Egy tulceai állatvédő szervezet támadta meg Székelyudvarhely címerét
Ölésre buzdít a címerben látható, kardra tűzött medvefej – írják a feljelentésben. Az ügyről a román média egy része hajmeresztő hangnemben írt.
Néhány napja jelentette be Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármestere, hogy a Legfőbb Ügyészség vizsgálatot indított a város tavaly augusztusban kormányhatározattal jóváhagyott címere ügyében. Az ügyészség azt vizsgálja, hogy értelmezhető-e állatok ellen elkövetett kegyetlenség bűncselekményére való felbujtásként a címeren látható, kardra tűzött medvefej.
Az utóbbi napokban az ügy elég nagy hullámokat vert az erdélyi magyar nyilvánosságban,
sokan úgy értelmezték, hogy az ügyészség saját kezdeményezésére indította a vizsgálatot. Valójában egy állatvédő civil szervezet, a Tulceán bejegyzett Szövetség az Állatok és a Környezet Védelméért (Federaţia pentru Protecţia Animalelor şi Mediului, FPAM) tett feljelentést az ügyben, 2021. augusztus 27-i keltezéssel, alig egy héttel az után, hogy a kormány augusztus 19-i ülésén határozatban elfogadta Székelyudvarhely címerét.
A FPAM feljelentése szerint – amit a DCNews hírportál közölt tavaly augusztusban (a feljelentés itt megtekinthető, PDF-formátumban) – a címeren látható, levágott és kardra tűzött medvefej egyrészt az állatokkal szembeni kegyetlenség és vadorzás bűncselekményének elkövetésére uszít, másrészt pedig hagyományként állítja be az európai szinten védett medve megölését és ellenérzéseket, de legalábbis a tisztelet vagy az együttérzés hiányát kelti a medvével kapcsolatban.
A feljelentők indoklása szerint ez az ábrázolás az átlagember számára a „megölt medve” üzenetét közvetíti,
sőt azt, hogy „az ölés megengedett”, erre pedig büszkének is lehet lenni. Vagyis közvetlenül ölésre buzdít. Hiszen ott a kard, ami az ölés eszköze, ott van a halott medve feje, a kard pedig átszúrja a medvefejet – folytatják.
– áll a feljelentésben, pirossal kiemelve.
Az állatvédők úgy gondolják, hogy az ábra címertani magyarázata, miszerint a fegyveres kar, a medvefej és a kard a térség lakóinak bátorságát jelképezik, vagy eleve rosszhiszemű, vagy pedig logikai következetlenséget tükröz, mivel egy kardra tűzött medvefej csakis a medve karddal történő megölését jelentheti, nem értékeket jelképez.
Más lenne a helyzet – magyarázzák –, ha a grafikai elemek külön állnának a címerben, vagyis ha a medvefej nem kardra tűzve lenne látható.
Az FPAM szerint itt tulajdonképpen a nyilvános felbujtás bűncselekményéről van szó,
amit a Büntető törvénykönyv 368. cikkelye úgy határoz meg, hogy „a nyilvánosság ösztönzése szóban, írásban vagy bármely más úton bűncselekmények elkövetésére”, és ami 3 hónaptól 3 évig terjedő börtönbüntetéssel vagy pénzbírsággal büntetendő.
A feljelentők a továbbiakban egy sor nemzetközi, európai és romániai jogi normára is hivatkoznak. Így például felhozzák a vándorló vadállatok védelméről szóló 1979-es nemzetközi egyezményt, a szintén 1979-es Berni egyezményt, az EU-s joganyag idevágó részeit, de romániai jogszabályokat is idéznek, amelyek az állatok, ezen belül a medvepopuláció védelméről szólnak.
A feljelentést az FPAM alapító elnöke, Marius Marinescu és a szervezet elnöke, Mircea Șerbănoiu írták alá.
Marius Marinescu volt politikus, aki 2004-ben az azóta megszűnt Demokrata Párt (PD) színeiben nyert szenátori mandátumot. Marinescut 2007-ben kirúgták a PD-ből, ezután csatlakozott a Konzervatív Párthoz (PC), majd a Nagy-Románia Párthoz (PRM). Politikusként környezetvédelmi és az állatok védelmét szolgáló törvénykezdeményeseket dolgozott ki, ez irányú tevékenységét civilként, az FPAM alapítójaként és vezetőjeként is folytatta, a szervezet rendszeresen véleményt nyilvánított és feljelentéseket is tett például a kóbor kutyákkal való hatósági bánásmód ügyében. Marinescu 2008-ban híresült el, amikor egy tévéműsorban, egyenes adásban egy pártbeli kollégáját, Anca Constantinescu képviselőt szembeöntötte egy pohár vízzel (
" target="_blank" rel="noopener">a videó itt megnézhető).
