A Nagy Testvér a Big Brotherről

A „Big Brother” típusú és a feltölthető telefonkártyákra vonatkozó törvények nem terjesztik ki a megfigyelést és nem teszik lehetővé a bírói engedély nélküli hozzáférést a telefonos, vagy elektronikus kommunikációk tartalmához, ad biztosítékokat a SRI igazgatója, George Maior.

A párizsi merényletek után Romániában újra kirobbant a vita az átfogóan „Big Brother”-nek nevezett törvénycsomagról és a feltölthető telefonkártyákra vonatkozó jogszabályról. A franciáknál léteznek a törvények, mégis mire mentek velük?

Sok merénylet megelőzése esetén hasznosak voltak. De nem használnám a „Big Brother” kifejezést. Teljes mértékben szükséges törvényekből álló csomagról van szó. Az adatok tárolásáról szóló törvény az összes európai államban létezik és működik. Ennek hiánya műveletileg gyengíti a szolgálatot abban, hogy megelőző módon nyomozzon, cselekedjen.

Ez a törvénytervezet nem a megfigyelés kiterjesztését célozza. Analitikus eszközöket biztosít majd számunkra bizonyos adatok összevetéséhez, amennyiben a jövőben ilyen eseményekkel szembesülnénk Románia területén.

Nem most kezdtük el törvény vitáját. A vita már régóta tart, rögtön azután kezdődött, hogy az Alkotmánybíróság (CCR) alkotmánysértőnek nyilvánította az adatok tárolásáról szóló törvényt. De az Alkotmánybíróság szerint is szükség van erre a törvényre.

Megértettük a CCR döntését, a döntés mögötti megfontolásokat és megpróbáljuk kijavítani a bíróság által jelzett aspektusokat. Arról van szó, hogy egy, a CCR elvárásaival összhangba hozott törvényre van szükség, nem olyanra, mely a megfigyelési képességet erősítené, ahogy azt állították. Ez egy demokratikus, minden európai ország által alkalmazott törvény.

Minden EU-államban létezik az adatok tárolására vonatkozó törvény?

Természetesen. Ezzel kapcsolatosan még egy európai direktíva is létezik.

De az EU Bírósága éppen arra hivatkozva érvénytelenítette a 24/2006-os direktívát, hogy az beavatkozás a magánéletbe és a személyes adatok bizalmas jellegébe.

Az eredeti formájában. De a szükséglet létezik és az államok kijavították a gondokat. Nekünk nincs ilyen törvényünk. Most csak annyit teszünk, hogy összhangba hozzuk magunkat az európai biztonság kérdésével kapcsolatos európai elvárásokkal is.

Úgy látom, a kérdés etikai szinten jelenik meg: biztonság vs szabadság. Szó sincs ilyesmiről. A demokratikus államban élő polgárok biztonságáról van szó. És egy európai államban ez alapvető feltétele a jogok és a szabadságok gyakorlásának, beleértve a magánélethez és a szólásszabadsághoz való jogot.

Ha Romániában bekövetkezik valamilyen drámai esemény, és emberéleteket vesztünk, milyen érzelmi, gazdasági, politikai hatása lesz ennek a román állam működésére? Ezt láthatják Franciaországban is.

A félelem azzal kapcsolatos, hogy a megszerzett adatokat más célra is felhasználhatnák, mint a polgárok biztonságának demokratikus keretek közötti szavatolására, tekintettel arra, hogy éppen a volt elnök, Traian Băsescu mondta mandátuma végén, hogy a szolgálatok túl erősek és ellenőrzés alatt kell őket tartani.

A SRI történelmének utóbbi 10 évében nem volt semmilyen gond bizonyos adatok, információk visszaélő módon történő felhasználásával, törvénysértésekkel, és többek között azért nem, mert egy jól kidolgozott belső jogi ellenőrzés létezik.

