Lőjük le az orosz drónokat. Sőt lőjük le Putyint. Mi baj lehet?

Most akkor lelőjük a Románia területére tévedt orosz drónokat vagy hagyjuk, hogy maguktól a nyakunkba potyogjanak?

Esetleg lőjük le őket egyenesen Ukrajna területén, hiszen majd a NATO úgyis megvéd? Mi több, küldjük el Putyint, meg az egész agresszor sleppjét a frászba az összes fontos diplomáciai fórumon,

Csak azért vázoljuk ezeket a lehetőségeket, mert a választási szuperévben a szomszédos konfliktussal, és annak a minket érintő vonatkozásaival kapcsolatos témák egyre kényelmetlenebb helyzeteket teremtenek. Van például az a legutóbbi orosz drón, ami az ukrajnai célpontot elvétve éppen a hétvégén pottyant le Tulcea megyében. Ez már messze nem az első ilyen eset volt. Az elsőnél is felszisszentek az illetékesek, hogy ez aztán nem szép, hogy ilyet aztán nem lehet csinálni.

ment tovább a szokványos balkáni hétköznapok sora. Az árak tovább nőttek, az egészségügy mit sem javult, a kormány pedig megint kicseszett pár ezer nyugdíjassal, miközben arra azért odafigyelt, hogy az egyenruhásoknak újabb engedményeket tegyen a különleges nyugdíjak eltörlése helyett.

(Mert rendőrállamban élünk, és a mostani, háborús szituációban ez megint csak rosszabb lesz. Jól látszik ez a rendőrállam jelleg, a még mindig kommunista hagyaték egy-egy korosabb rendőr viselkedésén, ahogy még mindig azt hiszi, hogy az egyenruhája mindenre feljogosítja, amikor nem átallja felemelni a hangját a rohadék, miközben velem beszél, pedig az én adómból kapja a kedvezményes fizetését, meg az extra nyugdíját is mellette. A minimum az lenne, hogy cserébe értem legyen, ne ellenem.)

Aztán Kelemen Hunor is odanyilatkozta, hogy

És hogy ő nem érti, ennyi idő alatt a kormány és a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) mért nem foglalkozott az üggyel.

Több se kellett a mindig valami aktuális szenzáció, gumicsont után kaparászó bukaresti sajtónak, azonnal ráálltak a törvényi keret témájára az orosz drónok vonatkozásában. Megkérdezték például Marcel Ciolacu miniszterelnök urat is, hogy akkor most szerinte mi van az orosz drónokkal, meg a törvényi keretekkel.

Marcel Ciolacu miniszterelnök úrnak pedig szemmel láthatóan tele van a gyakorlott, nem-moldvai hócipője, hiszen először olyan lazán talált nyilatkozni az ügyben, hogy az ellenzék (köztük a rendszeresen oroszpártisággal vádolt AUR, khmm) azonnal elkezdte önfeledten ekézni, hiszen ez nem játék.

Válaszul Ciolacu is bekeményített, és előbb elkezdett orosz provokációt kiáltani, majd szerdán már arról beszélt, hogy

Emlékeztetett, hogy a hétvégi példány megjelenésére azonnal a levegőbe küldtek két F–16-os vadászgépet, amelyek le is szedték volna azt a fránya drónt, ha kiderül, hogy román célpontot fenyeget.

Csakhogy ez tényleg nem játék. Törtek már ki fegyveres konfliktusok nagyotmondó politikusok meggondolatlan viselkedése miatt, és ki is fognak törni ezentúl is minden bizonnyal. De jó lenne végre realizálnunk, hogy

amikor nem ártana a t. uraknak elgondolkodni azon, hogy miket nyilatkozgatnak. Még így a választási kampányban is, sőt abban a leginkább, hiszen most kellene a legjobb arcukat mutatniuk a méla szavazók felé. Ha már most hülyeségeket csinálnak visszakézből, akkor mi lesz ha ismét mandátumhoz jutnak?

ami szépen jelzi, milyen sok felelősségteljes, az ország és a benne élők érdekeit mindenek előtt szem előtt tartó, komoly elöljáró-matéria van ebben az etnikai és földrajzi értelemben is rendkívül változatos kelet-európai kis országban. Elég ha csak azt jegyezzük meg, hogy az RMDSZ biztosan befutó szenátori és képviselői helyeire is több mint kétszer annyian jelentkeztek be. Pedig igazán nem lehet könnyű napjaink egyre bonyolultabb kihívásaival szembenézni kis, kelet-európai államok politikusaként.

Energiaválság, háborús konfliktusok, békétlenség, mindenhol egyre növekvő nacionalizmus – amely az erdélyi magyar közösség szempontjából, kisebbségi helyzetből kimondottan aggasztó –, plusz a klímaváltozás kihívásai, a szinte bármilyen témában mutatkozó társadalmi egyet-nem-értés feloldhatatlan dilemmáiról nem is beszélve.

De mindezek a kihívások nem tántoríthatják el ezeket a hivatástudattal gazdagon megáldott politikusokat, hogy ismét felvegyék a harcot

Végezetül egy kellemetlen élmény. Nemrég az apró kolozsvári reptéren láttam egy számomra nagyon visszatetsző kiállítást, amelyet a román légierő jóvoltából tekinthettem meg, miközben a gépemre vártam. Méla műkedvelők bárgyú stílusában megfestett, kis méretű képek voltak különféle katonai vadászrepülőkről, helikopterekről, a légierő felszereléseiről, de azért a repülés történetének néhány román úttörője– többek közt Aurel Vlaicu – is felbukkant az alkotásokon.

Arra is emlékezzünk vissza, hogy a román hadsereg képviselői a kolozsvári Untold fesztiválon is megjelentek toborzási szándékkal. A fiatalokra hajtanak,

Sugárhajtású halál, nagy hatótávolságú halál, hatalmas, páncélozott gyilkológépek, kis, kézi halál. Ugye milyen csinosak, ugye milyen jól mutattok bennük?

Az egyenruhások az ilyen háborús helyzeteket mindig igyekeznek kihasználni, hogy a saját érdekeiket és előjogaikat megerősítsék, most is ez zajlik. A történelmi idő az egyenruhásoknak látszik kedvezni a civilek kárára. Sokszor volt már ilyen.

A politikusok pedig nyilatkoznak összevissza, akkor is, amikor nemcsak a saját mandátumukat veszélyeztetik.

– szól oda az imént még harcosan nyilatkozgató kisegér az elefántnak, miközben átbattyognak a viccbéli fahídon, ami ki tudja hová vezet.

(Különben meg lesznek valami választások, ahol el lehet dönteni, hogy kik nyilatkozzanak a nevünkben. Csak mondom.)