A teljes Zákonyi-interjú, ami miatt Románia megint „hadat üzent” Magyarországnak

Magyarország romániai nagykövete, Zákonyi Botond úgy véli, a román–magyar kapcsolatokban sokkal fontosabb megoldandó kérdések vannak, mint az Orbán Viktor kormányfő által a Facebookon közzétett fényképek. A diplomata arra hívja fel a figyelmet, hogy Románia elutasítja 10 határon átnyúló út befejezését, melyeknek a két országot kellene összekötniük, továbbá ott a közigazgatásban és az oktatásban nem biztosított a magyar nyelv használatának kérdése. Egy másik gond abból fakad, ahogy Victor Ponta román kormányfő magát Orbán Viktorral szembeállítva építette az imázsát:

„Victor a jó fiú, Viktor pedig a rossz.”

Ami Székelyföld autonómiáját illeti, a magyar nagykövet szerint erre akkor kerül sor, amikor az ottani magyarok „autonóm emberekként fognak viselkedni”.

Bogdan Aurescu román külügyminiszter szerint „rendkívüli potenciál” van a román–magyar kapcsolatokban. Ön szerint miért nem lehet kihasználni ezt a potenciált?

Zákonyi Botond: Orbán Viktor kormányfő a múlt hónap közepén, a tusnádfürdői nyári egyetemen azt mondta, a két állam kihasználta ezt a „rendkívüli potenciált” és 2012-ig nagyon jó kapcsolataik voltak. Azután viszont bonyolódtak a dolgok, de Magyarország kész új lendületet adni a kapcsolatnak, hogy kiaknázhassák ezt az Aurescu miniszter által említett potenciált. A mi szemszögünkből nézve a „közös potenciálhoz” tartozik

egy olyan közlekedési infrastruktúra kiépítése is,

mely mindkét államnak hasznos, vagy a Románia és a Magyarország közötti energetikai kapcsolat. Románia részéről egyelőre nem látunk elegendő igyekezetet abban, hogy együttműködjünk ezeken a területeken: a gázvezetéket képessé kellene tenni arra, hogy mindkét irányba szállítson gázt, ami most csak Magyarország irányából lehetséges. Tehát elvárjuk, hogy a román hatóságok is foglalkozzanak az ellentétes irányú szállításhoz szükséges feltételek biztosításával. Gondjaink vannak annak a 10 határon átnyúló útnak a befejezésével is, melyeket így nem lehet átadni a forgalomnak. Ezek nagyon fontosak és ezekről megállapodásunk is van. Románia a Schengen-övezethez való csatlakozásáig akarja odázni ezeknek az utaknak az átadását, ami viszont még hosszú folyamat lehet. Romániának és Magyarországnak több mint 400 kilométernyi közös határa és csak 10 határátkelője van. Összehasonlításképpen, Németország és Franciaország között, például, 5-10 kilométerenként van egy határátkelő.

A román diplomácia vezetője másképpen magyarázta azt, hogy a román–magyar kapcsolatok nem képesek elérni a bennük rejlő igazi potenciált: Bogdan Aurescu azon a véleményen van, hogy a magyar kormányfő megsértette a játékszabályokat, amikor Nagy-Magyarország térképét és Székelyföld zászlóját ábrázoló fényképeket tett közzé a Facebookon. Ön szerint hibázott Orbán Viktor kormányfő?

Láttam a Tusnádfürdőről feltöltött 22 fényképet, melyek közül az egyiken látható az a személy is, aki különféle történelmi jellegű kitűzőket árult. A székely zászló teljesen legitim, és ha valaki ellátogat Hargita, Kovászna vagy Maros megyébe, számtalan helyen láthatja ezt a zászlót. A Nagy-Magyarország-térkép más dolog, de természetesen történelemről és néhány, valószínűleg régi kitűzőről van szó. Nem lehet a két ország közötti vitává változtatni azt, hogy valaki történelmi jelképeket árul. Nem ez a Románia és Magyarország közötti akadály.

A (román – a szerk.) Külügyminisztérium mégis azt állítja, hogy Orbán kormányfő gesztusával megsértette a kétoldalú szerződéseket.

Ennek nincs köze a jó együttműködéshez. Kapcsolataink az 1996-os alapszerződésen és a 2002-es stratégiai partnerségen alapulnak. Komolyan gondolhatjuk, hogy két fénykép megsérti ezeket a szerződéseket? Nem hiszem. Néhány kitűzőről van szó.

