falusias etnokratikus moldovaiság nem képes vonzani a fiatalokat. Propagandája csak még erősebben hozzájárul az „urbánus” románizmus terjedéséhez a fiatal nemzedék soraiban.

Az etnokratikus moldovaistákban van egy kisebbrendűségi érzés a románokkal szemben. Közülük kevesen merik nyíltan kifejteni az álláspontjukat. A moldovai politikai osztály képviselői kétértelmű megfogalmazásokhoz folyamodnak, amiből nehezen tudod kihámozni, hogy

minek tartják magukat: moldovaiaknak vagy románoknak?

Az etnokratikus moldovaisták nem sietnek beengedni a hatalomba az oroszajkúakat. A nemzeti kisebbségeket „hasznos idiótákként” használják fel az unionistákkal folytatott harcukban.

A tipikus etnokrata moldovaista Voronin a 2001-es választások küszöbén nem fukarkodott az olyan ígéretekkel, hogy az állam második hivatalos nyelvévé nyilvánítja az oroszt, vagy hogy csatlakozik az Oroszország–Fehéroroszország Unióhoz. A PCRM (Moldova Köztársaság Kommunista Pártja) képviselői listájára a nemzeti kisebbségek elég sok képviselője felfért. De ahogy hatalomra került, Voronin megfeledkezett az ígéreteiről. Az „internacionalisták” pártjának kormányzása alatt az oroszajkú kisebbség képviselői gyakorlatilag egyáltalán nem voltak jelen a végrehajtó hatalom fórumain. Moldova Köztársaság történelme során a nemzeti kisebbségek képviselői sohasem kaphatták meg az államfői, parlamenti elnöki, miniszterelnöki, belügyminiszteri, külügyminiszteri, védelmi miniszteri, főügyészi, pénzügy- és gazdasági miniszteri tisztségeket.

Az etnikai kisebbségek helyzete még rosszabb lett, miután az „internacionalistákat” eltávolították a kormányzásból.

Az oroszajkúak teljesen hiányoznak

a végrehajtó hatalomból. A kormánykoalíció parlamenti képviselői között csupán EGYETLEN nem moldovai van.

A moldovaisták másik csoportja az oroszul beszélő nemzeti kisebbségek tagjaiból áll. Az egyfajta status quo megőrzésére törekvő etnokrata moldovaistákkal szemben, az oroszajkúak a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaság (MSZSZK) dicsőséges korszakáról álmodoznak, amikor kulturálisan ők uralták a moldovai társadalmat és amikor a moldovaiakkal egyenrangúan tölthették be a köztársaság vezető tisztségeit.

Nosztalgiázásuk érthető. A jelenkori Moldovában a nemzeti kisebbségeknek egyetlen jelentős rés betöltéséhez „van joguk” – és ez az üzleti élet. A kereskedelmi vállalatok vezetői és irányítói körében az arányuk az ország népességén belüli arányuk többszöröse. Ennek ellenére a némi gazdasági sikert elért oroszajkúak kisebbséget alkotnak a nemzeti kisebbségen belül. Akik nem képesek „nyereségesek” lenni, azok alig-alig tudnak megkapaszkodni a társadalmi hierarchia alsóbb tartományaiban. Legutóbbi moldovai látogatásaim során szörnyülködve tapasztaltam, hogy a társadalomból kiszorult emberek (a „csavargók”) többsége oroszul beszél.

A rossz gazdasági helyzethez hozzáadódnak azok az állandó sértegetések, melyeket az oroszajkúaknak a moldovai médiától el kell szenvedniük. A gyűlölködő kijelentések nem ritkán moldovai politikusoktól érkeznek. Szinte kizárólag a Sztálin és Lenin terrorját valószínűleg a leginkább megszenvedő oroszokat hibáztatják a 40-es évek deportálásaiért és az 1946-os éhínségért. A jelenkori moldovai társadalomból hiányzik a nyilvános elismerése azoknak az orosz orvosoknak, tanároknak, mérnököknek, akiknek rövid idő alatt sikerült egy lehangoló román tartományt a „szocializmus kirakatává” változtatniuk.

A megalázott és elnyomott oroszajkúak nem képesek megfelelően reagálni a modern világ kihívásaira. Nagyrészük paradox módon „védi meg” emberi méltóságát. Saját érdekeikkel szembe menve megtagadják, hogy a moldovai (román) nyelv megtanulásával „megalázkodjanak”. Az oroszajkú moldovaistákban nem nagyon tudatosul, hogy milyen

érdekütközésben állnak az etnokrata moldovaistákkal.

Valamilyen érthetetlen okból kizárólag az etnokrata unionistáktól félnek. A moldovai társadalmon belüli minden oroszellenes viselkedést a „románok” számlájára írnak. Az oroszajkúak propagandájában Románia a züllött „Gayrópa” részeként jelenik meg. Az oroszajkúak a románokat egy „mesterséges terv” eredményének tekintik, és arról igyekeznek meggyőzni a moldovaiakat, hogy „ősi” (vagyis az igazi, az idők homályába vesző) nemzetüknek semmi köze nincs a román nemzethez. Az oroszajkúak körében elterjedt az „Akik románnak vélik magukat, menjenek Romániába!” szlogen. Ők nem ébrednek rá arra, hogy ezzel csak a etnokrata moldovaiak peresztrojka alatti jelmondatát másolják: »Чемодан, вокзал, Россия!« („Bőrönd, állomás, Oroszország!”), amelyet egyes szélsőséges csoportok készek újra feleleveníteni. Egy ilyenfajta propaganda pont ellentétes hatást vált ki. A moldovaiak nem ritkán panaszolták el: „Amikor az oroszok, oroszul, arról próbálnak meggyőzni bennünket, hogy nem vagyunk románok, én már csak az ellenállás szelleméből fakadóan is, be fogom bizonyítani, hogy román vagyok.”

