Na persze nem az ő életük munkájáét, hanem egy kevésbé szerencsés állampolgárét.
Az ember kimenne a boltba tejért, és egy fordulóban, egy tűzfalról váratlanul lenéz rá Vlad Țepeș. Mindenféle plakátokról zömében középkorú, zömében kopasz, intimidáló tekintetű férfiak bámulnak rá, bámulnak bele a szatyrába, ahogy jön haza a boltból a tejjel. Hát minek nézik ezek az emberek az én tejemet? Miért bámulják a csökkentett zsírtartalmú joghurtomat a petrezselyemzöld és a csirkeszárny társaságában? Miért nem vehet az ember már egy zacskó rukkolát sem, hogy ezek ki ne figyelnék?
Az ember persze soha nem lehet benne egészen biztos, hogy a világ válik egyre zajosabbá, vagy egyszerűen csak hozzá jut el egyre több zaj, amitől már nem tud csendre lelni. Minden választási kampány egyre primitívebbnek tetszik, de vajon azért, mert tényleg egyre primitívebb, mert a politikusok egyre primitívebbek, mert a választók egyre primitívebbek, vagy csak arról van szó, hogy az embernek egyszer csak elfogy a türelme az alacsony szellemi nívón, lassú tűzön párolt kampányszlogenektől.
Románia többet érdemel. Nekünk Románia az első. Építkezünk a ti megyétekben. Együtt győzni fogunk. Hopp egy Decebal, hopp egy kurva Ștefan cel Mare.
Miért vagyok én köteles ezeket a bamba arcokat nézni hónapokon keresztül,
Vagy akkor már miért nem mennek le tényleg a legaljára, ha már úgyis a legrudimentálisabb választók szintjére kalibrálnak mindent? Szavazz rám: kockacukor. Válassz engem, és megdicsérem a frufrudat. Szép tej, ugye rám szavazol?
Még inkább felböffen a pacalcsorba, amikor az ember arra gondol, hogy ezek a remek kampányszlogenek, ezek a szétfolyt tükörtojásfejek mennyi pénzébe kerülnek. Az európai parlamenti választásokon induló jelöltek például fejenként 750 (!) minimálbért, 2,4 millió ropogós román lejt tapsolhatnak el arra, hogy egy újszülött-látogató hibbant nagynéni szintjén gügyögjék el a választónak: szavazz rám, riadt szemű!
Még egy mezei megyei tanácselnök-jelölt is elkótyavetyélhet a közösből 200 minimálbért, mintha azért nem kellett volna valakiknek 200 hónapig dolgoznia. Az több mint 16 és fél év. A fent említett 750 minimálbérért pedig 62,5 éven keresztül dolgozik egy kevéssé szerencsés állampolgár.
Nézd, ezt a hatalmas, duzzadó plakátot, a te pénzedből vettem. Szavazz rám.
És közben ott stíröli a tejemet, mint valami perverz.
És még csak nem is ez a baj. A baj az, hogy ezekben a kampányzajos időkben döbbenünk rá, hogy a politika sajnos az új vallás lett, nem a politikai meggyőződések mentén voksolnak a legtöbben, hanem hitbéli megfontolásból. Nincsenek már észérvek, okfejtések, jól kidolgozott választási programok, mert a populista politizálás kiokoskodta, hogyan kell, és milyen jól lehet az érzelmekre hatni unalmas gazdasági adatok ismételgetése helyett.
Nahát, te aztán jó kis románnak látszol, igazán összefolyt a nacionalista nyál a szánkban tőled – ugye az AUR-ra szavazol? Nézd csak, itt van egy Decebal, for no fucking reason.
Közben világszerte egyre inkább fanatizálódnak az emberek a permanens, vérre menő politikai kampányok hatására, nemcsak a magyarok, bár kétségtelen, hogy a magyarok ennek a jelenségnek az állatorvosi lovai. Az életnek egyre kevésbé lesz hétköznapi, nyugodt csöndje. Folyamatosan azt dörgölik az orrunk alá, hogy immár választani kell, ez így nem mehet tovább.
A 24. órában vagyunk. A körmünkre fog égni a gyertya. Nézd, itt egy Vlad Țepeș.
Mindenhol a szélsőségek erősödnek, jön fel a széljobb, a szélbal, teljesen mást mondanak, mégis ugyanúgy hülyeség minden szavuk. Kár, hogy azt is tudjuk, hogy a történelem ismétli önmagát. Hogy amikor ennyi indulat, gyűlölet, feszültség, ilyen éles szembefordulás van az oldalak közt, az mindig valami szörnyűséget vetít előre. És elnézve a 20. századot, én speciel nem vagyok nyugodt.
A polipoknak három szíve van. Szavazz ránk!
A testünkben 10-szer több baktérium található, mint sejt. Nicsak: Decebal.
A Szaturnuszon és a Jupiteren gyémánt-eső hullik.
Nálunk kampányeső.
El a kezekkel a tejünktől!
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
A májusi ősz pedig az Istennek sem akar itt hagyni minket.
A romániai államelnök-választás első fordulója előtt a Krónika volt az egyetlen romániai magyar lap, amely interjút készített Nicușor Dannal.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
A külügyminisztérium azt tanácsolja a Líbiában tartózkodó román állampolgároknak, hogy a konfliktusok eszkalációja miatt azonnal hagyják el az országot.
Teljesen eltűnt a különbség a megismételt elnökválasztás második fordulójába jutott két jelölt, George Simion és Nicușor Dan között, olyannyira, hogy fej-fej mellett, egyenlő támogatottsággal állnak – legalábbis ez áll az AtlasIntel friss felmérésében.
Magyarország miniszterelnökének arcát és nevét felhasználva próbálja növelni népszerűségét az államelnök-választás második fordulója előtt George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) államfőjelöltje.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.