A román leves

Az elmúlt napokban a „Románia és az Egyesült Államok közötti stratégiai partnerség”-ről szóló kommentárokat hallva, hogy úgy mondjam, földbe gyökerezett a lábam. Tarka beszélgetős műsorok egyfajta rozoga darálót indítottak be, különféle megszólalóknak adogatva át a hajtókart. Egynemű masszává daráltak jól megszilárdult, logikus, erős stratégiai elképzeléseket, amit aztán a román valósággal (elnökválasztás, paloták háborúja stb.) elkeverve szolgáltak fel a tévénézőknek. Egy vörösbe öltözött nőci összeszorított ajkakkal szaporázta, hogy a korrupciónak semmi köze nincsen az AEÁ mandátumához. (Biden abszolút az összes állásfoglalásában bőségesen kitért a korrupció ügyére, a hölgy meg volt lepve és mondott valamit a román–ukrán kétoldalú kapcsolatokról.) Ha jól emlékszem, a nemzetközi kapcsolatok szakértője volt – és a következő külpolitikai elemzői nemzedékek tanára az egyik bukaresti egyetemen, tehát lesz jó néhány „vizionárius stratégai” nemzedékünk. Egy másik adón egy forradalmár tartalékos katona fellengzősen arról beszélt, hogy Oroszország ereje alig néhány perc alatt kiiktathatja Deveselut és feleslegesen építik ki. A „romániai zajerdőn” átvezetve, még egy amerikai alelnök világos beszédét is félreérthetik és félrefordíthatják a kárpáti-dunai-pontoszi térség lakóinak arra a bikkfanyelvre, melytől a következő örökéletű mondatokat kaptuk: „The ducks come from the trucks”, „Ze mother and ze father of the budget”, „Sulina Channel”, vagy „occidental people”. Most nem fogok leragadni az ordító fordítási hibáknál – de mégis hogyan lehetséges, hogy Biden mellé, a legmagasabb szintre olyan tolmácsokat hoznak, akik a román nyelv esztergálásának szakértői.

Valójában egy új hidegháború preambulumában vagyunk (nem szigorúan katonai koordináták mentén – hanem gazdasági, kibernetikus, a titkosszolgálatok terén, propagandán keresztül, vagy a soft power fogalom terjesztésével stb. megvalósuló konfrontációkban). Most a tárgyalás csak arról folyik, hogy hova kerül majd a Putyin „karmesteri pálcájá”-val irányított eurázsiai szövetséget és egy olyan Európai Uniót elválasztó vasfüggöny, mely valószínűleg magába foglalja majd Moldova Köztársaságot, de az még majd elválik, hogy Ukrajnát is (a Krímet biztos nem). Putyin most olyan pozícióról alkudozik magának, amiben az egyik fővektor lehet az Ukrajnával és a jövőbeni sorsával kapcsolatos tárgyalóasztalnál. A jövőben már nem lesz lehetséges Leonyid Kucsma megfogalmazása – amit egy könyvfejezet címében Dan Dungaciu idézett fel, „A legokosabb borjú két tehéntől szopik” –, vagyis Ukrajna állandó kelet és nyugat, az Európai Unió és az Eurázsiai Unió, az eloroszosítás és az amerikai befolyás növekedése közötti ingadozása.

Ezen kívül még elválik, hogyan alakul majd az újonnan létrejövő egyensúly egy olyan világban, amelyik már nem bipoláris, multipolárissá vált, a Kína–AEÁ–Oroszország hármas köré összpontosul, de olyan feltörekvő hatalmakkal is, mint India vagy Brazília (lásd Iulian Chifu Unipolaritate versus Multipolaritate című könyvét). Miközben Biden arra készült, hogy Romániába jöjjön, Kína és Oroszország egy 30 évre szóló energetikai partnerség aláírásáról tárgyaltak, mely évente 38 milliárd köbméter gáz szállítását jelenti, egy olyan gazdasági szövetségről lévén szó, mely jelentősen megerősítené Oroszország Európával szembeni tárgyalási erejét (mivel lenne alternatív felhasználója a kitermelt gázának).