Ez egy álügy,

sokkal komolyabb gondjaink vannak. Románia a már említett alapszerződésben vállalta azt a kötelezettséget, hogy biztosítja a magyarok kisebbségi jogainak tiszteletben tartását és Magyarországnak, az alapszerződés alapján, joga van figyelemmel kísérni e kötelezettségek teljesítését, márpedig ezzel a témával kapcsolatosan sokkal fontosabb gondok merülnek fel.

Például?

A legnyilvánvalóbb gond az anyanyelv közintézményekben történő használatával kapcsolatos, azokon a településeken, ahol a magyarok a teljes lakosság legalább 20 százalékát teszik ki. A román államnak ezekben a helyzetekben, a törvénynek megfelelően, biztosítania kellene a magyarok számára annak lehetőségét, hogy saját nyelvükön intézzék az ügyeiket, de ez nem így van: a kisebbségek nyelvén sokszor nincsenek feliratok, vagy dokumentumok, és magyarul beszélő alkalmazottak sem. Ezt személyesen néhány nagyvárosban ellenőriztem, ahol a magyarok aránya meghaladja a 20 százalékot és ahol a polgármesterek arról biztosítottak, hogy a magyarok részéről semmilyen elégedetlenkedés sem tapasztalható. Tehát az egyik gond az, hogy Romániában a közigazgatásban

nem biztosítják a magyar kisebbség nyelvhasználati jogait.

Egy másik gond a tulajdonok visszaszolgáltatása, különösen az egyházi és a székelyföldi közösségi tulajdonoké, amelyek a kommunizmus bevezetéséig közbirtokosságok révén művelték az erdőket. Az emberek több mint 15 éve harcolnak a tulajdonukért. A visszaszolgáltatási folyamat megakasztása megingatja a kisebbségiek igazságszolgáltatásba vetett bizalmát.

Ezt politikai kérdésnek tartja?

Az egész természetben történő visszaszolgáltatási folyamat rendkívül hihető, de a kisebbségek, különösen a magyarok egyházai esetében a konkrét megvalósítás sokkal nehezebben megy. Ez az egyik megoldatlan ügy, mely megjelenik a Románia és Magyarország közötti kapcsolatokban is, és beszélni kell róla, amikor a két ország közötti akadályokról van szó. A másik gond a nemzeti jelképek, például a székely zászló használata, amely a legfeleslegesebb és legmesterségesebb vitákat váltják ki a belpolitikában. De más gondok is vannak, például az oktatás terén. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) a legismertebb. A törvény szerint a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, a marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen és a MOGYE-n lennie kell magyar tagozatnak. A MOGYE-n nincs (a válasz pontatlan, van magyar tagozat, de nem rendelkezik önállósággal és a gyakorlati képzésben nem biztosított az anyanyelvhasználat – a szerk.), ennek az egyetemnek a vezetése pedig nem akarja figyelembe venni a törvényt és nem törődik a magyar hallgatók és tanárok kéréseivel. Azt hiszem, a román félnek ezt az ügyet is meg kell oldania.

Románia és Magyarország között a romániai magyarok Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó – a budapesti kormány által támogatott – kérése is gondot okoz. Ön szerint, mikorra várható a megoldása?

Az autonómia összetett kérdés. Nagy-Britannia, Belgium, Olaszország, Finnország, Spanyolország és más EU-ország is elfogadott etnikai kritériumokon alapuló különféle autonómiaformákat.

Az autonómia nem kivételes állapot Európában,

az a kisebbségek és a többségek együttélésének egyik modellje.

De a román politikusok számára az etnikai kritériumokon alapuló autonómia nem elfogadható modell.

Igen, de Székelyföld esetében egy őshonos kisebbségről beszélünk. Hargita, Kovászna és Maros megyében kevéssel több mint 600 ezer magyar él, akik Románia keretében önrendelkezést akarnak. Nem hiszem, hogy ezt az óhajt ne lehetne a román többséggel folytatott tárgyalásokkal megoldani.

Ön szerint, Romániában mikor lehetne eljutni egy ilyenfajta autonómiáig?

Nem tudom, ez tárgyalások kérdése. Székelyföld képviselőinek egyértelmű javaslatokkal kell előállniuk, mint amilyen, például, az RMDSZ által tavaly kidolgozott törvénytervezet. Azt viszont nehéz megjósolni, hogy mikor lesz elég érvük a román politikusok meggyőzésére. A kommunizmus bukása óta már eltelt 25 év és semmi sem történt.

Ön szerint, további 25 évre, vagy még ennél is többre lenne szükség?

Akkor kapnak majd autonómiát,

amikor autonóm emberekként fognak viselkedni.

