Több esély lehet a korlátok feszegetésére, nagyobb lehet a zsarolási potenciálja, például a kisebbségi jogok bővítésére vonatkozó igények esetében.

Természetesen az is benne van a pakliban, hogy Abházia Moszkvához tartozó függetlenségét Oroszországon, Nicaraguán és Venezuelán kívül csak egy világhatalom – Nauru – ismeri el, ahogy a krími anschlusst sem ismeri el jószerivel senki.

Írni még tudunk, de a lábból oda az ihlet. Kívülállóként meg kissé olyan a seregszemle, mintha vitrin mögül néznénk egy szakácsversenyt.

Magyarország ismét megmutatta nekem, hogy hova is tartozom valójában.

Már hozzászoktunk, hogy két-négy évente átváltozunk brazillá, hollanddá, németté vagy olasszá, ez adatott nekünk, idegen ország mezében nőttünk fel, csak mert imádtuk a focit.

Nem irigylem Semjén Zsoltot. Sem a státusáért, sem az ebből eredő megfelelési kényszerért, amelynek a nap tizenhat ébrenléti órájában eleget kell tennie.

A válaszlevél a Dâmboviţa-parti politizálás majd minden jellemzőjét magán hordozza: késve született, jellegében felelősséget hárító, érvelésében ferdítésre, valótlanságra épít, és átsüt rajta a bukaresti hatalom viszonyulása az országban számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségekhez.

Az államelnökségnél nem osztanak ezüstérmeket, aki győz, az győzött, aki veszített, az veszített.

Bár sok országban a kétszintű érettségi bevezetésével oldották meg a nagyszámú bukás kiküszöbölését, romániai viszonylatban különböző praktikákkal próbálták 40 százalék közeléből 50 fölé tornászni az eredményeket.

Nem tudom, más hogy van vele, de én már mérgelődni sem tudok azon, hogy ennyire agyalágyultnak néznek minket ezek a rajtaütők.

Sodró lendületű, rövid, de tömör filippikában ostorozza Erdélyt és az erdélyieket – magyarokat, románokat, cigányokat, diszkrimináció nélkül – egy román író. A Főtér műelemzése az irodalom-, kultúr- és politikatörténeti mérföldkőnek számító cikkről.

Úgy tűnik, hogy mifelénk a történelemmel kapcsolatos könyvek, tanulmányok stb. stb. nem kizárólag a dokumentumok, források gyűjteményei, hanem az értelmezések egymást követő és keresztező átírásai mindenkori politikai alapokon.

Mi közöm nekem Donyetszkhez? Luhanszkoz? Semmi. A doni kozákokhoz? Semmi. Erdélyi magyar vagyok, és rengeteg közöm van hozzá, mint mindenkihez, aki az anyaországhoz akar visszatérni.

Józan ésszel hihetetlen, hogy egy gyermeket megbuktatnak, ha nem tanulja meg legalább az alapjait a tudományoknak, az alkalmazottat pedig elbocsátják, ha nem dolgozik megfelelően – de intézményvezetői szinttől felfelé a tudás és a teljesítmény nem számít, csak a politikai hovatartozás.

A túlzottan nacionalista románok el akarnák felejteni, hogy Erdélyben magyarok is élnek, s bár a történelem fintora Romániához csatolta, nem lehet kitörölni a múltjából a múltat.

Ha törvény lesz a tervezetből, akkor Románia újra rálép a funari útra, a nemzetiszínű kukák és padok útjára.

És mit is mér valójában az érettségi? A tizenkét éven át a gyereket oktató rosszul fizetett pedagógusok meg nem becsült teljesítményét?