1. Korrupció

Legyen világos, hogy az egész kalamajka amiatt kezdődött, hogy Ukrajna oligarchizálódása annyira meggyengítette az államhatalmat, hogy Ukrajna, egy polgárháború fenyegetésével a feje felett, egyetlen puskalövés nélkül vesztette el területe egy jelentős részét (a Krímet). Amikor Biden gépe éppen leszállt Bukaresten, Kijevben egy oroszpárti oligarcha a győztesek oldalára állt, amire az oroszbarát régióban lévő szeparatisták azzal válaszoltak, hogy elkobozták az ottani javait. Moszkvában a Putyin csizmája alá került oligarchákat – lásd a Jukos-Hodorkovszkij esetet – a Kreml által ellenőrzött állam kiterjesztett szárnyaként használják fel. Az oligarchák számára az alapállás az, hogy „fogjátok be a szátokat, hallgassatok Putyinra és nyomjátok a milliárdokat a szocsi olimpiai játékokba”.

Következésképpen Romániát, a NATO egy viharos övezettel meglévő határát alaposan meg kell majd tisztítani a korruptaktól. A Romániában trappoló vidám kiskirályokat, akik a korrupciót a saját övezetükben szétterítik, eddig a helyi egzotikum részének tekintették. (Nagyjából úgy, ahogy az ajkukban karikát, rövidnadrág helyett nádat és szalmát, a fejükön pedig fonott varkocsokat viselő afrikaiakra tekintenek a szafarikon.) De mit kezdünk azzal, amikor a kérdéses egzotikumok olyan övezeteket ellenőriznek, melyek a NATO ütközőövezetei egy birodalmi követelésekhez visszatérő és a hajdani dicső múltat felidézni próbáló Oroszország útjában? Mit kezdünk azzal, amikor a korrupció ellenőriz egy olyan hajózási útvonalat, aminek nyilvánvaló katonai jelentősége is van (lásd a konstancai/Constanţa kikötőt)? Az a véleményem, hogy jövő héten, az arcába visszatérő bumeráng következményeként, a konstancai helyi közigazgatás mégsem kapja meg a kikötő 13 százalékát.

A nemzetbiztonság és korrupció között Biden alelnök által egyértelműen felállított kapcsolat azt jelenti, hogy az állam hatalmát gyengítheted meg, amikor hatalmi eszközök ellenőrzése kerül a kezedbe. Például akkor, ha oligarcha vagy és nagyon nagy médiahatalommal rendelkezel (itt képzelőerejük felhasználásával más nevekkel is előállhatna, de Dan Adamescut pont Biden beszéde alatt kapta el az utóbbi által dicsért DNA), akkor Biden beszéde biztosan rád is vonatkozik. Nem tisztem eldönteni, hogy ez jó-e vagy rossz, csak annyit mondok, hogy a cél pontosan kijelölt. Amikor nyilvánosan hangzanak el ilyenfajta üzenetek, ez azzal a lézernyalábbal egyenértékű, aminek segítségével egy távcsöves puskával megcélozzák a homlokodat. Ha politikus vagy és egy stratégiai övezetben (például Konstancán) irányítasz korrupciós hálózatot, esélyed van arra, hogy gondjaid támadnak. És amikor majd az amerikaiak jönnek majd érted az elefántlövő flintával, akkor már nem fogod olyan könnyen megúszni, mint egy bizonyos megyei tanácsi elnök, aki elhajtotta a Számvevőszéket – hogy gondolják az ottani búbos bankák, hogy vizsgálhatják a tranzakcióit? Hol képzelik magukat? Ha politikus vagy és akadályozod a korruptak megbüntetését (például azt mondod, hogy nem tudod, miként szavazta meg a Parlament egy vastagnyakú bölény megszabadítását a DNA-tól és a letartóztatástól), akkor a jövőben nem fognak annyival megelégedni, hogy az AEÁ nagykövetsége megszorongatja a tökeidet – ez túl egyszerű simogatás és már a múlté. Pénzügyi és logisztikai hálózatokat fognak létrehozni az üldözésedre, a zaklatásodra, a nemzetközi körforgásból való kiiktatásodra, az apróra zúzásodra. És amikor ez a helyzet, miként tudod majd még megindokolni, hogy visszametszetted az ANI költségvetését (a paloták egyike) és hogy politikai alkut kötöttél az ügyészekkel kapcsolatosan (mindkét palota)? Miként tudod majd még megindokolni az igazságszolgáltatási intézmények megtámadását, azt, hogy fényes nappal, kölcsönösen börtönnel fenyegetitek egymást, miközben neked, politikusnak – elméletileg – már nincs közöd az igazságszolgáltatáshoz.

