A PSD feladta a saját kormányprogramját

Másfél évnyi kormányzás után a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) egyet sem vitt végig a kormányprogramban gazdasági vagy társadalmi téren meghirdetett nagy projektek közül. A konkrét határidőket és költségvetéseket tartalmazó programot az utolsó kilenc hónapban feladták: azoknak a törvényeknek a vitája bénította meg a törvényhozási munkát, melyek alapjaiban változtatják meg a romániai igazságügyi és büntetőjogi rendszert. Ironikus, hogy az a kormányprogram, melynek alapján eddig már két kormányt leváltottak, mert késlekedtek a végrehajtásával, az igazságszolgáltatás terén nem tartalmazta öt ezzel kapcsolatos törvény megváltoztatását, alig két parlamenti ülésszak alatt.

A koalíció a kormányprogram alapján szerezte meg a parlamenti többséget, melyet a jóléthez vezető eszközként mutattak be a választási kampányban – egymillió új munkahely, több mint 1000 eurós átlagbér, 1 országos és 8 regionális kórház, 2.500 bölcsőde és óvoda. Mondhatni, egy tejjel-mézzel folyó Kánaán, ahova 400 kilométernyi új vasútvonalon, 325 kilométernyi közúton, 9 kilométernyi új metróvonalon jutott volna el a nép. Az autópályákat nem is vesszük leltárba, mert Romániában már senki sem számít öt új autópályára négy év alatt.

Zsugori ígéretek az igazságügy terén

A PSD–ALDE választási győzelméhez vezető program 188 oldalából csak két bekezdés utal arra, ami a Romániát tavaly ősz óta tétlenségre ítélő nemzeti vitává vált. Két bekezdés és hét sor egy alig hat oldalnyi fejezetből. Kevés, ha azzal a harminc oldallal hasonlítjuk össze, melyet a védelemnek és a külkapcsolatoknak szenteltek, vagy a kizárólag a postai szolgáltatásokról szóló két oldallal.

A PSD–ALDE kormányprogram 15 szóban arról tájékoztat bennünket, hogy azonnal átülteti a jogrendbe az Alkotmánybíróság (CCR) döntéseit. És ezen kívül csak a következő leírását találjuk meg az igazságszolgáltatással kapcsolatos törvényhozási programnak:

„2017-től kezdődően korszerűsíteni kívánjuk az igazságszolgáltatási rendszerre vonatkozó jogrendet oly módon, hogy ez hasonló legyen az EU tagállamaiban lévőkkel, megakadályozva ezáltal a túlkapások vagy visszaélések megjelenését e hatalmi ág részéről. Az igazságszolgáltatási rendszerben is ugyanazokat az üzleti környezetben leírt elveket fogjuk alkalmazni, olyan értelemben, hogy támogatni fogjuk egy újrakezdési pillanat megvitatásának és elfogadásának szükségességét a centenáriumi év megkezdődése előtt.”.

Románia életében azonban az ilyenfajta megfogalmazások azt jelentették,

hogy 2017 januárjában egyik napról a másikra elfogadták a 13. számú rendeletet, 2017 karácsonyáig alapvető módon megváltoztatták az igazságszolgáltatási rendszert irányító három törvényt, most nyáron pedig megcsonkították a korrupciós bűncselekmények büntetőjogi jellegét és könnyítették az azokért kiszabható büntetéseket. Vagyis mindkét büntetőügyi törvénykönyvet. Valamint több százezer ember utcára vonulását is jelentette, és bármilyen hatalom és ellenzék közötti vita felszámolását, valamint az Elnöki Hivatal és a kormány, a Cotroceni-palota és a többségi koalíció közötti kapcsolatok megszakítását.

A PSD a kormányprogramban azt ígérte, hogy partnerséget és folyamatos párbeszédet alakít ki a jogi szakmák és az állam között, memorandumokat ír alá annak érdekében, hogy megismertessék az emberekkel a törvényt. Ezen kívül a PSD azt ígérte, hogy kormányzása végére megerősítik a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácsot (CSM) és az Igazságügyi Felügyeletet, de valójában kiüresítették és megfosztották őket  döntéshozatali képességüktől. Konkrétan a PSD egy Igazságszolgáltatási Negyed (Judicial District) felépítését ígérte, ahol új székházat kapna a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék, új ügyészségi és bírósági épületek jelennének meg, sőt, még magisztrátusi lakásokat is kialakítanak.

