Diktatórikus ünneptörvény

Keresztülvitte akaratát Mircea Duşa, a Hargita megyében képviselői mandátumot szerzett román védelmi miniszter, és sikerült megszavaztatnia a parlamentben azt a törvényt, amely nem csupán kötelező módon megszabja, hogyan kell a megyeszékhelyeken és a megyei jogú városokban megünnepelni a román nemzeti ünneppé előléptetett december elsejét, de még arra is kötelezi az önkormányzatokat, hogy utcát nevezzenek el az eseményről.

A tervezet egyértelműen arra irányul, hogy azon, zömmel magyarlakta településeken – konkrétan a Székelyföldön -, ahol még nincs ilyen utca, kikényszerítse az elnevezést. Másrészt ugyancsak erőszakosan ünneplésre akarja bírni a magyarokat.

Előfordulhat, hogy a jogszabály nyomán valóban minden városban lesz ezentúl december elseje utca, és önkormányzat által szervezett ünnepség, azonban a felszín alatt igazából egy dolgot old meg hatékonyan: hogy a magyar és román közösség közötti, amúgy sem túl jó viszony még jobban megromoljon.

A magyar közösség már eleve úgy tekint az 1990-ben nemzeti ünneppé nyilvánított napra, hogy az ellene szól. Hiszen értelemszerűen a magyar közösség számára nem lehet ünnepelni való egy olyan eseményen, amelyen a megkérdezése nélkül, mások a hazája szétszakítása mellett foglaltak állást.

Az 1990 óta regnáló mindenkori román kormányok részéről az évforduló megünneplése olyan külsőségekkel és retorikával járt, amely alapján a román állampolgárok egy jelentős, 1,5 milliós csoportja joggal érezhette úgy, hogy kirekesztik az egyenlő jogokkal rendelkező polgárok sorából, hiszen az állam olyan napot ül meg hivatalos ünnepként, amely számára negatív konnotációkat hordoz.

A védelmi miniszter szerencsétlen, soviniszta indíttatású törvényjavaslata csak még tovább ront a helyzeten. Józan ésszel végiggondolva ugyanis világos: az ünneplés kötelezővé tételétől a magyarok számára nem csupán az ünnep válik még ellenszenvesebbé, de a románok is, hiszen ez az egész semmi egyebet nem céloz, csak a magyar közösség megalázását.

Ahelyett, hogy a kormány illetékesei azon dolgoznának, hogy sikerüljön csökkenteni a magyarok és a románok kötött az elmúlt években zömmel a román fél hibájából megnövekedett feszültséget, és például mérlegeljék, hogy új, minden állampolgár számára elfogadható nemzeti ünnepet találjanak, ilyen törvényekkel próbálják elérni egyrészt azt, hogy a magyarok még rosszabbul érezzék magukat, másrészt azt, hogy a valódi, gazdasági és szociális problémák megoldása helyett ilyen szélsőségesen nacionalista gesztusokkal tereljék el a figyelmet a valós problémákról.

A nagyobbik kormánypárt politikusának arrogáns, diktatórikus törvénye ellen természetesen minden lehetséges eszközzel, minden romániai és külföldi fórumon fel kell lépni. Egy magát jogállamnak tartó országban ugyanis olyan jogszabálynak, amely azt szabja meg a helyi közösségek számára, miről kötelesek utcát elnevezni, kötelező ünneplést ír elő, és egyértelműen egy nemzeti kisebbségi közösség ellen irányul, nincs helye.