2. Biztonság – koncepciók

Az Egyesült Államok biztonsági architektúrája több koncepciós szakaszon ment át, melyeket röviden ismertetni kell. Egy háttérben működő koncepciót is meg kell érteni: az ukrajnai és a krími válság kirobbanásakor az Egyesült Államok éppen „átirányítási” szakaszban volt, vagyis a forrásokat Európából Ázsiába helyezte át, márpedig Oroszország agressziója a globális biztonsági stratégia újragondolására fogja kényszeríteni.

a) A hidegháború idején működött a „hatalmi egyensúly”, egy bipoláris világban az AEÁ és a volt Szovjetunió Afrika mélyéig hatoltak be, hogy a – látszólag – legjelentéktelenebb államért is megküzdjenek egymással. Két kibékíthetetlen tömb, egy vasfüggöny, amit a Varsói Szerződés és a Szovjetunió összeomlása követett (lásd Putyin nemrég tett kijelentését: „Ukrajna nem teljesen törvényesen lépett ki a Szovjetunióból”).

b) A kölcsönösen biztosított megsemmisítés (mutually assured destruction) hosszú ideig hatásos volt, vagyis olyan nagy számban halmoztak fel nukleáris töltetű rakétákat, hogy azok ellenség általi megsemmisítése gyakorlatilag lehetetlen volt. Egy rakétatámadás utáni „visszacsapás” képessége a biztonság egyik pillére volt és maradt, és ez az oka annak, hogy a rakéták számát nem csökkentették néhány ezer darab alá. Azok, akik nem értik a „mutually assured destruction” koncepcióját, a Moszkva által a múlt héten kilőtt interkontinentális ballisztikus rakéták tesztelését sem értik (lásd http://www.mediafax.ro/externe/rusia-a-facut-mai-multe-teste-de-rachete-balistice-12612794)

c) Ebben a (másik korszakból származó) gondolati rendszerben szinte elkerülhetetlen egy olyan összecsapás a nagyhatalmak között, mint amilyen az 1962-es kubai rakétaválság volt. A kemény diplomácia, katonai fenyegetőzések egyfajta kombinációja, mely felhasználja a katonai arzenál és a drasztikus gazdasági fenyegetések (blokádok, kártyarendszerek betiltása, egy orosz bank ellen már bevezetett bojkott stb.) teljes készletét.

d) Az amerikai hadsereget sokáig úgy alakították, hogy képes legyen egyszerre két nagy háborút is viselni – a mostani célkitűzés sokkal szerényebb, nevezetesen egy fő háború lefolytatása és „kivédeni” egy ellenfelet egy második helyszínen a világ valamelyik pontján, lekötni azt az adott helyen mindaddig, míg át nem lehet helyezni a kérdéses konfliktushoz az erőket.

e) Véget ért az „enyhülési” időszak – ami alatt csökkentették a nukleáris robbanófejek számát, de elegendőt őriztek meg ahhoz, hogy Moszkva porrá és hamuvá változtassa az Egyesült Államok fő városait, de az AEÁ is megtehesse ugyanezt az orosz városokkal (mégiscsak egy olyan országról beszéltünk, ami 11 időzónával rendelkezett). Putyin még az európai hagyományos fegyverzetekről szóló szerződést is felfüggesztette, egyoldalúan.

f) A NATO-ernyő és a szerződés híres 5. cikkelye

Arról a biztonsági rendszerről van szó, mely azon alapul, hogy egy NATO-tagállam elleni bármilyen támadás az összes többi tagállam ellen irányul. Ezt a cikkelyt csak szimbolikusan alkalmazták, 2001. szeptember 11-e, a New York-i ikertornyok leomlása után és továbbra is azt jelenti, hogy legalábbis egy olyan Rogozin-féle nyilatkozatra, miszerint „legközelebb Tupoljevvel (TU-160) jövök”, még ha a Twitteren vetette oda, Washingtonból is reakciónak kell érkeznie. A reakció pedig megérkezett – a lengyelországi látogatással, de a Bukarestben elhangzott egyértelmű biztosítékkal is:

„Tartani fogjuk magunkat a NATO-szerződés 5. cikkelyéhez, ne kételkedjenek, ez szent kötelesség”, mondta Biden, beszéde egy másik részében megjegyezve, hogy ezt az üzenetet az AEÁ elnöke nevében hozta (aki, különben, Lengyelországba fog látogatni).