Amikor már nem lesz szükségük a központ támogatására, pénzére. Az autonómia megszerzése hosszú folyamat, lépésről lépésre történik. Nem szokták tálcán felkínálni. A magyaroknak előbb egymással kellene együttműködniük, a kovásznaiaknak a hargitaiakkal, ez utóbbiaknak pedig a Maros megyeiekkel, közös projekteket kellene kidolgozniuk, közösen kellene (európai – a szerk.) pénzekért folyamodniuk, meg kell tanulniuk, mit akarnak igazán. Ha az autonómiát fejlesztési eszközzé változtatják, akkor könnyebben megérthetővé válik, mert nem elkülönülésről van szó, hanem regionális fejlődésről, a székelyeknek ezt kell eladniuk a román politikusoknak.

Amikor Orbán Viktor azt mondta, hogy a román–magyar kapcsolatok 2012 után megromlottak, ő ezért a román politikusokat hibáztatta, akik állítólag megsértették Magyarországot. Tudna néhány példát mondani erre?

Több példát is mondhatnék, mert egy adott pillanatban elkezdtem összegyűjteni a román fél nyilatkozatait. Azt lehetne mondani, hogy ez egy jobboldal (Európai Néppárt) és baloldal (Szocialista Párt) közötti vita, de véleményem szerint nem ideológiai természetű. Annak ellenére, hogy 2012-ben, amikor a jobboldal (az Ungureanu-kormány – a szerk.) megbukott, az egyik téma a MOGYE volt, melyet elfogadtak a hatalomból távozók, de elutasítottak az utánuk érkezők. Így kezdte el Victor Ponta az általa játszott két szerepet: Victor a jó fiú, Viktor a rossz. A jó Victor európai, szociáldemokrata, a rossz Viktor pedig nacionalista, Európa-ellenes.

Victor Ponta akadálya a jó román–magyar kapcsolatoknak?

Nem, nem hiszem, hogy akadálya. Nem az én dolgom azt kimondani, hogy a román kormány elutasítja a két ország közötti együttműködést, de az az érzésem, mintha visszalépések történnének.

Elmondható, hogy 2012-ig nagyon jók voltak a kapcsolatok?

Normálisak voltak, ahogy az el is várható két szomszédos és EU-tag ország között.

Mit gondol, miért nem képes túllépni a történelmi örökségen Románia és Magyarország?

Ez egy összetett kérdés. Nemrég jelent meg, például, egy cikk a România liberă-ban, mely szerint állítólag rokoni kapcsolat volt Hunyadi Mátyás és Hódító Mohamed között. A magyar történetírásban a XIX. században volt erről vita, amikor arra a következtetésre jutottak, hogy kevéssé valószínű a rokoni kapcsolat a két középkori vezető között. Tehát ez az egyik gond, hogy a román történészek

a XXI. században vesznek elő

a magyar történészek által már rég lezárt kérdéseket. Nem akarom azt mondani, hogy nagy különbség van a román és a magyar történészek között, de egyértelmű, hogy a román szakemberek nem olvasnak magyar történetírást.

És úgy gondolja, hogy a magyarországi történészek olvasnak románul?

Igen, ezt biztosan tudom, a magyarországi szakemberek, főleg az utóbbi évtizedekben, komolyan érdeklődtek a szomszédos országok történelme iránt és sok jelentős, pillanatnyilag a románok történelmével – a magyar kisebbség miatt – foglalkozó történész Romániából származik. Sok Szlovákiában, Szerbiában, Romániában képzett szakemberünk van, akik értik a Magyarország szomszédságában élő nemzetek történelmét. Egy kicsit visszatérnék az említett cikkhez, melynek első mondatában a „román” Hunyadi Jánosról beszélnek, nem említve meg, hogy a Magyar Királyság kormányzója, katolikus volt és hogy semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, hogy a román nemzethez tartozónak vallotta magát. Hunyadi János elrománosítása a Ceauşescu-korszakra jellemző, de azt látom, hogy tendencia a visszatérés a múltba. Nem hiszem, hogy történelemhamisításról lenne szó, sokkal inkább vegytiszta nacionalizmusról.

De az éremnek van másik oldala is, mert Magyarországon még mindig él az Erdélyt Romániának juttató trianoni szerződést tagadó (így! – a szerk.) diskurzus.