Mi azt akarjuk, többek között a saját legitimitásunk érdekében is, hogy nagyon világos bírói ellenőrzés legyen az akcióink felett és az létezik is. Ki akarom hangsúlyozni, nem áll fenn annak a veszélye, hogy törvénysértő módon használnák ezeket a bármelyik hírszerző szolgálat számára abszolút szükséges eszközöket.

A kommunikációk korszakában, az elektronikus korszakban élünk. A terroristák, a szervezett bűnözés képviselői ezeket az eszközöket használják. Ahhoz, hogy az emberek nyugalomban éljenek, biztonságban vihessék iskolába a gyermekeiket, Sherlock Holmes eszközeivel ebben a korszakban nem tudunk megelőző módon cselekedni. Annak ellenére, hogy létezik a detektív intelligenciája,  össze kell hangolni ezt a technológia új eszközeivel.

Többek között a szabadság és az emberi jogok nevében is síkra szállok ezért a törvényért, nyilvánvalóan figyelembe véve a CCR által elmondottakat. A bíróság elvárásainak megfelelően rendezzük a dolgokat.

A feltölthető telefonkártyák törvénye sem jelenti a megfigyelés kiterjesztését?

Nem terjeszti ki a megfigyelést a magánbeszélgetésekre. Egyszerűen szükség van az ilyenfajta, nem nevesített kártyák vásárlóinak nyilvántartására, ahogy az nagyon sok európai államban létezik. Nem mondhatnám azt, hogy létezik egy standard, de gyakorlat igen. Menjen el Németországba, Nagy-Britanniába és próbáljon vásárolni egy ilyen kártyát. Személyi igazolvány nélkül nem lehetséges.

Ez az ügy nagyon sokat segítene egy nemzetbiztonságot veszélyeztető helyzetben, hogy megfelelő gyorsasággal cselekedhessünk. Különben detektívek módjára, sokkal lassabban tudunk cselekedni.

Az emberek attól félnek, hogy ezek a törvények, az adatok tárolásáról és a feltölthető kártyákról szólók, a beszélgetések tartalmához is hozzáférést adnának önöknek.

Nem. Nagyon világos, hogy a tartalomhoz nem. Hanem az adatok történelméhez, egy korlátozott időszakra visszamenőleg, ami lehetővé teszi számunkra kapcsolatok felállítását válságos esetekben. A rendőrség sem rendelkezik ezzel a létfontosságú eszközzel. Becslésem szerint e törvény hiánya miatt a közeljövőben nőni fog a szervezett bűnözés, azon erőfeszítések ellenére, melyeket a jelenség kordában tartásáért teszünk, még a szomszédos európai államokhoz viszonyítva is.

A PNL által a CCR-nél megtámadott kibernetikus biztonságról szóló törvény esetében az a legnagyobb szemrehányás, hogy úgy juthatnak majd bizonyos adatokhoz, hogy nem lesz szükségük bírói engedélyre, elég lesz egy megindokolt kérés.

Itt is félreértés van. Nincs olyan rendelkezés, mely kiiktatná a bírói ellenőrzést a polgár szintjén végrehajtott informatikai átkutatás esetén. Mi korporációk szintjéről beszélünk, a kezdeti fázisról. Ha eljutunk egy egyéni számítógéphez, ott az átkutatás engedély nélkül nem lehetséges az átkutatás.

A korporáció szervereket jelent?

Igen. Egy különféle megfontolásokból indított kibernetikus támadás esetén – akár azért, hogy intézményekből szerezzenek információkat, vagyis klasszikus kémkedés modern módszerekkel, akár egy olyan támadás érdekében, melynek célja a román állam egyes adathálózatainak megsemmisítése –, ha a szolgáltatóval nem tudunk IP-kel kapcsolatos részletekről beszélni, akkor nem vagyunk képesek megállapítani, honnan indul a támadás és miként lehetséges a helyzet gyorsan kijavítása. Amikor van egy konkrét elem, egy konkrét IP-cím, akkor bírói engedély nélkül nem hajthatunk végre átkutatást.