3. A katonai erők egyensúlya a terepen

Oroszország és a NATO katonai erőinek egyensúlya eléggé nyilvánvaló volt, és nem kerüli el az avatott katonai elemző figyelmét. Bizonyos csapatoknak a magyar (így! helyesen, valószínűleg: ukrán) határhoz történt összevonására néhány száz vagy akár ezer katona áthelyezése volt a válasz a NATO keleti határához (többek között Romániába és a balti államokba). Az interkontinentális rakétákkal végrehajtott gyakorlatokra a deveselui rakétaellenes rendszer telepítésének felgyorsítására vonatkozó bejelentés (és az a futólag bejelentett lehetőség, hogy Patriot-rakétaellenes berendezéseket telepíthetnének Romániába) volt. Dmitrij Rogozin orosz kormányfő Tupoljev típusú bombázóval kapcsolatos fenyegetésére egy NATO-s (kanadai) bombázókkal végrehajtott romániai hadgyakorlat formájában érkezett válasz. (Lásd itt: http://adevarul.ro/locale/cluj-napoca/avioane-lupta-campia-turzii-ambasadorul-canadei-inromania-canada-sprijina-ferm-ucraina-aliatii-nato-stabilitatea-europei-1_536a5a610d133766a871bd1f/index.html) A fekete-tengeri flotta megerősítésére és a Krím lerohanására adott reakció a NATO „rutingyakorlatai” és egy francia fregatt megérkezése volt. Nagyszabású hadgyakorlatok voltak Észtországban, az orosz határ közelében is, valamint felfedtek néhány műholdképet az ukrán határ közelében állomásozó orosz katonákról, ezzel válaszolva a határon túli mozgósításra. Oroszország azzal fenyegetőzik, hogy rakétákat (többek között nukleáris rakétákat) telepít Kalinyingrád-félszigetre (így!), az orosz terület Európához legközelebb eső földnyelvére (így!). Mire az AEÁ azzal vág vissza, hogy elképzelhető az európai pajzs telepítésének felgyorsítása (ennek van egy fontos alkotóeleme Deveseluban). NATO-katonák állomásoztatása a balti országokban és Romániában szintén lehetőség – és egy ukrajnai szárazföldi invázióval történő fenyegetőzésre ad választ.

Egyelőre még nincs szó új fegyverkezési versenyről – de az világos, hogy Ukrajna két értékrendszer (egyrészről az oligarchiásodás és az oroszosítás, másrészről a korrupcióellenes üzenet és az amerikai kapitalizmus) összecsapásának terepe. Bár egyik fél sem akar hosszú távon nyílt konfliktust, a katonai fenyegetés állandó és az erőegyensúlyra használják fel. Ezen kívül elképzelhető, hogy a terepen lesznek szórványos támadások, mint amilyen a donyecki volt, ami 14 ukrán katona halálához vezetett.

4. Demokrácia és civil társadalom

Biden civil társadalomnak szóló üzenete nem marad majd visszhang nélkül. Biden érkezése után egy nappal indult útjára a Tiszta Sajtóért Koalíció (lásd itt http://www.rgnpress.ro/rgn_14/categorii/eveniment/13435-lansarea-coaliiei-pentru-o-pres-curat-s-vin-presa-s-i-scoatem-lesa.html), tekintettel arra, hogy az oligarchák elleni retorika az állami (általában véve a politikai, pénzügyi és média-) hatalmat gyengítő hatalomkoncentráción alapul. Az oknyomozó újságírókat már régóta az AEÁ-ból finanszírozzák és ők fedezték fel – például –, hogy Dorin Cocoş ügyvédként fizetette meg Victor Pontát. A Romániával meglévő kapcsolatra vonatkozó figyelem központi tengelye, a biztonsági és stratégiai partnerségi elemek mellett (a NATO-n belüli együttműködést is magába foglalva), két fontos elem köré fog szerveződni: az összes korrupcióellenes intézmény (ICCJ, DNA, ANI stb.) és a civil társadalom támogatása.