A projekt papíron maradt. De ezt a belügyminiszter, Carmen Dan és a főpolgármester, Gabriela Firea által vállalt célkitűzésként mutatták be. A nyilatkozatok szintjén. A Judicial District viszont 2018 januárjában ellátogatott Japánba, ahol egy várostervezésről szóló szemináriumon mutatta be Tudorel Toader (igazságügy-miniszter – a szerk.). Nem tudta megragadni a japán szervezők figyelmét, mert Viorica Dăncilă kormányfő hazahívta, hogy megkérdezze tőle, befejezte-e az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) és vezetője, Laura Codruţa Kövesi értékelését. Toader miniszter másnap Kövesi leváltását kérte. A Judicial District azóta egyetlen jogszabályban vagy hatósági nyilatkozatban sem jelent meg.

Nagy projektek, nagy elvárások

Nyolc regionális és egy országos kórház – ez volt az egészségüggyel kapcsolatos nagy ígéret a PSD programjában annak orvoslására, hogy a román egészségügyi rendszer képtelen orvosi ellátást nyújtani. A román rendszer most az ambuláns ellátáson alapul – bemész, megkapod az ellátást és hazamész. Még az onkológiában is ez a cinikus rendszer az alap, ahol ha citosztatikus vagy radioterápiás kezelést kapsz, egy napra utalnak be. Ha végső szakaszban vagy, nem léteznek palliatív ellátást nyújtó állami kórházak.

Ekkora hiányosságok közepette egy országos kórház ígérete mintha egy másik világból származna. A PSD gondosan kidolgozta és leírta azt a kormányprogramban – Bukaresten lenne, sürgősségi és kiválósági ellátást nyújtana minden szakterületen, 30 klinikával, 2500 ággyal, 2000 férőhelyes szállodával a kísérők számára, lakásokkal, bölcsődékkel és óvodákkal az orvosoknak és a hozzátartozóiknak, akik egy egészségügyi kampuszban laknának, és ahol a legkorszerűbb, távgyógyászatot is lehetővé tevő felszereléssekkel ellátott kutatási központok is működnének. Sok ez négy évre. Becsült értéke 1,1 milliárd euró. A telek megtalálására és a megvalósíthatósági tanulmányokra kiszabott határidő – benne van a kormányprogramban – 2017 decembere volt. A kormány, a Parlament, a helyi hatóságok részéről nincs semmilyen országos kórházra vonatkozó döntés. Kisjenőnek (Chişinău), például, van egy.

De számtalan nyilatkozat van egy másik ígéretről – 8 regionális kórház megépítéséről Bukarestben, Jászvásáron (Iaşi), Kolozsváron, Temesváron, Konstancán, Brassóban, a Braila-Galac (Brăila-Galaţi) térségben és Marosvásárhelyen. Ez Florian Bodog és Sorina Pintea egészségügyi miniszterek és Gabriela Firea bukaresti főpolgármester ígérete.

Mindezek a nyilatkozatok egyetlen pontban léptek túl a kormányprogramon. Bejelentették, hol hozzák létre őket – a már felsorolt városokban.

A főváros estében ki is alakult egy vita, mert Gabriela Firea, Voluntari település polgármesterének a felesége az általa és a férje által irányított települések határához helyezné a kórházat. Így abban a 19 hónapban, amennyi a 48 hónaposra tervezett PSD-s kormányzatból már eltelt, a hatóságok egyetlen lépést tettek meg – egy törvényről van szó, mely nem lépett hatályba, még csak egy parlamenti házon jutott túl, melynek értelmében Brassóban telekcserével teremtenék meg a regionális kórház helyét. A tervek szerint egyenként 300 millió euróba kerülnének, 1000 ággyal és 10 klinikával, melyekhez egy-egy szálloda is társulna a kísérők számára.

