A nagy PSD-ellenes szövetség

Az utóbbi időszakban mindenféle bírálatokat olvastam a Nemzeti Liberális Pártról (PNL), melyek szerint a párt nem akarja a PSD valós alternatívájaként egyesíteni a jobboldalt. Bár meggyengültnek tűnik, a kormánypárt még mindig erős. Paradoxnak tűnik, de a valóság mást mond.

Valóban, a Szociáldemokrata Párt (PSD) már nem gondolhat a 2016 telén elért 45 százalékos eredményre. A rossz nyelvek szerint már a hagyományos 30 százalékra sem. De most még túl korai pontos számokról beszélni.

A PSD ma továbbra is olyan párt marad, mely mindenkit képes megijeszteni.

Vezetőit tekintve a párt az utóbbi időszakban bebizonyította, hogy tekintélyelvű rossz szokásai vannak. Minden normális román tudja, mit jelent egy tekintélyelvű rezsim, valószínűleg az utolsó csepp vérüket is feláldozzák majd, hogy erre ne kerüljön sor. Másrészt, a PSD még mindig a függöny mögött áll. A történelem megmutatta nekünk, hogy a hatalmon lévő pártoknak több esélyük van megnyerni a választásokat, mint az ellenzékieknek. A PSD húzogatja a szálakat az állam minden központi, kihelyezett intézményében, vagy a helyi közhatóságokban. Mit jelent ez pontosabban a politikai hatalom szemszögéből nézve? Azt, hogy a párt jelentős tömegű olyan ember felett rendelkezik, akik a munkahelyük szempontjából 100 százalékosan tőle függnek. Mit gondolnak, hogyan szavaznak majd ezek az emberek, akik a pártnak köszönhetően vehetnek fel havonta fizetést? Ellene? Kétlem. Mondjuk, akad 1 százaléknyi lázadó, általában azok, akik köztisztviselői státusszal rendelkeznek és még értenek valami máshoz is. De a többi tömegesen a szociáldemokratákra vagy az ALDE-ra szavaz. Nem utolsó sorban ott vannak még a szociális segélyből élők, a román állam által szavatolt összes formában.

Attól a félelemtől hajtva, hogy a PSD nehogy lekeverjen újra nekünk egy pofont, mely minden bizonnyal 4-5 évvel visszavetne minket, az emberek elkezdték bedobni a közbeszédbe

egy nemzeti összefogást tükröző megállapodás ötletét, mely egyöntetűen megküzdene a bűnvádas hétfejű sárkánnyal.

Persze, a legtöbben valamelyik politikai erőtől várják, hogy előálljon egy kész tervvel. Márpedig erre jelenleg csak a PNL képes. Nem azért, mert a második legnagyobb romániai párt, hanem sokkal inkább azért, mert a politikai színpad jobboldalán ez az egyetlen szilárdan álló párt. Velük szemben pedig az a vád, hogy a modrogani (a bukaresti központi székház utcája – a szerk.) vezetőknek személyes törekvések és hiúságok miatt eszük ágában sincs létrehozni Románia számára ezt a nagy szövetséget. De senki sem mutatta be az összképet. Miért nem valósítható meg, a jelenlegi adatok alapján, egy ilyen jobboldali, PSD-ellenes nemzeti konvenció?

1. Valóban, a PNL-nek vállalnia kell a szövetség vezetője szerepet.

Amíg a legnagyobb PSD-ellenes erő nem mondja azt, hogy eljött az idő, egy ilyenfajta projekt továbbra is illúzió marad. De az egész PNL akarja az elsőhegedűs szerepet egy PSD elleni totális háborúban? Ezt a párton belül kell tisztázni. A modrogani vezetők nem tudnak majd ilyen értelmű döntést hozni, ha a párt összességében nem ért egyet vele. Mert, más új pártokkal ellentétben, a PNL-nek vannak polgármesterei, képviselői, szenátorai, megyei tanácsosai, akiknek szintén akarniuk kell egy ilyenfajta projektet. Ilyen esetekben nem mindig elég a vezető óhaja, mert a vezető végül is az általa képviselt embereknek a hangja.

2. Az Mentsétek meg Romániát Szövetségnek (USR) tisztáznia kell magát a doktrína szempontjából.

A Dan Barna által vezetett párt jelenleg nem tudja, melyik irányba tart. Fenn van a hullám hátán, de szintén a történelem bizonyította már nekünk, hogy a hullám nem tart örökké. Az USR a kormányellenes megmozdulások által létrehozott néhány akcióra támaszkodva erősödött meg. De pártként sokkal többre van szükség. Vízióra van szükség, párttagokra, értékekre, belső konszenzusra. De a pártban a létrehozása óta eltelt 2 évben már volt egy szakadás és egy csúcsszintű veszekedés. Miközben az elnökválasztási kongresszuson 300 küldött volt. Akkor képzeljük ezt el egy 5000 fős kongresszuson, mint a nagy pártoknál. Valószínűleg földbe taposnák egymást. Ezen kívül az USR-nek meg kell értenie, hogy szavazói bázisa kisebbséget alkot a teljes lakosságon belül. Akár tetszik, akár nem, jelenleg ez Románia társadalmi struktúrája.

3. Az Együtt Románia (MRÎ) még be sem jegyeztette magát pártként.

Cioloş, mint mindig, nagyon nehézkesen mozdul. A volt miniszterelnök körül továbbra is áll az idő. Mire eldönti, hogy elinduljon, addigra a PSD-t már valószínűleg el is temették. Ezen kívül a MRÎ-nek semmi köze sincs a jobboldali értékekhez. Ebben az esetben is egy nyugati hullámra épített párttal van dolgunk, melynek inkább a politikai színpad baloldalán van a helye.

4. A Népi Mozgalom Párt (PMP) Traian Băsescu kiszállásával eléggé eltűnt a közéletből. A párt tagjai előtt már csak egyetlen életképes lehetőség áll: a beolvadás a PNL-be. Amúgy ez a párt nem hagyott túl sok nyomot a történelemben.

5. Az ALDE egyáltalán nem jöhet szóba. Bármilyen szövetséget az ALDE-val árulásnak tekinthetnek az elégedetlenek, akik csak akkor mennének el szavazni, ha azt látják, hogy összeállt egy PSD-t győzni képes tömb.

6. A PRO România egy büntetőügyes, baloldali párt.

7. A többi kis pártocska magától a szövetség felé veszi majd az irányt,

ha megérzi, hogy kormányra lehet kerülni.

Mikor lesz egy ilyenfajta szövetségünk? A legvalószínűbb módon az elnökválasztás második fordulójában, Klaus Iohannis köré csoportosulva. De a már megszokott informális formában.

Jó ez, vagy rossz? Isten tudja már. Egy dolog biztos, mégpedig az, hogy a PSD-t el kell távolítani a hatalomból. Most nem tudom megmondani, hogy milyen formában valósul ez meg, milyen kormány követi és milyen irányba megy majd Románia a következő 10 évben. Azt szeretném, ha Románia folytatná a gazdasági felemelkedést és nyugati modellt követő állammá válna. A PSD pedig már alaposan bebizonyította, hogy nem képes erre.

U. i.: Elfelejtettem megemlíteni, hogy egy ilyenfajta szövetség most csak akkor valósulhatna meg, ha az összes említett párt megegyezik arról, hogy Klaus Iohannist támogassák a 2019-es választáson. Ha nem, akkor pech!

Az alcímeket a szerkesztőség adta.