Különben, ahogy azt a Washington Post nagyon is jól írja (lásd itt: http://www.washingtonpost.com/opinions/vladimir-putin-offers-the-west-a-faustian-bargain/2014/05/08/47acffb0-d604-11e3-95d3-3bcd77cd4e11_story.html), Putyin átvette az Ukrajnára vonatkozó nyugati retorikát (a polgárok önrendelkezését kérik, demokráciát, helyi hatalmat az oroszpárti övezeteknek), holott ezekre az elemekre nincs lehetőség az orosz határon belül. Az oroszországi sajtószabadságról és a hatalom bírálatának lehetőségéről mindent elmond az összes csecsenföldi háborút bíráló elbocsátása (ne feledkezzünk meg a Novaja Gazeta újságírónője, Anna Politovszkaja meggyilkolásáról sem).

5. Szabadság

A „szabadság, jólét és méltóság” a jogállamiságtól függnek. Vagyis, nem vagy szabad, ha az igazságszolgáltatás polgárként nem véd meg, nem élhetsz jólétben, ha az igazságszolgáltatás nem védi meg a vállalkozáshoz fűződő jogodat (és nem bünteti meg a tisztességtelenül vállalkozókat), a méltóság visszaszerzésének egyetlen módja pedig néha az állam beperelése (lásd az EJEB Románia elleni határozatainak sokaságát). Már nincs „szabadság, egyenlőség, testvériség”, az amerikaiak „szabadságot, jólétet és méltóságot” adnak.

Románia számára a hatások nagyon világosak lennének, ha a dombovicai mocsár bármilyen előrelépést megengedne. A védelem területén a tervekre vonatkozó költségvetésre áttérés – mert hiába kétszerezed meg a költségvetést, ha nem veszed át a NATO beszerzési rendszerét és egy – legalább – 5-7 évre vonatkozó katonai távlatra, mert amúgy nincs semmilyen ilyen hosszútávra szóló stratégia. A korrupcióellenesség terén az összes intézmény megerősítése magának az igazságszolgáltatásnak a megtisztítását is feltételezi a korrupt bíróktól (lásd azokat, akiket Zepter-fazekakkal vesztegettek meg). A civil társadalomban bátorítani kell a kis közösségekbe szerveződés szellemét. A regionális biztonságban egy hatékony szomszédságpolitika Románia részéről stabilizálhatja a régiót.

Szomorú… Néhány elismert gondolkodó kivételével (lásd, a RAO kiadónál megjelent 7 teme fundamentale pentru România; nyíltan el kell ismernem, hogy az egyik társszerző vagyok, még ha nem is a külpolitikával kapcsolatos részeké, tehát ez egy szubjektív választás), tényleg nem vagyunk képesek a nemzetközi kapcsolatok független és életképes elemzésére, még akkor sem, amikor a konfliktusok közel vannak Romániához? Teljesen megcsontosodott bizonyos gondolatok kidolgozásának és nyílt képviseletének képessége a Külügyminisztériumban/külpolitikával foglalkozó NKSZ-ekben/elemzői körökben/egyetemi környezetben? A nagy világtémákról folyó vita nálunk felhígultabbnak tűnik, mint valaha – nemsokára egy híg levessé züllik, néhány csontocskával és a só és bors minden nyoma nélkül… Természetesen hiányzott egy nemzetközi kapcsolatokra szakosodott nagy „tolmács”, aki – valószínűleg – ugyanazt mondta volna el Bidenről, mint az AEÁ egyik volt nagykövetéről, hogy „állandóan a korrupcióval a szájában járkál”. Íme, Biden éppen Bukarestben mondta ki egyértelműen: „A korrupció a zsarnokság egy másik formája” és azt is mondta, hogy az „akár nemzetbiztonsági kérdés is lehet”. Ez annyira világos, hogy talán még Rahovában (Adrian Năstase börtöne) is hallani lehetett… De a tolmács már nem volt jelen, most egy kicsit elfoglalt, már csak az inasa maradt. Egyelőre.