Bréking: Az Európai Bizottság bepereli a román államot…

Tévedés ne essék, nem azért pereli be, mert a román állam szervei gondatlanul kezelték a közpénzt. Azért nem is tudná beperelni. Pedig megérdemelné.

Tehát, az Európai Bizottság azért pereli be a román államot, mert az Országos Egészségügyi Pénztár (vagy ismertebb betűszavas nevén CNAS) rendszeresen elveszíti a naptárát, óráját, mindenét, amivel határidőket lehet rögzíteni, amikor ki kell fizetnie a gyógyszertárakat, mert ugye, ott vannak az államilag ártámogatott (ha tetszik, kompenzált) gyógyszerek, na, hát azoknak az államra tartozó részét.

Ismételjük, a nyomaték kedvéért: nem egyszer, kétszer, netán négyszer nem sikerült a derék román államnak kifizetni az összegeket. Hanem szinte soha. Ez pedig azért baj, mert ha nincs pénz, elakadnak az ellátási láncok, például, tehátt egy szép nap nem lesz ártámogatott gyógyszer a patikákban. (De milyen jó, hogy az állam sose felejtette el kifizetni a jó pénzért semmit csináló klienseinek bérét a különböző állami cégeknek nevezett elfekvőkben.)

Oké, de hogy jön ide Brüsszel meg az Unió? Hát úgy, hogy van egy olyan uniós szabályozás (amelyet az egységes és oszthatatlan és szuverén Romániának is be kell tartani), miszerint az állam köteles a gyógyszertárakat legtöbb 60 napon belül kifizetni, az ártámogatott gyógyszerek értékének rá eső része szerint.

Na, hát ezt a 60 napot valahogy sose sikerült betartani. Persze, az Unió sem azzal kezdte, hogy berúgta az ajtót és egy nagy bakanccsal rálépett Románia nyakára. Küldtek felszólítást, aztán még két figyelmeztetést, hogy hahó, kedves Románia, tessék igazodni. Ám Románia nem és nem. Na és így jutottunk ide. Jön a per, kedves Románia, tessék felkészülni!

Bő két hónapja buktatta meg a PSD (meg az AUR) a Bolojan-kormányt. Bő két hónapja megy a politikai belháború az úgynevezett nyugatos pártok (PNL, USR, RMDSZ, PSD) között. Bő két hónapja kér az AUR minden reggel egy kávét. És bő két hónapja nem történt érdemi előrelépés.

Ilyen körülmények közt végezte el az ARP intézet az első közvélemény-kutatást a kormánybuktatás óta.

És igen érdekes eredmények születtek. Ami a politikusokba vetett bizalmat illeti, azt gondolnánk, hogy Ilie Bolojan ügyvivő kormányfő népszerűsége lement a bányabéka segge alá. De nem, sőt, ellenkezőleg. Nőtt! Az áprilisban mért 21,8 százalékhoz képest most, júliusban 29,5 százalék.

De nőtt a Dominic Fritz USR-elnökbe vetett szavazópolgári bizalom is: az áprilisi 13,4 százalék után 20,19 százalékra ugrott.

Igaz, a George Simion úrba (AUR) vetett bizalom is nőtt valamennyit, ami egyrészt érthető (ő még nem volt kormányon), másrészt aggasztó (mert hát vérnackó): 31,3 százalékról 35 százalékra.

Ami lényegében változatlan maradt, az a Sorin Grindeanuba (PSD) és Nicușor Danba vetett bizalom: Grindeanu úr a legnépszerűtlenebb 14,1 százalékkal, Dan úr pedig ott né, a maga 24,2 százalékával.

Ami azt illeti, hogy kit tartanak a szavazópolgárok felelősnek a jelenlegi politikai válságért, két opció dominál: a legtöbben a PSD-re mutogatnak (21,7 százalék), aztán jön a kényelmes „mindenki hibás” opció (21,4 százalék).

Bolojan és Dan urak valahol 15 százalék körül járnak a felelősség tekintetében, az AUR-t a válaszadók 4,4 százaléka tartja felelősnek (érthető, de aggasztó, lásd fentebb), a PNL-t és az USR-t nem igazán hibáztatják az emberek, az RMDSZ pedig szinte hibátlannak minősül a maga 0,6 százalékával.

Persze, az a kérdés is elhangzott, hogy ha most vasárnap választások lennének, kire szavaznának a válaszadók. Itt egyedül a PNL nőtt nagyot a politikai válság előtti értékhez képest (14,2 százalékról 22,4 százalékra), a többi párt lényegében stagnált vagy picit csökkent. Az AUR továbbra is toronymagasan vezet 36,4 százalékkal. Ez van.

Ugye, Ankarában éppen zajlik a NATO csúcstalálkozója, ahol számos fontos katonai ügy kerül terítékre, illetve számos döntést hoznak az illetékesek.

Az egyik ilyen döntés (amit megegyezés esetén éppen szerdán szándékoznak bejelenteni) arról szól, hogy kierjesztik a hidegháború idején a nyugati katonai egységeket kiszolgáló üzemanyag-szállító vezetékhálózatot Kelet-Európára és Törökországra is. A 10 000 kilométernyi vezetékhálózat jelenleg tizenkét országon halad át és Németországban ér véget. Eredetileg azt a célt szolgálta, hogy háborús vészhelyzet esetén ellássa a nyugati légierők egységeit üzemanyaggal.

A hálózat bővítése elsősorban Lengyelországnak, a balti államoknak, Romániának, Bulgáriának és persze Törökországnak kedvez. Tehát Románia számára elég fontos.

És akkor Nicușor Dan államelnök, a romániai fegyveres erők főparancsnoka odaállt az újságírók elé egy kis sajtótájékoztatóra. És az egyik újságírónő rákérdezett a katonai vezetékhálózatra. Mire Dan úr (ismételjük, a romániai fegyveres erők főparancsnoka) pislogott, nézdegélt jobbra-balra, majd elsőre megkérdezte, hogy miféle?! Aztán ismét nézdegélt jobbra-balra, aztán megkérdezte, vajon ellátási hálózatról van szó, vagy… ?!

És itt megáll az ész és ácsorog.