Ez ám az egyenlőség: egy állami vállalatnál a férfiak is kapnak „női juttatást”…

Az ügyeletes szerkesztő így péntek délután azt gondolná, hogy eh, nem történik itt már semmi. Mindenki elment hétvégi nyaralásra, pörögnek a fesztiválok, ki fog itt már bármi említésre méltót produkálni. S akkor érkezik az bomba. Mert a hír olvastán az ügyeletes szerkesztő kiöntötte a kávéját a röhögéstől.

Pedig nem vicc. Maga a mioritikus gyökérvalóság ez. Hallottak Önök egy olyan állami vállalatról, hogyaszongya, Az Energiában Való Részvételt Kezelő Részvénytársaság (SAPE)? Persze, hogy nem hallottak. Miért is hallottak volna? Az ügyeletes szerkesztőt hirtelen kirázza a hideg a gondolatra, hány ilyen láthatatlan (és különböző klientúrákat eltartó) állami vállalat van a mioritikus hazában.

Na szóval, ez a SAPE egy ilyen állami befektetési alap, amely az energetikai minisztérium ernyője alatt virul. Nem is rosszul. Az igazgató úr például havi 56 000 lejt tesz zsebre (nettó!).

Az igazgatótanács se keres rosszul. Na és itt jön a meredek: a SAPE igazgatótanácsában mindössze egyetlen (1!) darab nő ül. Viszont van egy olyan szabály (tessék fogózni), hogy ha egy vállalat vezetőségében nők vannak, akkor a női mivoltuk alapján megilleti őket egy 10 százalékos plusz juttatás (a bér 10 százalékáról van szó).

Na de hahó, a SAPE összes igazgatótanácsi tagja megkapja ezt a „női juttatást”. Vagyis az egyetlen hölgyön kívül minden pasi. Jó helyek ezek a román állami vállalatok, hát nem?

Persze, az energetikai miniszter erősen kiakadt, amikor megtudta, mi megy a SAPE kapui mögött. Meg is ígérte, ráereszti a SAPE „hölgyeire” (az egyetlen igazi hölgyet kivéve, feltételezhetően) az ellenőrző bizottságot, mert ez így nem megy tovább.

De miniszter úr, Ön eddig melyik kő alatt élt?

A délután lomhán tovavánszorog, magával viszi a felhők egy részét (legalábbis Kolozsvár központjában), az ügyeletes szerkesztőnek végre sikerül felszámolnia a vigyort a képén (minduntalan körömcipős SAPE-igazgató urak jelennek meg a lelki szemei előtt), amikor érkezik a következő bomba.

Az ügyeletes szerkesztő életében nem olvasott arról, hogy egy egészségügyi miniszter megette volna a kórházi betegek ételét. Viszont sajnos, nem sajnos, de volt már kórházban, nem is egyszer, ette a román egészségügy igen egészséges és ízetlen kosztját. Nos, azt lehet mondani, hogy aki a kórház kenyerét szó nélkül meg tudja enni, edzett ember az, és meg is fog gyógyulni.

Na de vissza a hírre, amitől az ügyeletes szerkesztőnek megint röhögőgörcse támadt. Az új egészségügyi miniszter (egyelőre nem érdemes megjegyezni a nevét, majd, ha egy év múlva is ő lesz, na, majd akkor) korábban belengette, hogy ő bizony el fog menni az ország kórházaiba és egy tálból fog cseresznyézni a betegekkel. Mert látni akarja, milyen a koszt.

A pénteki szent napon a jó miniszter a Maros megyei sürgősségi kórházba látogatott és ígéretéhez híven kikérte az étlapot, vagyis azt ette, amit aznap a betegek kaptak. És kérem tisztelettel, el volt ájulva! Hogy milyen finom, milyen tökéletes a felszolgálás, így áradozott a miniszter úr.

Persze, azt is megjegyezte, hogy tudja ő, nem minden kórházban ilyen fincsi a kaja. Na de el fog menni oda is és akkor lesz ám nemulass. Szóval, kedves Olvasóink, ha valahol azt tapasztalják, szar a kaja a kórházban, hívják a miniszter urat bátran.

Az ügyeletes szerkesztőnek úgy tűnik, ezen a pénteken minduntalan leesik az álla. Miért? Tessék: gondolom, senki se ismeri ezt a Radu Cristescu nevű pasast. Elég rég ott nyüzsög a bukaresti politka sűrűjében. A legismertebb jellemzője talán az, hogy úgy váltogatta a pártokat politikai karrierje során, mint kaméleon a színeit. Volt már PDL-s, PMP-s, PRU-s, újabban pedig PSD-s. Szóval messziről ordít róla, hogy elvszerű ember.

Ügyesnek viszont ügyes: 2020-ban például kerek 130 lejt jegyzett fel a vagyonnyilatkozatában. Szép, mi? Aztán persze, keringtek róla pletyók, hogy Kubában van neki házikója, na de hagyjuk a rossz nyelveket.

Ami tény: van neki egy leánya, bizonyos Tamila Cristescu. Aki 23 éves. És úgy kezdte pályáját, hogy apuka kiküldte New York-ba, úgymond, valami referensnek, aki viszi-hozza a kávét. Na de a hölgynek ez nem tetszett, ezért aztán hazajött és apuka hamar elintézett neki egy állást az egyik bukaresti polgármesteri hivatalnál.

Utána jött a nagy lehetőség: egy állás a New York-i román konzulátuson. Na, ez szépen el volt intézve. Igen ám, de jött a legfrissebb kormány, és a külügyér, Oana Țoiu hazarendelte az ifjú hölgyet. El is mondta, miért: nem apuka miatt, nem a PSD miatt, hanem a jó pár panasz miatt, amely az ifjú Tamila ellen tétetett.

No, hát erre a visszahívásra reagált a kiváló nevelést kapott Tamila kisasszony a közösségi hálón: odatett egy fotót, amelyen egy feliratos póló látható. A felirat pedig: Egy, kettő, baszd meg! (One, two, fuck you!) Alatta még annyi áll: New York-ból, szeretettel! (James Bond, beugrik? Csak az Oroszországgal volt.)

Az ügyeletes szerkesztő keserédesen felröhög, ezen az álmos péntek délutánon immár harmadszor, és átvillan a fején: amíg ilyen arcok szaladgálnak a román politikában, ez az ország az marad, ami: egy közbudi. Sajnos, velünk együtt.