Ki mit kapott a szászokért?

A volt Szekuritáté egyik, titkosítás alól 2011-ben feloldott dokumentuma szerint, a Románia és Németország közötti, a kivándorolni akaró szászoknak pénzért biztosított vízumokról szóló bizalmas tárgyalások eredményeként Mihai Pacepa DIE-tábornoknak kiutaltak egy Ford gépkocsit. A Gândul részletesen beszámol arról, amit a történészek a Behajtás Műveletnek neveztek el, melynek keretében a román állam vízumokat árult a német államnak a kommunista poklot elhagyni akaró erdélyi német etnikumúak számára. E dokumentumok szerint a művelet során a Szekuritáté vagy a külügyi hírszerző szolgálat több tisztje részesült különféle anyagi juttatásokban.

Mit jelentett a Behajtás Művelet

A német állam a kommunista időszakban több tízmillió márkát fizetett azért, hogy az erdélyi szászok vízumokat kaphassanak a kommunista Románia elhagyására. 250.000 és 400.000 közöttire tehető azon szászok száma, akik részesültek a német állam által kifizetett vízumokban. Nehéz megbecsülni, hogy a Szekuritáté összesen mennyit keresett ezen az üzleten. A CNSAS kutatóinak egy csoportja 2011-ben közzétette a dokumentumok bő tárházát, melyek azt bizonyítják, hogy a szászok „eladása” a Szekuritáté és DIE által ellenőrzött művelet volt.

A román állam egyik képviselője, a Szekuritáté egyik tábornoka vagy egy DIE-ügynök évente egyszer, vagy akár többször is tárgyalásokat folytatott azokról a tarifákról, melyek alapján Németország kiváltotta a német etnikumúakat. A szekusok a pénzen kívül különféle luxusjavakat vagy elektronikus berendezéseket is kértek a németektől.

1969 márciusában is lezajlott egy ilyen tárgyalás. A Szekuritáté a német tárgyalóféltől öt gépkocsit kapott bizonyos számú vízumért cserébe.

Az Állambiztonsági Tanács (Consiliul Securităţii Statului – CSS) egyik jegyzéke szerint, a németektől kapott egyik gépkocsit Mihai Pacepa tábornoknak utalták ki.

A jelentés a következő volt:

„Az Edwarddal folytatott legutóbbi találkozón 5 gépkocsit sikerült szerezni tőle, ingyen, melyek leszállítása a következő hónapokban, részletekben történik majd. A megszerzett gépkocsik a következők:

- 2 db. Mercedes 230 (DGIE, CC al PCR) (Külügyi Hírszerző Főigazgatóság, Román Kommunista Párt Központi Bizottsága)

- 2 db. Ford Taunus (CC al PCR)

- 1 db. BMW 2000 (DGIE)

E megállapodást elfogadásra önök elé terjesztve azt javasoljuk engedélyezni, hogy a gépkocsikat megérkezésük után a következőképpen utalják ki:

- A két különleges belső felszereltségű Mercedes 230-as gépkocsit adják át a DGSI-nek (az eltérés az eredeti szövegben, ha ez a helyes, akkor ez a rövidítés a Belbiztonsági Főigazgatóságot jelenti) azzal, hogy álljon a CSS rendelkezésére

- A két FORD TAUNUS gépkocsi utalják ki Pacepa vezérőrnagynak és Marcu Gh. ezredesnek, tekintettel a külföldi állampolgárokkal állandóan folytatott operatív akcióikra” (Forrás: Acţiunea Recuperarea, Securitatea şi emigrarea germanilor din România, Florica Dobre, Florian Banu, Luminiţa Banu, Laura Stancu, 2011, CNSAS).

Mihai Pacepának az 1978. július 23-a és 29-e közötti időszakban volt egy küldetése az NSZK-ban, ahol aztán megérkezése után menedékjogot kért az Egyesült Államoktól.

A Herald Tribune-ban 1978. augusztus 3-án megjelent egy cikk, mely beszámolt arról, hogy Pacepa dezertált és menedékjogot kért az AEÁ-ban.

Időközben Romániában távollétében megkezdődött a Szekuritáté volt főnökének a pere, a Legfelsőbb Bíróság Katonai Részlege pedig 1978. augusztus 17-én idegen hatalmaknak nyújtott segítséggel elkövetett hazaárulás, államtitkok átadása, dezertálás és a hazatérés megtagadása miatt elítélte Mihai Pacepa vezérőrnagyot. A bírók akkor halálra, lefokozásra és teljes vagyona elkobozására ítélték a tisztet. A Legfelsőbb Bíróság ítélete három héttel azután született meg, hogy a volt szekusfőnök megszökött az országból. Pacepát 1997-ben rehabilitálták a romániai bíróságok.

Heinz Günther Hüsch, a Bundestag volt képviselője, aki 21 éven keresztül Németország titkos tárgyalója volt a Behajtás műveleten belül, nemrég részt vett egy, e témáról tartott romániai vitán. Elmesélte, hogy egy ideig még a román szekusok is azzal gyanúsították, hogy ő segített Pacepának abban, hogy Németországon keresztül kijusson az AEÁ-ba. Dr. Hüsch megjegyezte, ez a feltételezés azon alapult, hogy a tárgyalásokat abban a szállodában folytatta le, ahol Pacepa is megszállt azután, hogy megszökött Romániából, amiről a Szekuritáté tudott, és így keveredett ő is gyanúba. Ezzel szemben a volt tárgyaló azt mondta, hogy talán egyszer találkozott Pacepával, de nem volt olyan beszélgetése, melynek során a volt kém bemutatkozott volna.

„Lehet, hogy egyszer találkoztam Pacepával, de nem biztos. A tárgyalások során egyszer egy haszonjárművet adományoztam a tűzoltóknak a 77-es földrengés után. Ezen kívül létrákat is adományoztam a tűzoltóknak. A román fél azt mondta, hogy nincs szüksége ezekre a létrákra. Én nem engedélyeztem lehallgató-készülékek átadását. Ezután az adományozás után egy vacsorán voltam többekkel. Valaki megkérdezte tőlem: az erdélyi németeket akarjátok? Feltételezem, hogy tudott erről a műveletről. Lehet, hogy ő volt. Nem vagyok biztos benne. Összetett személyiségnek tűnik, talán a saját vallomását is ő szerkesztette”, mondta Hüsch.