Az európai labdarúgás geopolitikája
A focit gyakran nem csak a pályán játsszák. Hanem a háborús terepasztalok mellett.
„Itt a nagy pillanat, kedves tévénézők, amikor a kerek labdás játék istenei Őfelségének, a Közönségnek mutatnak be áldozatokat.” Így is kezdhetnék a román televíziók a franciaországi labdarúgó-Európa-bajnokság nyitómérkőzésének kommentárját.
Bár egy kicsit sztereotip, a megfogalmazás nem leplezheti a játék népszerűségét, melyet könnyen játszhat bárki, szinte bármilyen felületen – fű, beton, föld, homok – és szinte bármilyen terepviszonyok között: akár lejtőn, gödrök és fák között is.
Bárki, aki akár csak egyszer is játszotta ezt a játékot, őriz róla valamilyen emléket. Feledhetetlenek azok a mérkőzések, melyekben a barátnők és az osztálytársnők is közvetlenül részt vettek – azon szerencsések közzé tartoztam, akik kevesebb, mint 10 kék folttal megúszták a 30 percnyi letámadásokat.
Ezek a játszmák tovább erősítették a játékosok közötti barátságot, olyan egyedülálló érzést keltve, amit csak a sport nyújthat: a baráti versengését, mely erősíti az elmét és nemesíti a lelket, de mely nem engedi, hogy elfeledd, a győzelmet csak tisztességesen szabad elérni.
Szinte mindnyájan játszottunk, amikor gyermekek voltak és a mérkőzések ilyenek voltak akkoriban:
Több száz filmet és filmecskét találhatunk a labdarúgásról – a Google 31,7 milliót tart nyilván, ami újabb bizonyítéka a játék népszerűségének. Könyv is sok van a fociról Romániában és más országokban is, és aki ismeri a nyugat-európai könyvesboltokat, tudja, hány polc van tele ilyenfajta könyvekkel. Az AEÁ-ban az egyik nagy könyvesbolt 3.000 címet tart nyilván erről, a sajtó pedig kitűnően megél a játékból. A játékosokról se feledkezzünk meg: mára már óriási összegek forognak, egy olyan nagy játékos, mint Cristiano Ronaldo 175 millió eurót keres csak a közös hálózatokon!
A fociban van minden: gazdaság – termelési ciklusok a gyermek- és ifjúsági központokban, látványos játékos-eladások, melyek egy sikeres tőzsdei bevezetéshez hasonlíthatók; szociológia, amennyi a csövön kifér; pszichológia, élet és halál – ha arra gondolunk, hogy hány szurkoló kapott szívinfarktust egy kihagyott tizenegyes vagy egy nagy vereség miatt; még kiváló kórus-előadások is, amikor
">az országok himnuszát éneklik. A lista tovább folytatható, és ezért fel kell tennünk magunknak a kérdést: van a labdarúgásnak geopolitikája? A válasz pozitív, és ez alól az európai kontinens sem képez kivételt.
A sportok közül elsősorban a labdarúgás vette át a háborúk szerepét.
Ezen a kifejezésen nem kell csodálkozni – képzeljünk el egy India és Pakisztán közötti labdarúgó-mérkőzést a Wembleyn – micsoda párbaj lenne a tökéletes angol gyepen, de micsoda versengés is lenne a szurkolók között a légkörért, a két országban kialakuló vulkanikus hangulatról pedig már ne is beszéljünk. Ahogy az a nagy Toma Caragiu (néhai román színész – a szerk.) néhány
">érdekes párbajra vonatkozó felsorolásából kiderül, hosszú a szikrákat vető mérkőzések listája ezen a bolygón. Ne feledjük, hogy volt már fociháború is, és a lista tovább folytatható.
A geopolitikának ehhez a fajtájához Európa is jelentősen hozzájárult. A sport és a fair-play – ami valójában a törvényesség és erkölcsösség megnyilvánulása a sportban – szempontjából legfejlettebb kontinensen sok látens konfliktusforrás van, melyek ma a labdarúgáson keresztül nyilvánulnak meg.
Ne feledjük, hogy Mussolini agyonlövéssel fenyegette meg Olaszország játékosait, ha nem nyerik meg az 1938-as világbajnokságot, a fociversenyt pedig jól kihasználta, amit aztán Hitler két évvel később megismételt. 1945 után a kommunista rezsimek Európában és a világon máshol is intenzíven használták a sportot propaganda- és egészségügyi célokra – az egészségügyi ellátással kapcsolatos kiadások a sportolás mértékével fordítottan arányosan csökkentek, a Szpartakiádok pedig a kontinens jelentős részén ismert versenyek lettek.
Itt kell megemlítenünk a Német Demokratikus Köztársaság – vagy pontosabban a dopping köztársaságának – példáját, mely hírneve növeléséhez intenzíven használta a doppingolást, aminek révén egy adott pillanatban a harmadik helyen állt az olimpiai játékok éremtáblázatán. Ugyanakkor a labdarúgás német geopolitikája úgy hozta, hogy a Nyugat-Németországban 1974-ben rendezett világbajnokságon a két német csapat szembekerült egymással és a keletiek
">1-0-ra győztek.
Spanyolország a belső feszültségek csökkentésére használta fel a focit. Itt mindig megszerveztek egy Real Madrid–FC Barcelona örökrangadót, ahányszor a katalánok túlságosan sürgették a függetlenségüket. Szintén Spanyolország volt többször is példája annak, miként avatkozik be brutálisan a sportba a politika, ami más országokban még mindig jelen van, például Afrikában, ahonan a legszörnyűbb esetek származnak. Meg kell említeni a baszkok emblematikus csapatának, az Athletic Bilbaonak a gyakorlatát,
mely csak a régió területén született játékosokat küld pályára.
Skóciában a Celtic Glasgow skót katolikusai és a Glasgow Rangers unionista szurkolói közötti rivalizálás miatt a két csapat minden egyes mérkőzése rendkívül kedvezőtlen egészségügyi következményekkel jár: a Celtic és a Rangers közötti mérkőzés napján, vagy rögtön a mérkőzés után nagyjából megkilenszereződik a glasgow-i kórházakban kezelt páciensek száma.
Keletebbre és délebbre csak három egyértelmű geopolitikai aspektust említünk.
Görögországban van két csapat, az AEK Athén és a PAOK Szaloniki. Mindkét rövidítés K betűje Konstantinápoly görög nevére utal. A Törökországból 1922-ben elűzött görögök által létrehozott csapatok továbbra is fenntartják a világszerte élő görögökben az egységes város gondolatát, a hellén Megali Ideának megfelelően. Görögországban különben ma is vannak olyan útjelzők, melyek „Konsztantinopoliszig” meglévő kilométereket mutatják.
A volt Jugoszláviában mindig is nagy volt a szerbek és a horvátok közötti rivalizálás és ez végül az ország széteséséhez vezetett. De hányan emlékeznek a Belgrádi Vörös Csillag és a Zágrábi Dinamo rivalizálására? 1990-ben, a nem sokkal később kirobbant harcok előhírnökeként erőszakos incidensekre került sor,