Az etnokratikus moldovaiság és az oroszajkúak moldovaisága az általuk terjesztett megosztottsággal és „reakciós” ideológiával kéz a kézben a románizmus győzelméhez járul hozzá Moldovában.

Megváltoztatható-e a helyzet?

Afelé hajlok, hogy a moldovaisták mindkét csoportjának ebben az esetben el kellene határolódnia a csoportönzőségtől, amely annyira káros a moldovai államiságra nézve, és kölcsönös kompromisszumokat kellene kötniük.

Az első kompromisszumnak a moldovai etnikai többségtől kellene érkeznie. Azoknak kellene nagylelkűbbeknek lenniük, akik többen vannak és erősebbek. Fontos, hogy komfortérzetet biztosítsanak az etnikai kisebbségek számára. Ehhez nem elég szavatolni az orosz nyelv és más nemzeti kisebbségek nyelveinek jogállását. Arra is szükség van, hogy külön törvényben rögzítsék a moldovai államnak azt a kötelességét, miszerint állami költségvetésből kell támogatni az etnikai kisebbségek kultúráját, minden etnikai csoport számára létrehozva ennek infrastruktúráját: anyanyelvű oktatás, rádióadó, újságok, néprajzi múzeum, színház, kutatóintézet stb.

Miután a többségtől megkapják a garanciákat arra, hogy tiszteletben fogják tartani a jogaikat, a nemzeti kisebbségeknek is meg kell majd tenniük egy lépést: meg kell tanulniuk a moldovai (román) nyelvet. Az etnikumok közötti megértés hozzájárul majd egy

többetnikumú moldovai polgári nemzet kialakulásához,

amelynek keretében lehetővé válik a vezető tisztségeknek kizárólag a képességek és a minőség alapján történő betöltése. Egy hatékony államon belül a szomszédos állam általi „bekebelezés” veszélye önmagától szorul majd háttérbe. El fog tűnni a románfóbia. Romániát testvéri országnak fogják tekinteni, amellyel sokoldalú kapcsolatot kell kialakítanunk.

Íme, erre a moldovaiságra van mindnyájunknak szükségünk!

Román nyelvre fordította: Vitalie Sprînceană

Eredeti forrás: http://enews.md

A címlapképen a Romániával való egyesülést ellenző tüntetők a "moldovaista" zászlót lobogtatják. Fotó forrása: inliniedreapta.net.

Különvélemény

A kiskutya jó dolgában, a választópolgár rossz dolgában vész meg

Varga László Edgár

Három és fél évtizeddel a diktatúra bukása után a romániai polgárok közel fele ismét rábólintana egy „kevésbé demokratikus” rendszerre.

Kataszter-katasztrófa: milyen tanulságai lehetnek a földhivatal-rendszer összeomlásának?

Sánta Miriám

Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.

Nagyítás

Mi marad az Odüsszeia hollywoodi feldolgozásából, ha a hitet kilúgozzák belőle?

Szántai János

Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.

A rendszerváltás után sem volt menekvés a történelem öleléséből

Sólyom István

Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.

// ez is érdekelheti

Főtér

„A Kárpátok szimbólumát egy gyűlölt, kártékony, kóborló vadállattá züllesztette a politikum”

A medveproblémára egyetlen valódi megoldás létezik, az állomány visszalövése az optimális létszámra. Birtalan István gyergyószentmiklósi vadásszal beszélgettünk, nemcsak a medvékről.

Krónika

A nyugdíjkorhatár nő, de a várható élettartam nem követi, legalábbis Romániában

Az európai államok közel kétharmada készül emelni a férfiak nyugdíjkorhatárát, háromnegyedük pedig a nőkét is a 2060-as évek végéig a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Pensions at a Glance 2025 című jelentésén alapuló tanulmány szerint.

Főtér

Isten hozott Vadkeletre – a Rockstadt Extreme Fest mint a spontán önszerveződés ideiglenes városa

Kelet-Európa legnagyobb metálfesztiválja – ha szabad így fogalmazni – a szent és a profán találkozása.

Székelyhon

Hátulról, teljes sebességgel – nyilvánosságra hozták a halálos biciklisgázolást rögzítő videót

Meghalt az a férfi a kórházban, akit néhány nappal korábban egy Argeș megyei településen elütött egy autó, miközben az országút szélén közlekedett kerékpárral. A levegőbe repült, miután hátulról, teljes sebességgel elgázolták.

Krónika

„A legerősebb garancia” – Megnevezte államfőjelöltjét a Tisza Párt

Baka Andrást, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökét jelöli köztársasági elnöknek a Tisza Párt parlamenti frakciója.

Székelyhon

A Transalpinát is lepipálja a nagy háború idején épült Strategica

Több tíz kilométeren át 1800–2000 méteres magasságban kígyózik, sokan a romániai tereputak királyának tartják. Aki a Transalpinát már bejárta, lehet fogalma róla, de a belőle leágazó Strategica még azt is lepipálja.

// még több főtér.ro

2023. szeptember 25., hétfő

Székelyföld nem fog elszakadni, hiába fél Románia Koszovó függetlenségétől

Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.

2023. szeptember 25., hétfő

Székelyföld nem fog elszakadni, hiába fél Románia Koszovó függetlenségétől

2023. május 22., hétfő

Ha a Nagy-Magyarország térkép rossz, a Nagy-Románia térkép miért jó?

Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.

2023. május 22., hétfő

Ha a Nagy-Magyarország térkép rossz, a Nagy-Románia térkép miért jó?

Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.

Különvélemény