Bűnhődünk

„Az sem megnyugtató, hogy a súlyos emberellenes bűnökért bebörtönzötteket csak úgy kiengedik – miként teremtenek majd megélhetést maguknak ezek, mert állami segítségre nem számíthatnak –, de ennél nagyobb baj, hogy a korrupciós vétségek iránt jóval elnézőbb az új szabályozás, és ez ellen a kormánynak máskor előszeretettel betartó államfő sem lépett fel.

Utólag ugyan kijelentette, hogy súlyos hiba akad a gépezetben, de a kormányfőre hárította a javítást. Aki – tőle már megszokott módon – elégedettnek mutatkozott, de kibújt a felelősség alól, és a parlamentre bízta a legfelsőbb bírói és igazságszolgáltatási szintről érkezett javaslatok megvitatását. Megtehette volna előbb is, de hát sürgősen lépni kellett a perbe fogott politikusok védelmében – az eredmény pedig a már kiszabott büntetések csökkentése mellett több, folyamatban levő ügy lezárását is jelenti, mert az elévülési időt is lefaragták.

Ez sehogy sem hasonlít a pártatlan igazságszolgáltatáshoz, ami pedig életbe vágó szükséglet egy olyan országban, amelyben hatszor annyi korrupciós esetet jegyez az Európai Bizottság, mint az egész unióban.