Önt a minisztérium közelébe nem kéne engedni, nem, hogy annak élére.

Nem a jogi csűrés-csavaráson múlik az újratemetés. A jelenlegi román hatalom mindent megtesz, hogy megakadályozza a folyamatot.

Kérdés, az orvos- és asszisztenselvándorlást meg kívánja-e állítani a jelenlegi és a mindenkori kormány.

Minekünk céljaink elérésében, létkérdéseink megoldásában nem pártos marakodásra, kicsinyes mellveregetésre van szükségünk, hanem összefogásra, az egységes akaratnyilvánításra, valamilyen még meglévő közös erő fenntartására.

Az irigylés várható volt, előre kiszámítható azok részéről, akik Erdélyt még mindig távoli idegen és civilizált vidéknek tekintik, akik nem hiszik el kőszívük mélyén azt, hogy ennek a földdarabnak a sorsát Bukarest határozza meg sokkal inkább, mint az ittlakók sokszínűsége.

A kincses város legújabban lebuktatott fehérgalléros maffiózójának történetében legalább annyira megdöbbentő a főszereplő merészsége, mint a korrumpálhatósága.

A nemzeti emlékezés, a Kárpát-medence népei közös jövőjének elősegítése és az európai értékek érvényesülése azt a feladatot rója ránk, hogy segítsük Trianon döntéseinek megértését és feldolgozását.

Az eltelt negyedszázad gazdasági-társadalmi változásai azt igazolják, hogy a valóság jóval bonyolultabb, és a diplomát szerzők nagyobb hányada nem itthon érvényesíti a tudását .

Hát ne (csak) sírjon a magyar, hanem a huszadik század legnagyobb magyar tragédiájának napján merítsen erőt nyelvéből és kultúrájából, mutassa meg, képes a nemzeti megújulásra, elsősorban az összetartozás megélésére.

Ha Klaus Johannis elhiszi, hogy ő lehet Cotroceni következő ura, akkor ugyancsak naiv ember.

Beszéljünk az autonómiáról, vitatkozzunk román partnereinkkel akár a független Erdélyről addig, amíg lehet.

Európa látja, hogy milyen problémákkal küszködnek a kisebbségek Romániában, ám az Unió kormányzati intézményei egyelőre fittyet hánynak a nemzetközi jelentésekre is.

Nagyon sok Sabin Gherman van ma már. Interjú!

Kedves képviselő elvtárs, ezúton jelezném neked, hogy továbbra is beszélni fogok az autonómiáról.

Kár tehát arról értekezni, hogy Románia a kilencvenes években kinőtte az agresszív nacionalizmust. Él és virágzik az ma is.

Egy dolog, ha a Duna tévé, megelőzve e döntést, június 4-én méltó megemlékező filmeket sugároz, vagy ha világszerte történelmi előadásokat szervezünk, s másik dolog, ha hivatalosan ünneplésről beszélünk, koncertekkel, bulikkal, könnyed szórakozással kapcsoljuk egybe történelmünk leggyászosabb napját.

Érdekes időszak következik Európában is, ami „kiegészíti” az itthoni politikai-hatalmi tragikomédiát.