Ezen kívül annak érdekében, hogy a súlyos állapotban lévő betegeket gyorsabban kórházba lehessen vinni, a kormányprogram szerint minden községnek vásárolnának egy mentőkocsit. Arról, hogy 4.000 darabról van szó, akkor értesültünk, amikor a kormány 600 millió eurót adott mentőkocsi-vásárlásra a Rendkívüli Helyzetek Felügyelőségének (ISU). Dăncilă kormányfő egyik jelentése szerint a kormányzás másfél éve után a pályázati feltételek kidolgozásánál tartunk és négy új mentőkocsit vásároltunk.

Számos ígéret van az egészségügy területén, többek között egy olyan entitás, az UNIFARM létrehozására is, mely a gyógyszerek exportját és importját felügyelné, hogy mindenki találjon magának gyógyszert a piacon, amikor szüksége van rá. Az intézmény nem jött létre, így a párhuzamos gyógyszerexport továbbra is hiányokat okoz az elsődleges készítmények terén – a citosztatikus elegyektől a banális pentoxifilinig vagy sok más oltásig.

A választási programban ezen kívül egy új egészségügyi törvényt is ígértek, de a kormánykoalíciónak nem jutott ideje arra, hogy bevezesse a törvényhozási folyamatba. Az év eleje óta az egyetlen e területtel kapcsolatosan elfogadott törvény egy meglepetés, abban az értelemben, hogy nem szerepelt a kormányon lévők ígéretei között. A nyáron allergiás tüneteket okozó „parlagfűnek” nevezett növény visszaszorítására vonatkozó törvényről van szó.

Az oktatás szűkszavúan elintézve

Ígéret van egy eddig nem létező törvényre, a tankönyvtörvényre, továbbá egy új oktatási törvényre, mellyel minőségi oktatás és ingyenes, a gyermekekhez időben eljutó tankönyvek biztosíthatók. Esetleg ősszel. Elfogadási határidő: 2018. január 1. Nincsenek megírva és elfogadva sem. Az időközben már le is váltott Liviu Pop által javasolt egységes tankönyvvel kapcsolatos zűrzavar után a törvényhozási folyamat feladta ezeket a PSD-s program által maximális fontosságúnak tartott kérdéseket.

A PSD alaposan végiggondolta, hol kezdődik a kormányzás és új épületeket ígért egy olyan országnak, ahol 2.300 iskolának az udvaron van a WC-je. Pontosabban 2500 bölcsődét és óvodát, valamint 2000 iskolát – újakat vagy felújítottakat –, egészségügyi és ISU-engedélyekkel, valamint WiFi-s internettel. Benne van a kormányprogramban. Viorica Dăncilă kormányfő bejelentette, hogy 2018 áprilisáig e téren 4 bölcsődét vagy óvodát és 2 iskolát pipáltak ki.

Potyemkin-infrastruktúra

Az eredeti kormányprogram szerint 2018-ig befejeznek több építés alatt álló autópályát és új szakaszokba kezdenek bele, melyek 2020-ban előrehaladott állapotban lesznek. A program úgy módosult e téren, hogy törölték az idei évre vonatkozó határidőket.

19 hónappal a hatalom átvétele óta a PSD valójában csak 15 kilométert adott át, a Lugos-Déva szakaszon, melyet a Cioloş-kabinet idejében építettek meg. A többi ígéret esetében késlekednek, vagy teljesen le is állították azokat, lásd a Comarnic–Brassó autópályát, amelynek esetében a kormány június közepén jelentette be, hogy lemond a Világbank 35 millió eurójáról. A kormányprogram meglepetése a Dăncilă-kormány egyik nemrég, májusban megtett lépése, mely elfogadott egy sürgősségi rendeletet, mellyel lehetségessé teszi az autópályák köz-magán társulásban (PPP) való megépítését. Az első ilyen megoldással megépülő szakasz a Bukarestet Alexandria várossal összekötő autópálya lenne, ahonnan a PSD elnöke, Liviu Dragnea származik.

