A jelenlegi kormány és államelnök biztos kézzel irányítja Romániát a csausiszta múltba.
Jelen szöveg a Marginalia oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Úgy tűnik, az utóbbi években a visszafejlődés Románia országprojektje. Mindaz, ami elfogadható korlátok között felépült eddig, most felszámolhatónak tűnik, talán véglegesen. A visszafejlődés több egy egyszerű pészédés (PSD = Szociáldemokrata Párt – a szerk.) restaurációnál; az intézményi szigetek felszámolását, az imposztorság és felelőtlenség szeizmikus hullámainak kisugárzását vonja maga után.
Az államfő habozásai, következetlenségei, hiánya voltak azok a tényezők, melyek lehetővé tették a példátlan pészédés rombolás előretörését. A cselekvést tehetetlenség követte mind a bel-, mind a külpolitikában. Az a diplomáciai névtelenség, amelybe Románia mára süllyedt, egy több mint középszerű elnöki mandátum következménye is. A Köztársaság Elnöke oly sokszor asszisztált közönyösen saját hatáskörei megcsonkításához. Ami pedig azokat az alkalmakat illeti, amikor alkotmányos lehetősége lett volna közbelépni, döntései lehetővé tették egy kleptokrata rendszer megszilárdulását: Viorica Dăncilă kormányfővé jelölése csak egyike ezen gesztusoknak.
A visszafejlődés, mint országprojekt cinkosságok és passzivitás nélkül nem lenne lehetséges. A Dragnea-rezsim és mostani utódja a közigazgatásban és a magisztratúrában is részesült/részesül azok támogatásában, akik számára a PSD az állampárt volt és maradt. Hegemonikus helyzetét a Traian Băsescu első mandátuma által okozott ellenhatás után nyerte vissza.
A visszafejlődés, mint országprojekt honfitársaink passzivitását jutalmazza. Ezek közül sokak számára a pangás jobb az átláthatóságnál és a dinamizmusnál: ők a klientúra kényelméhez szoktak és ezt fogadják el a létezés természetes rendjeként. A visszafejlődés elhárítja a változás veszélyét, kiiktatja a verseny távlatát és fenntartja a románok egy része által a biztonságához elengedhetetlennek tartott status quo-t.
A visszafejlődés, mint országprojekt – szisztematikusan és drámai módon – aláaknázza egy félénk modernizálás és európaiasítás alapjait. A nyugati értékektől való elszakadás mélyül el azokban az években, amikor Románia formálisan egy nyugati nemzetcsalád tagja. A visszafejlődés tudatos lekapcsolódási cselekvést jelent azokról a mechanizmusokról, melyek Romániában – a Nyugat támogatásának és nyomásának hála – lehetővé tették a változást.
A visszafejlődés, mint országprojekt egy olyan jövőkép, mely a kommunista fejletlenségen és a fészénés (FSN = Nemzeti Megmentési Front – a szerk.) kleptokrácián alapul. Ebben a jövőben felesleges szabadságra és emberi méltóságra hivatkozni. Ebben a jövőben Romániának már semmi köze sem lesz a Nyugathoz, legfeljebb csak formálisan tartozik majd az intézményeihez: a történelmi irányváltás visszafordíthatatlan és drámai lesz. A mostani visszafejlődés az autokrata Kelet felé fordítást készíti elő.
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Nem mindegy, hogy milyen kézben marad a hátrahagyott református örökség – Makkai Péter református lelkész, korábbi szociális államtitkár előadásán jártunk.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
További vasárnapi hírek: a PSD nagyon udvarol az RMDSZ-nek, hogy támogassa Grindeanu kormányát, egy közvélemény-kutató pedig elmagyarázza, miért nincsenek az utóbbi időben politikai felmérések.
Villámcsapás ért egy tanárt a Bucsecs-hegységben, miközben egy 14 gyermekből álló csoporttal túrázott. A pedagógust eszméletlen állapotban találták meg a hegyimentők, majd hordágyon szállították le a hegyről.
Teljes zűrzavar közepette szállították el a Bihar megyében felszámolt illegális szociális létesítmények lakóit, közülük sok magyar rászoruló Olténiába került.
Elpusztult az a nagyméretű medve, amely egy hónapja jószágokat pusztított Balánbányán, és csütörtök hajnalban ismét visszatért egy portára. A vadászok rálőttek az agresszív állatra, amely elmenekült, de reggel a vérnyomok alapján megtalálták a tetemét.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.