// 2026. október 9., péntek // Dénes
Papp Sándor Zsigmond Papp Sándor Zsigmond

Felbontott regények

// HIRDETÉS

Kevés író van, akinek először a neve iránt érez valami eredendő szimpátiát az olvasó, a benne rejlő dallam iránt, mintha egy nagy tavaszi kiáltás lenne a gát tetején, az ébredő világ felé.

(Külön)Vélemény

Szerző: Papp Sándor Zsigmond
2014. április 19., 09:48

„Tudtam, hogy egyszer erre a napra ébredünk majd. Jó ideje gyengélkedett már, bár olyan hírek is jöttek, hogy dolgozik valamin, szerelmes regényen, és a munka egy író esetén mindig jót jelent: a reményt és a küzdelmet. Hogy nem eszi a romlás olyan forrón a kását. Aztán mégis. De a győzelem most is, mint mindig a művészek esetében, csak pillanatnyi.

Gabriel García Márquez. Kevés író van, akinek először a neve iránt érez valami eredendő szimpátiát az olvasó, a benne rejlő dallam iránt, mintha egy nagy tavaszi kiáltás lenne a gát tetején, az ébredő világ felé. Az öröm, a diadal hangjai.

Szeretni is valahogy úgy akartam, ahogy a regényeiben. Ahogy Bayardo San Román az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikájából. Tizenhét éven keresztül ír neki levelet Angela Vicario, egy fél életen át, minden héten egyet annak, aki a világban kóborol. Aztán megérkezik meghízva, félig kopaszon és szemüvegesen San Román, táskáját ledobja a földre, és csak annyit mond: Tessék. Itt vagyok. A táskában pedig ott a kétezer levél, dátum szerint összerakva, felbontatlanul.

 

És épp ez az utolsó félmondat a zseniális, mert addig talán mindenki eljutna, a romantikus regények szereplői is nagyon tudtak epekedni egymásért dacolva térrel és idővel, úgy, ahogy azt a mai mobiltelefonos világban el sem tudjuk képzelni, de ez a megérkezés minden mást felülír. Mert ez az igazi erő, nem felbontani, nem elolvasni, mégis megőrizni mindet, dátum szerint, aztán engedni a soha el nem olvasott makacs szenvedélynek. És ott van a romló testével, az elrepült évekkel, az őrülettel határos kitartással szembe nézve. Hát valahogy így kellene szeretni, gondoltam én tizenkilenc évesen.

Aztán hosszú, nagyon hosszú ideig megpróbáltam elképzelni, hogy milyen lehetett az első estéjük? Reggelig beszélgettek, vagy épp ellenkezőleg: ültek egymás mellett szótlanul, újra és újra megnézve a másikat? Csöndben, félhomályban. Ahogy az egyik magány néz a másikra. És hogy végül ki bontotta fel a leveleket? Ki olvasta el, ki nézett szembe a felfoghatatlannal? Ami már nem szerelem, de még nem téboly. Jó író, mindig ott vágja el a jelenetet, ahonnan a legtöbb út ágazik el. Bár abban a pillanatban még csak úgy érezni, egyetlen ösvény maradt, s azon kell végigmenni. Aztán újabb és újabb utak nyílnak, Bayardo San Román és Angela Vicario pergetik mindennapjaikat, s rakódik egymásra az idő, s minden percben száz év magány ücsörög.”

// HIRDETÉS
Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház
Főtér

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá
Krónika

Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá

Soós Sándorral, a „Györgyfalva-modell” ötletgazdájával és fő „kivitelezőjével” beszélgettünk a magyar utcanevekről, a közigazgatási bravúrról, a román–magyar együttélés működőképes receptjéről.

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába
Főtér

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette
Székelyhon

Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette

Súlyos vasúti baleset történt csütörtökön délután a Tusnád községi Csíkverebesen, a vasúti megálló közelében. Egy motorkerékpár ütközött egy vonattal, a balesetben két fiatal fiú vesztette életét.

Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen
Krónika

Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen

Az elmúlt napokban egy emberként mozdult meg a kalotaszegi közösség, hogy segítsen egy közel kétéves, daganatos betegséggel küzdő körösfői kisfiúnak, akinek egy barcelonai kórházban most esélye lehet a gyógyulásra.

Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte
Székelyhon

Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte

Kilőttek egy medvét szerdán este Székelyszentléleken, miután az állat ismét lakott területen bukkant fel és agresszíven viselkedett. A nagyvad már hosszabb ideje félelemben tartotta a környékbelieket, akik gyermekeiket is féltették tőle.

// még több főtér.ro
A Fotógróf
2026. szeptember 24., csütörtök

A Fotógróf

Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.

A Fotógróf
2026. szeptember 24., csütörtök

A Fotógróf

Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.

Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS