És akkor a miniszterelnök felvetette, hogy túl sok a főigazgató az egymillió főigazgató országában

Rossz híreket kapott az egymillió főigazgató országa: Florin Cîțu miniszterelnök bemondta a rádióban, hogy ki kéne rúgni a minisztériumokból azt a sok fölösleges igazgatót. Pontosabban úgy fogalmazott, hogy egyelőre „arra bátorítja” a kollégákat, de hamarosan „fel fogja szólítani” őket, hogy sürgősen szervezzék át az alárendeltségükbe tartozó minisztériumokat a költségcsökkentés érdekében.

Ő ugyanis tavaly, még pénzügyminiszter korában, sikeresen átszervezte az illető tárcát (magyarán: kirúgott egy rakás naplopó, többnyire politikai alapon vagy rokoni, haveri szálak mentén kinevezett igazgatót), és – mit ad isten – jobban működött a kóceráj, mint előtte.

Cîțu arra is kitért, hogy az állami vállalatoknál is elkelne már egynéhány reform.

Bár az idei költségvetésbe súlyos pénzeket különített el a veszteséges, rosszul működő megavállalatok számára, ezt azzal a feltétellel tette, hogy ezek vezetői reformokkal állnak elő, azonban ez az év első felében nem történt meg. A miniszterelnök azzal fenyegetőzött, hogy több pénzt és haladékot nem ad, ő a tényleges reformokat akarja látni.

A Guerilla Rádió műsorvezetője természetesen nem hagyhatta ki a ziccert: felvetette a Prut-Barlád Vízügyi Medence Igazgatóságának árvízvédelmi osztályára felvett, zéró szakmai tapasztalattal és hozzáértéssel rendelkező expincérnő esetét, akit a magát politikai állatként definiáló Petru Avram vezérigazgató, a Iaşi megyei PNL alelnöke nevezett ki a posztra. Cîțu azzal mentegetőzött, hogy minden ilyen esetben lépett: ellenőrző testületeket küldött az illető intézmények nyakára és felmondásokat követelt.

Azt is mondta, hogy az állami vállalatok depolitizálása a fő céljaik közé tartozik.

Florin Cîțu alighanem elfelejtett egy fontos szempontot: ha tényleg megtisztítja az állami szférát a politikai, haveri, rokoni alapon kinevezett, inkompetens igazgatóktól és részlegvezetőktől, vészesen meg fog ugrani Romániában a munkanélküliség, mert ezek az alakok semmihez sem értenek.

Igaz, a munkanélküli segélyek kevésbé fogják megterhelni az állami költségvetést (és a mi zsebünket), mint a több ezer eurós vezérigazgatói fizetések. Azzal az erővel kazalba rakhatnánk, és elégethetnénk azt a sok pénzt.