A Lugos–Déva szakasz befejezéséhez még 54 kilométer hiányzik – de elakadt, mert át kell dolgozni a tervet: szükségessé vált három alagút megépítése.

A Nagyszeben–Piteşti szakaszt 2017-ben teljesen lefújták, átrajzolták a nyomvonalát és most a megvalósíthatósági tanulmányok szakaszában van. A Piteşti–Curtea de Argeş szakaszra 2017 októberében írtak ki pályázatot, de még nem jelölték ki a győztest.

A Marosvásárhely–Jászvásár szakaszra, amiért egy Jászvásártól Bukarestig tartó meneteléssel tüntettek az emberek, még semmilyen határidő sincs. Nincs megvalósíthatósági tanulmánya, holott a PSD-s kormányprogramban az szerepelt, hogy 2017-ben lezárják a Marosvásárhely–Németvásár (Târgu Neamţ) szakasz pályázatát. Az emberek tüntetésére a Dăncilă-kormány azzal válaszolt, hogy a Kormány Főtitkársága alá tartozó Előrejelzési Bizottságot jelölte ki a finanszírozást biztosító köz-magán társulás létrehozására.

A tervek szerint az A1-et és az A2-t összekötő bukaresti körgyűrűről csak annyit lehet tudni, hogy felmondták a korábbi kormányok által megkötött szerződéseket, az új, nem a projektre, hanem a megvalósíthatósági tanulmányra vonatkozó pályázatát 2017-ben írták ki. A nyerteseket 2018-ban hirdették ki, de a szerződések aláírása nem történt meg.

A kormányprogramban szereplő 325 kilométernyi új országútból egyetlen kilométert sem adtak át. Ezzel szemben az alsóbb szintű utak terén a kormány jól áll – márciusig 419 kilométernyit újított fel a terveiben szereplő 3.500-ból.

A finanszírozó perselyek csak papíron léteznek. A Parlament nem ért rá foglalkozni velük

A kormányprogram bizonyos törvények teljes átírását tartalmazza – egy gazdasági törvénykönyvről (mely magába foglalja az adózással és a kereskedelmi társaságokkal kapcsolatos összes rendelkezést), egy új erdőgazdálkodási törvénykönyvről, egy mezőgazdasági törvénykönyvről (a földvásárlási feltételek módosítása, az agrárgazdaságok létrehozásával, az uniós forrásokkal és a környezetvédelmi engedélyekkel kapcsolatos bürokrácia felszámolása) van szó. Ezen kívül egy új egészségügyi törvényről, egy új oktatási törvényről, sőt, még egy kőolajipari törvényről, valamint az energiaüggyel kapcsolatos számos módosításról is. Másfél évnyi kormányzás végén egy új közigazgatási törvényünk, új büntetőtörvénykönyveink és az igazságszolgáltatásra vonatkozó új törvényeink vannak. A többi sem törvényhozási tervezetek, sem a kormány törvényjavaslatai között nem létezik.

Ezen kívül a PSD kormányprogramja még rendelkezik egy pillérrel a végrehajtása biztosításához – a nagy egészségügyi beruházásokhoz (regionális és országos kórházak), az autópályákhoz, valamint a fegyverekkel kapcsolatos kiadásokhoz, valamint a kkv-k fejlesztéséhez egy három entitáson alapuló finanszírozási forrást írt elő.

A Fejlesztési és Beruházási Bank, a Szuverén Beruházási Alap és az Országos Fejlesztési Alap létrehozásáról van szó. A bankot 2018. január 1-ig kellett volna létrehozni. A Szenátusban benyújtottak egy tervezetet (de nem lépett hatályba), mely szerint az állami költségvetésből 1 milliárd lejjel finanszíroznák ezt a bankot. Románia jelenleg az Európai Bizottsággal tárgyal egy tanácsadó engedélyeztetéséről ennek az intézménynek a létrehozásához.

Hasonlóképpen csak a múlt hónapban fogadták el a Szuverén Befektetési Alapról szóló törvényt, melynek költségvetését 10 milliárd lejre becsülik. Ezáltal az idén a Parlamentben rostokoltak azok az intézmények, melyeknek a kormányprogramban szereplő nagy projekteket kellett volna finanszírozniuk.