Ez a kibernetikai biztonságról szóló törvény konkrétan milyen típusú adatok megszerzését teszi lehetővé engedély nélkül?

Csak szolgáltatói szintű adatokat, hogy tanulmányozhassuk a támadás eredetét és kivédésének lehetőségét.

Tehát az első szakaszban csak az IP-címek nyomába erednek?

Igen. Az első szakaszban. Miután azonosítottuk az eredetet vagy egy bizonyos számítógépet, ahonnan a támadások indultak, tehát, amikor egy adott személyről van szó, akkor engedéllyel megyünk.

Ezek a törvények a román állam bizonyos stratégiai érdekeivel kapcsolatos képességének a növeléséhez is fontosak, többek között a kelet-európai geopolitikai fenyegetések szemszögéből nézve, a diplomácia, az állam gazdaságpolitikája szemszögéből nézve, hogy kezelhessük ezt a korrupcióval kapcsolatos belső sebezhetőséget.

A helyzeteknek ez a szélesebb spektruma a nemzeti érdekek szemszögéből nézve szükségessé teszi ezeket a törvényeket.

Az állam korrupcióval kapcsolatos sebezhetőségről beszélt. Mekkora ez jelenleg?

Továbbra is nagy. Bár jelentős előrelépések történtek, továbbra is stratégiai sebezhetőségi elem marad. És a szigorúan törvényességi aspektusokon túlmenően gazdasági hatásai, az európai kapcsolatainkon belüli hitelességi hatásai is vannak. Láthatja, hogy az EEM (Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus – a szerk.) továbbra is létezik.

Gyanakvást keltett a DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) és a SRI közötti szoros együttműködés. Egyesek a DNA-t a „SRI büntetőügyi divíziójának” nevezik, azt feltételezve, hogy a vizsgálatokat a SRI által szolgáltatott adatoktól függően irányíthatják egyik vagy másik irányba.

Ez nem helyes felfogás. Küldetésben és identitásban is különálló intézmények vagyunk. Normális, hogy a mindenképpen nemzetbiztonsági kockázatként meghatározott jelenségre vonatkozó információs háttér szemszögéből nézve bizonyos vizsgálatokban és helyzetekben információkkal támogatjuk a DNA-t. De a DNA saját forrásokkal is rendelkezik és többek között más okozati tényezők fényében is cselekszik.

Gyakran kérik a műszaki segítségünket, ami normális, tekintettel egyes korrupciós vagy szervezett bűnözési cselekmények bonyolultságára. Ezt a rendőrség is szokta kérni tőlünk. A SRI-nek és a DNA-nak együtt kell működnie.

Szorosabbnak tűnik, mint valaha.

Az biztos, hogy ennek hiányában nem lehetett volna elérni az eddigi sikereket.

Korábban is említettem, Traian Băsescu volt elnök azt mondta, hogy túl erősek a romániai titkosszolgálatok. 10 éves mandátum után ez egy volt államfő következtetése, ami nagy vitákat és félelmeket keltett.

Nem kommentálom azt, amit egy elnök vagy egy politikus mond. A mi szemszögünkből nézve ezek erős, a szolgálatok nemzetközi közössége által elismert szolgálatok, mind annak alapján, ahogy a klasszikus kémelhárítási, a kibernetikai fenyegetéssel kapcsolatos, az újabb, kifinomultabb, terrorizmusellenes küldetését végrehajtja, ahogy azzal is, hogy képes világos, hasznos információkkal szolgálni a partnereinknek.

Igen, erős szolgálatok vagyunk, de a törvényi keret által meghatározott korlátokon belül. Sohasem léptük át ezt a határt. Annyira vagyunk erősek, amennyire a törvények megengedik.

A volt elnök a hírszerző szolgálatok feletti megfelelő ellenőrzést is hiányolta.

