Mi vagyunk a generáció, amelyiknek azt mondták, hogy… Aztán nem úgy lett…

Mi vagyunk az a generáció, amelyiket egész életében azzal riogatta Hollywood, hogy jönnek a tudatukra ébredt gépek, és jól ellenünk fordulnak (lásd pl.: 2001: Űrodüsszeia, Terminátor, Mátrix stb.), majd örömmel elkezdtük használni a mesterséges intelligenciát.

Helló, ChatGPT, mit tudsz a neoavantgárd mozgalomról? Hány lába van pontosan egy ezerlábúnak?

Mi vagyunk a generáció, akinek azt mondták, hogy nekünk jó, mert nem fogtuk ki a kommunizmust. Hogy nekünk már nem kell hallgatni az a sok, ideológiai jégen elcsúszott logikai ficamot, nem kell a spiclik, besúgók elől jól elrejtenünk, amit őszintén gondolunk, nem kell tapsolni a vezérnek, belépni a pártba, ha érvényesülni akarunk, színészkedni és alakoskodni úton-útfélen.

Aztán meg mi vagyunk az a generáció is, amelyiknek azt mondták, milyen kár, hogy mi nem fogtuk ki a kommunizmust, akkor mindenkinek kiutalták ingyen a lakást, nem voltak munkanélküliek, jó volt a közbiztonság. Ma már senki sem tudhatja, lesz-e holnap kenyér az asztalán, lakást venni luxus, a magánvállalatok egyre-másra csődbe mennek, repülőről dobják a fejünkre a vírusokat, és

Mi vagyunk a generáció, amelyiknek azt mondták, hogy az internet a történelem legnagyobb lehetősége, minden tudás elérhető lesz karnyújtásnyi közelségben, az emberiség pedig hamarosan az egyéni és társadalmi fejlődés csúcsai felé fog röpülni megállíthatatlanul. Már csak hozzáférhetővé kell tenni a cuccot mindenki számára, és aztán minden jó lesz.

Mi vagyunk a generáció, akiknek azt mondták azután, hogy

nem hozta meg a felzárkózás lehetőségét az oktatáshoz addig kevéssé hozzáférőknek, nem oszlatta el a kételyeket, nem segített megbeszélni az ellentéteinket. Ehelyett mélyebbre ásatta a lövészárkokat, kegyetlenebbé tette az összecsapásokat, és gondoskodott a társadalom végleges kettészakadásáról.

A szélsőségek beszippantják lassan az egész emberiséget, a nagyon-nagyon baloldali tábor immár vérre menően harcol a nagyon-nagyon jobboldali táborral, és ez nemcsak a politikai színtéren, hanem a hétköznapokban is vastagon érzékelhető.

Sokan mondták ennek a generációnak, hogy mi aztán szerencsések vagyunk, mert demokráciában, fejlődő társadalmakban, globalizált világban, szuper egyenlőségben és gondtalanságban élhetünk,

Elég volt csak az első világháború szörnyűséges tapasztalata, de ha az esetleg mégsem lett volna elég, akkor ott van a második világháború irtóztató tapasztalata. Azt nem lehet elfeledni, nem lehet figyelmen kívül hagyni, így aztán megismételni sem lehet.

A tudomány és a technológia is eljutott egy olyan magas szintre, ahol az emberek többségének már gőze sincs róla, hogy miről van szó, és hogy hogyan működik ez az egész. Hogyan fogadhatnánk el például azt, hogy bizonyos apró, szabad szemmel láthatatlan részecskék ugyanabban a pillanatban akár egyszerre két helyen is lehetnek, hogy a fény és az anyag sem nem részecske, sem nem hullám, hanem ez is, meg amaz is egyszerre,

Hogyan érthetnénk meg a technológiát, amikor már valóban olyan varázslatos, amit művel, hogy az a technika iránt kevésbé fogékonyakban valóban valamiféle vallásos érzést támaszt.

Hogy félelmet vagy csodálatot, az lényegében mellékes.

Ha rászabadítanánk egy kvantumszámítógépet a rák ellenszerének felfedezésére, hány órába telne neki a munka? 10? 8?

El tudnánk fogadni a gyógymódot, vagy a Covid-oltások után kialakult hisztérikus tudományellenességben anarchia törne ki, és dühösen a földhöz vágnánk az ampullákat?

Ki tudja, mi van benne...

A tudomány és a világ absztrakttá válása az egyszerűségre, kiszámíthatóságra törekvő egyénben bizalmatlanságot, szorongást, kényelmetlenségérzést vált ki, így aztán az ösztönös védekezési reakció az, hogy támadni/tagadni kezdi az őt feszélyező dolgokat.

Az orvosok csak pénzt akarnak kicsikarni a vakcinákért, ez csak egy mocskos üzlet, az embereket megvezetik, ráadásul mérget fecskendeznek beléjük. Megbocsáthatatlan bűn.

A technológia ellen nem lázadozunk – maximum az érintőképernyővel boldogulni még mindig képtelenek –, mert szórakoztat minket. Elhalmoz az okostelefonunk tudással.

Kétes tudással, de tudással.

Hogy megvolt a rendszerváltás, minden igazságos lesz, mert túlléptünk a kicsinyességeken.

Innen már csak a fejlődés következhet.

Ki fogja nekünk megmagyarázni, miért nem idilli a világ, miért nem a jó elvek szerint cselekszenek a hatalmasságok, és miért nem úgy van minden, ahogyan mi szerettük volna?

Mi vagyunk ez a generáció.