Elméleti képviselet

„Kockázat nélkül kijelenthető ugyanis, hogy egyetlen kisebbségi jelölt sem kap április hatodikán elegendő szavazatot ahhoz, hogy a kétszáz fősre karcsúsodó törvényhozásban mandátumot szerezzen.
Hosszú évek óta megoldatlan az Országgyűlésben a nemzeti kisebbségek képviselete, vitatkoztak erről bal- és jobboldali kormányok idején egyaránt. Aztán a fülkeforradalom után az Orbán-kormány, mint sok egyéb máshoz, ehhez is erős kézzel hozzányúlt, ám az eredmény inkább népmeseinek mondható, mintsem örvendetesnek: kaptak is ajándékot, meg nem is, voksolhatnak a saját jelöltjeikre a kisebbségek, de képviseletük nem lesz.
A változás lényege: az országban kisebbségként elismert 13 népcsoport tagjai regisztrálhattak a választási irodáknál, csakhogy ezzel automatikusan elveszítették a jogukat arra, hogy politikai pártokra szavazzanak. E korlátozásnak tudható be, hogy a népszámlálási adatokhoz képest igen kevés nemzetiségi regisztrált. A határidőig alig több mint negyvenezren tettek így. A legtöbben a romák (18 ezren a 315 ezerből), illetve a németek (15 ezren a 185 ezerből) éltek ezzel a lehetőséggel. A románok sem tolongtak: a népszámláláskor 35 ezren vallották magukat e nemzetiséghez tartozónak, ám a választási névjegyzékbe alig hatszázan kérték a felvételüket. (…)

A helyzet tehát változatlan, a kisebbségek képviselete továbbra is elméleti lehetőség, díszes bojt a törvényen, márpedig ők, a külhoni magyarokkal szemben adófizetők is. Mindez nem túl jó üzenet a szomszédos országok felé, ahol a magyar kisebbségek helyzete, képviselete folyamatosan napirenden lévő téma.”