Ami az ellenőrzést illeti, többek között váratlan látogatásaink is vannak hetente az ellenőrző bizottság részéről különböző egységekben, melyek egy része kényes ügyekkel, kémelhárítással foglalkozik. Az ország azon kevés szolgálatainak egyike vagyunk, melyek megjelennek a bizottság előtt és válaszolnak az akciók törvényességével kapcsolatos kérdésekre, jelentéseket mutatunk be a Parlamentben.

Tavaly is bemutattuk a jelentéseket, megvitatták, elfogadták azokat. Az igazgatót a Parlament nevezi ki, az elnök javaslatára, ami további ellenőrzési eszköz.

Az igazságszolgáltatás abban az értelemben ellenőrzi a szolgálatot, hogy engedélyeznie kell a szolgálat különleges eszközeit, mint amilyenek a lehallgatások. Nem hiszem, hogy olyan szolgálat lennénk, melynek ellenőrzése nem felel meg a legnagyobb elvárásoknak.

Az elmúlt választási kampány zömmel a sajtóban, a politikában lévő fedett tisztekről szólt. Mi a tényleges helyzet ezen a téren?

A fedett tisztek a hírszerző szolgálatok egyik rendkívüli eszközét jelentik, a hírszerző szolgálatok egyik specifikus fegyverét, melyet minden szolgálat használ a nemzetbiztonság védelmi képességének növelésére. Kár, hogy nagyon sok szó esik róla. Semmit olyat nem teszünk, ami nem felel meg a törvényeknek.

Az egyik törvény világosan rögzíti a lehetőséget, van egy sor összeférhetetlenség, melyeket nagyon szigorúan betartunk e rendkívüli fegyver alkalmazása során, a törvényes kereten belül maradunk. Erre küldetésünk végrehajtásához szükség van.

Ez a botrány ártott a szolgálatok imázsának?

Minden alkalommal kérdések merülnek fel, amikor politikai módon vitatnak meg egy ilyenfajta helyzetet. Melyek, különben, jogosak. De úgy látom, a közvélemény szintjén nagyon magas a szolgálatok hitelességi szintje. És ez beszédes számomra.

A külföldi hírszerző szolgálatoknak vannak ügynökeik a román sajtóban és politikában?

Egyértelműen azt mondanám, hogy nincsenek.

Nemrég felvetette a SRI és a SIE egyesülésének lehetőségét. Nem jönne létre ezáltal egy még erősebb és nehezen ellenőrizhető struktúra?

Ez egy koncepcionális megközelítés volt, nem szándék, nincs is erre lehetőségem. Nagyon jóban vagyok a SIE-s kollégákkal, nagyon profik és – természetesen – még egy ilyen helyzetben is megőriznék identitásukat és küldetésüket.

A legutóbbi franciaországi események és mások, melyek – sajnos – ezután fognak következni, nagyon szoros együttműködést igényelnek a belföldi és külföldi szolgálatok között, mert elhalványult a bel- és a külügy közötti határ. Európai szinten is vita folyik egy sokkal strukturáltabb együttműködés szükségességéről.

Vannak olyan államok, melyek így működnek, például Spanyolország vagy Hollandia. A sajtóban láttam olyan bírálatokat, melyek antidemokratikusnak neveztek egy ilyen lépést, de gyanítom, hogy Spanyolország, Hollandia, az északi államok demokratikus hagyományú országok. Nem kezdem újra a vitát, ez egy koncepcionális felvetés volt egy könyvben. Azt hiszem, egy könyv még nem árt.

A választási kampány előtt azt mondta, felajánlja mandátumát a jövendőbeli elnöknek. Szándékában áll ezt megtenni, vagy már megtette?

Ha nyilvánosan kimondtam ezt a dolgot, akkor az üzenetem egyértelmű volt. Látta, hogy mit nyilatkozott Johannis elnök is és nem akarom folytatni ezt a mesterséges témát, ahogy azt az elnök nevezte.