A papíron és a valóságban zajló kormányzás közötti különbség

Jobb egy populista és csábító program, mint egy realista és tisztességes. Ez az elv vezérelte a 2018–2020-as időszakra vonatkozó kormányprogramot. A PSD–ALDE koalíció a saját kormányai leváltásaival együtt kis kiigazításokat is végrehajtott a kormányprogramon. Így a 2017-es adóforradalom után az idei program kevésbé nagylelkű az adózás terén. A bérek növelését a járulékoknak a munkaadóról a munkavállalóra való átterhelése, az egységes bérezésről szóló törvény és az infláció gyors növekedése tompítja. A közszféra néhány kategóriája (orvosok, parlamenti képviselők és parlamenti tisztviselők, polgármesterek és helyi közigazgatási tisztviselők) kivételével a többi közalkalmazottnak csak papíron nőtt a bére.

A magáncégek nem siettek megemelni a bruttó béreket

Ami a magánszektort illeti, a tavalyi béremelkedések sokkal kisebbek, mint a közigazgatásban. Az Országos Szakszervezeti Tömb (BNS) egyik friss elemzése szerint a járulékok átterhelése a munkaadóról a munkavállalóra, tehát a bruttó bér megemelése eltérő módon történt. Ennek megfelelően 970 000 alkalmazott esetében a bruttó bér csak részlegesen nőtt meg. Ezen kívül 600 000 (valószínűleg zömmel a multinacionális vállalatoknál dolgozó) alkalmazott esetében a járulékok átterhelését és a bruttó bér megemelését bérpótlékokkal helyettesítették. Ami azt mutatja, hogy beigazolódtak a szakértők előrejelzései: nem minden magántulajdonú cég emelte meg a bruttó béreket, különösen a kkv-k esetében. Ezt az is indokolja, hogy a 79/2017-es rendeletet a mai napig nem fogadta el a Parlament és nem alakította át törvénnyé.

Ami a járulékok és adók csökkentését illeti, a „nehéztüzérség” már kifulladt. Már csak egyetlen lépés maradt hátra, az áfa 19-ről 18 százalékra csökkentése, amit az eredeti kormányprogrammal szemben a jövő év elejére halasztottak el.
A közbeszédben felbukkant érdekes téma egy lehetséges adóamnesztia alkalmazása. Egyelőre eléggé ködös az egész, a pénzügyminiszter épp vacillál, hogy minden magánszemélyt az állammal szembeni adósságainak megfizetésére szólítson fel, vagy bejelentsen egy lehetséges adóamnesztiát. Senki sem ért már semmit, illetve nem tudja, hogy a kinnlevőségek behajtását szolgáló drasztikus lépések várhatók, vagy rugalmasabbá teszik a kifizetés módját. És azt sem, hogy az adóamnesztia a magánszemélyekre vonatkozik-e, vagy csak a cégekre.

Mi az adóamnesztia neve? Az üzleti környezet újraindítása

Ezzel kapcsolatosan a kormányfő gazdaságpolitikai tanácsadója, a koalíció gazdasági stratégája, Darius Vâlcov szolgált néhány magyarázattal egy tévéműsorban. Vâlcov arról beszélt, hogy az adóamnesztia a kkv-król, az üzleti környezet újraindításáról szóló fejezetben szerepel a kormányprogramban. Íme, mi szerepel ebben a bekezdésben: az újraindítás „a megfelelési terveknek egy adott pillanattól történő bevezetésével történik majd oly módon, hogy minden cég rendelkezzen egy kiszámítható kerettel a jövőre nézve anélkül, hogy attól kellene tartania, hogy bizonyos múltbéli hibák továbbra is megterhelik majd az elkövetkező tevékenységet”. Ez a megfogalmazás több mindent rejthet, többek között – nagyon burkoltan – egy adóamnesztia gondolatát is.