Román sajtóreakciók – az értetlenségtől az uszításig
A székelyudvarhelyi címerbotrányról az országos román média is beszámolt, a híradások zöme a többé-kevésbé tárgyilagos beszámoló kategóriájába sorolható, de megjelent néhány kommentárjellegű írás és véleményanyag is.
Érdemes a Capital cikkével kezdeni a felsorolást: a valaha szebb napokat látott gazdasági lap ugyanis magát a hírt közli, a hírügynökségi átvételek száraz stílusában, ám a cím, amelyet az anyag fölé biggyesztettek, a magyarellenes uszítással határos szenzációhajhászás iskolapéldája:
Ízlelgessük: „súlyos cselekedetek elkövetése”, amivel „a romániai magyarokat” vádolják, úgy általában, „hatalmas botrány” „a Székelyföldön”. A címből nem derül ki, még utalásszerűen sem, milyen jellegű botrányról van szó.
A Jurnalul.ro a címadást olyannyira leegyszerűsíti, amennyire csak lehetséges:
„A magyar(ok) által felnyársalt medve”.
Az Adrian Cercelescu jegyezte írásról nehéz eldönteni, hogy iróniájának pontosan ki/mi a céltáblája, a medveölésre buzdító székelyek (akiknek „öt év gondolkodás és alkotás után” sikerült végre elfogadni és – RMDSZ-es segédlettel – elfogadtatni a város címerét, a botrány kipattanása után pedig más, szintén nem túl állatbarát településcímerekre mutogatnak), vagy ellenkezőleg, az állatvédő méregzöldek.
„Az lenne a méltó befejezése ennek a történetnek, ha március 15-én nem lenne hova tenniük a zászlóikat, mert a Greenpeace-esek az összes oszlophoz odakötözték magukat Udvarhelyen” – zárja cikkét az újságíró.
Büntetőügyi heraldika címmel közöl publicisztikát az ügyről Marius Oprea a Mediafaxon. A történész, publicista maró gúnnyal ír a székely anyaváros elleni ügyészségi eljárásról – bár abban téved, hogy az ügyészek saját kezdeményezésre indítottak volna kivizsgálást.
„Nevetséges lenne, ha nem volna siralmas”, írja Oprea, hangsúlyozva, hogy több évszázados, heraldikusok által javasolt történelmi címerről van szó. Így zárja írását:
„A székelyudvarhelyi közösség jelenleg abban a helyzetben találta magát, hogy megbüntethetik és levetethetik vele a város címerét, mert az az »állatokkal szembeni kegyetlenségre« ösztönöz. Mit csináljunk viszont a bánsági címeren látható, szablyára tűzött török fejjel – amely különösen kegyetlen gyilkosságra bujtogat –, vagy a sárkányölő Szent Györggyel, amely több jelképen is jelen van, netalán a Moldva címerében található bölényfejjel? Lesz vajon elegendő ügyésze a Legfőbb Ügyészségnek, hogy ezeket a dossziékat is megnyissák?
Némi komolyság azért nem ártana. Legalább kis jóérzés a misztifikálva láttatott történelemmel szemben, amelyre lesújt az ügyészek új »politikai korrektsége«. A büntetőügyi heraldika az új diszciplína, amelyre a Legfőbb Ügyészség ügyészei specializálódtak. A korrupciónak nincs kutyabőre és címerpajzsa. Túl banális és általánosított.”
Egy szegény kis adófizető panaszai
Szántai János
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
Eurovíziós Dalfesztivál: hogyan vált a művészet a nagyon-nagyon-nagyon egyértelmű üzenetek hordozójává?
Varga László Edgár
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Amikor egy rockkoncertet csak ülve lehetett megnézni – lázadó erdélyi fiatalok és a Szekuritáté
Sánta Miriám
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Vázlat az erdélyi kultúra működtetésének anyagi nyomorúságáról
Fall Sándor
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