Így van, de ezek marginális reakciók. A komoly pártoknál, a komoly újságokban nincs ilyesmi, nincs a Trianon tagadására vonatkozó nemzeti projektünk. Ugyanakkor elismerem, hogy Magyarországon is vannak, akik Nagy-Magyarországos matricákat ragasztanak az autójukra, ott is van nacionalizmus. De ne feledjük, hogy a román nacionalizmus különböző formái a magyar etnikumú román állampolgárok ellen is irányulnak. Nemrég, két hete, például, meglepett, amikor néhány tisztségviselő elment Csíkszeredába és ott, a székelység körében vonták fel a legmagasabb árbocra a legnagyobb román zászlót, miközben a város lakosságának 80 százaléka, a magyarok még mindig a lehetőségre várnak, hogy a saját nemzeti jelképeiket is használhassák. De más ügyek is vannak, nemrég Temesváron tették tönkre Petőfi Sándor költő szobrát (voltaképpen egy domborműről van szó és állítólag gyermekcsíny áldozata lett – a szerk.), néhány hónappal ezelőtt az aradi Román–Magyar Megbékélés Parkjában álló Szabadság-szobrot, egy magyar emlékművet a román zászló színeire festettek be, nemrég pedig a kolozsvári Mátyás-szobrot festették le. Sohasem hallottam a központi hatóságok egyetlen képviselőjétől sem, hogy bármit mondott volna mindezekről a megaláztatásokról, vagy végső soron elítélte volna a történteket.

Oroszország 10 milliárd eurót ígért a paksi nukleáris erőmű kibővítésére. Budapest miért választotta inkább az oroszokat, holott egy amerikai cég is versenyzett ezért az erőmű-korszerűsítésért?

Az EU sok tagországa választotta az orosz technológiát, ami annak bizonyítéka, hogy az Európai Unió nukleáris energiával kapcsolatos standardjainak betartásával

nem lehetetlen az együttműködés Oroszországgal.

A mi esetünkben is voltak konzultálások az Európai Bizottsággal a megállapodások aláírása előtt és az – bár megtehette volna – nem emelt kifogást. A Bizottsággal zajló konzultációk folyamán nem éltek a blokkolás lehetőségével, amire e folyamat során elvileg többször is mód lett volna, a felvetett javaslatok pedig bekerültek a dokumentumokba. Sőt, mi már a múlt évszázad óta ezt a technológiát használjuk, ezért döntöttünk úgy, hogy ezt folytatjuk tovább. Másrészt olcsóbb.

A Krím Oroszország általi annektálása után Magyarország maradt Oroszország egyik legjobb barátja. Megéri?

Nem egészen így van. Romániában mindenféle kifejezéseket használnak, mint amilyen az, hogy „Magyarország az EU trójai falova”, vagy „Orbán Viktor, Putyin barátja”, de ez egyáltalán nincs így. A Magyarország és Oroszország közötti kereskedelem, például, az utóbbi évben csökkent, míg Románia Oroszországgal folytatott kereskedelme nőtt. Magyarország az elejétől fogva csatlakozott a szankciókhoz és következetesen kitart az európai közös döntések mellett, jelentős veszteségei ellenére.

Mégis Vlagyimir Putyint Európában csak Budapesten fogadták azután, hogy megszerezte a Krímet.

Egy jóval korábban rögzített látogatás volt.

Magyarországot zavarja az a vélemény, hogy Oroszország jelentős szövetségese lett az EU-n belül?

Nem erről van szó, de Magyarország, Bulgária, Csehország, Szlovákia – Romániával ellentétben – függnek az orosz gáztól. Magyarország számára stratégiai fontosságú állandó párbeszédet fenntartani Oroszországgal. Ezért, a források változatossá tétele érdekében lenne nagyon fontos számunkra a gázösszeköttetés megvalósítása Romániával. Vannak már ilyen gázösszeköttetéseink Szlovákiával, Ausztriával, Szlovéniával, hamarosan pedig Horvátországgal és Szerbiával is.

Sem Brüsszel, sem a szomszédos államok nem nézik jó szemmel azt a kerítést, melyet Magyarország az illegális bevándorlás ellen épít a Szerbiával meglévő határ mentén. Ez az egyetlen megoldás, mellyel Magyarország védekezni tud?

Néhány adattal kezdeném: eddig több mint 110.000 illegális bevándorlót regisztráltunk Magyarországon. A nyugat-balkáni útvonal a leginkább használt az EU felé és ezen több bevándorló érkezik, mint a Földközi-tengeren keresztül. Sem mi, sem az EU

nincs felkészülve arra, hogy ennyi emberrel elboldoguljon.

Más országok is alkalmaznak „fizikai akadályokat” a határaiknál, hogy csökkentsék a bevándorlás által okozott nyomást, például az AEÁ, Görögország vagy Bulgária is. Együttműködünk a szerbekkel a szerb–macedón határ biztonságának megerősítésében, a magyar–szerb határszakasz ellenőrzésében pedig a szerbekkel és az osztrákokkal.