Konkrét adóügyi lépések hiányában a kormányprogram erre az évre egy sor olyan célt tartalmaz, melyek messze vannak a megvalósulástól. A kormánynak, például, e hónap elején kellett volna közzétennie egy menetrendet és egy megvalósítási elképzelést az egész közigazgatásra vonatkozó integrált informatikai rendszerről. E program helyett továbbra is habozást és különálló kezdeményezéseket látunk, melyek semmivel sem segítik a cégeket, vagy a magánszemélyeket.

Minden tekintet az új globális jövedelemadóra szegeződik

Végül a kormányprogramban továbbra is szerepel a globális jövedelemadó bevezetése a magánszemélyek esetében. Úgy tudni, hogy ez az új adóforma mentesíti majd az adófizetés kötelezettsége alól a havi 2000 lejnél kisebb jövedelműeket és olyan visszatérítéseket vezetnek majd be, melyek a beruházásokat, a megtakarítást és az egészségüggyel és oktatással kapcsolatos kiadásokat fogják bátorítani. Ahogy az a kormányprogramban is szerepel, egy visszatérítési rendszer bevezetése az adóügyek informatizálási rendszerének fejlesztésétől függ. Egyelőre azonban a független tevékenységekből jövedelemre szert tevő adófizetőknek továbbra is bonyolult és nehezen érthető adóbevallásokat kell kitölteniük.

A kormányprogram a „közintézményi rendszer informatizálásáról és interoperabilitásáról” beszél. Ezen kívül felvetik annak lehetőségét, hogy az adófizetők minden iratot elektronikusan nyújtsanak be és csökkentik az online űrlapok számát. De e lépések helyett az adóhatóságot (ANAF) hol regionális, hol megyei igazgatóságokba szervezik át.

A kormányzat makrogazdasági szinten egészséges közpénzügyeket kíván fenntartani, vagyis a GDP 3 százalékán kívánja tartani a költségvetési hiányt (ennek teljesültségével kapcsolatosan a nemzetközi pénzügyi intézmények és az Európai Bizottság folyamatosan élnek a gyanúperrel), az államadósságot a GDP 60 százalékát jelentő küszöb alatt, a gazdasági növekedést pedig az 5,5 százalékos szinten. Nagy kérdőjelek vannak e cél elérését illetően, mert Romániában máris csökken a gazdasági növekedés és erre az a legjobb példa, hogy ez év első negyedében a gazdasági növekedés 0,1 százalékos volt az ezt megelőző 2017-es negyedévhez képest.

A gazdasági modellváltás csak papíron létezik

A kormányprogram egy másfajta iparpolitika bevezetéséről is beszél. Olyan célokat tűz ki, melyekkel megvalósítható egy intelligens, fenntartható és inkluzív gazdasági növekedés, mely révén át lehet térni az olcsó munkaerőn alapuló gazdasági modellről a szakképzett munkaerőre támaszkodó modellre. A kormányzati intézkedések között nehezen lehet olyat találni, mely egy ilyenfajta gazdasági modellt támogatna. De a tanulmányok egyelőre azt mutatják, hogy egyre több fiatal távozik, vagy készül távozni az országból, hogy jól fizetett munkát találjon külföldön.

„Egy karcsú, gyors reakcióidejű és proaktív közigazgatás megvalósítását tervezzük, konzisztens döntéshozatallal, valamint motivált és profi emberi erőforrásokkal.” Milyen szépen hangzik a kormányprogram. De mi történik a valóságban? A közigazgatás egyre átpolitizáltabb, az alkalmassági és teljesítményi kritériumok csak papíron léteznek, a pártvezetésben és a közigazgatásban ülők rokonai, barátai vagy családjai egyre nagyobb teret nyernek a közalkalmazottak között.

Végül egy utolsó példa. A kormányprogram olyan lépéseket tartalmaz, melyekkel szavatolhatók az idegenforgalmi csomagok. A valóságban egyetlen erre vonatkozó törvényt vagy rendeletet sem fogadtak el, ezzel szemben egyre több turistát „vernek át” különféle ügynökségek. Ami újra csak azt mutatja meg, hogy mi a különbség a papírra vetett kormányprogram és a valóság között.