Az Erdélyi értéktár fellobbant az égen, majd kihunyt…

… közeledik a Magyar Kultúra Napja, átadták az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díjakat… és Mircea Geoană NATO-főtitkárhelyettes szerint a mai román politikusok középszerűek, vááá!

Az Erdélyi értéktár fellobbant az égen, majd kihunyt…

Kedves Olvasók! Folyamatosan beszámoltunk Önöknek arról, hogy zajlik a Vulcan-Cert1 űrmisszió, amely a Holdra vitte (volna, írjuk utólag) a Peregrine űrkompot, melynek fedélzetén többek között a Puli Space Technologies magyarországi űrkutatási magáncég Téridő plakettje is helyet kapott, rajta a Főtér és az Olvasók által összeállított Erdélyi értéktárral is. Ma is büszkék vagyunk az aprócska hozzájárulás okán, hiszen az Erdélyi értéktár az első erdélyi vonatkozású szöveg, amely elindult a Holdra. Méghozzá a tervek szerint és remekül, a hordozórakéta indítása tökéletesen sikerült.

Aztán, már az űrben a Peregrine ügyesen levált a hordozórakétáról, amikor kellett… de jött a baj. Röviden arról van szó, hogy meghibásodott a meghajtási rendszer, ami a hajtóanyag folyamatos szivárgását eredményezte. Magyarán: egyre inkább bizonyossá vált, hogy idő előtt „el fog fogyni a benzin.” És akkor az irányítók úgy döntöttek, visszahozzák az eszközt a Föld légkörébe. A Peregrine-t gyártó Astrobotic cég pénteken megerősítette: az űrkomp (fedélzetén az Erdélyi) értéktárral befejezte az ellenőrzött visszatérést, vagyis megérkezett a valahova a Csendes-óceán fölé (nyilván lakott területektől távol), ahol „egy lobbanással” elégett.

Persze, most gondolhatja bárki azt, hogy na, tessék, akkor ez mire volt jó… Nyilván sok mindenre, ami az űrkutatást illeti. És azt sem szabad elfelejteni, hogy az igazi űrutazás nem olyan, mint a Csillagok háborújában vagy egyéb fantáziafilmben, és olyan sem, mint amikor a családdal elmegyünk nyaralni, például Horvátországba (bár az autó ez esetben is lerobbanhat, és akkor leégünk… igaz, nem el.) Szóval nehéz dolog az űrutazás, az űrkutatás! Mit mondhatunk még? Szép volt, fiúk! Hajrá, előre, pontosabban felfele, a felső határ a csillagos ég!

Közeledik a Magyar Kultúra Napja, átadták az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díjakat

Mégpedig Kolozsváron. Az RMDSZ tizenkettedik alkalommal szervezte meg az ünnepi díjátadó rendezvényt a kincses városban, közelebbről a sétatéri kaszinóban. És ennek lehet tapsolni, hiszen ilyenkor (is) lehet érezni, hogy a kortárs kultúra mégsem az egymást követő politikai pillanatok mostohagyermeke. Tudják, akit először küldenek ki a hidegbe, hogy eridj, élj, ahogy tudsz.

E tekintetben Brendus Réka, Magyarország nemzetpolitikai államtitkárságának főosztályvezetője mondott igen találó analógiát a rendezvényen. Szabadon idézve: tekintsük a kortárs kultúrát egy vírusnak, és nyugodtan hagyjuk, hogy megfertőzzön bennünket. Messzemenően egyetértünk a gondolattal. Persze, mindig voltak, vannak, lesznek olyan kortárs kulturális ~~vírusok~~ termékek, amelyek megfekszik a gyomrunkat, szemünket, fülünket, fejünket. Mások viszont épp ellenkezőleg!

Na és akkor a díjazottak: irodalom kategóriában Király László Kossuth-díjas költőnek adta át a díjat Kelemen Hunor RMDSZ-elnök (mindhárom díjat ő adta át). Az egyébként parádés laudációt volt főteres kollégánk, Papp Attia Zsolt költő, szerkesztő olvasta fel.

Előadóművészet kategóriában Sebestyén Aba színművész és rendező az idei díjazott, őt Kovács Levente rendező, egyetemi tanár méltatta. Ami pedig a harmadik kategóriát, a vizuális művészeteket illeti, itt a valóban remek szakmai pályát befutó Bede Kincső fotóművész vehette át az idei díjat. Őt Győrfi Kata laudálta.

Röviden ez történt. Kalapot le a díjazottak előtt! És kedves Olvasók, szeressük ezt az erdélyi magyar kultúrát. Mert a miénk! És mert adott esetben nagyon jó!

Egek! Mircea Geoană NATO-főtitkárhelyettes szerint a mai román politikusok középszerűek!

Na, ezt is megértük. Mert persze, lassan hozzászoktunk, hogy minden politikus olyan gyenge, mint a pipepurc. Legalábbis a kritikusok szerint. A szimpatizánsok szerint viszont épp ellenkezőleg: minden politikus egy-egy kis Washington, Churchill, Deák vagy aki épp eszünkbe jut! Ez megy nap mint nap. Na de mi van, ha jön a NATO? Pontosabban annak román főtitkár-helyettese? Ez egy elég fontos pozíció, akárhonnan nézzük. Igaz, hogy az a Mircea Geoană tölti be, aki annak idején kicsit korán

" target="_blank" rel="noopener">örvendett államelnökválasztási győzelmének. Na de azóta volt ideje tanulni, diplomáciát, politikát, mindent. Még írni is megtanult. Ugyanis amit mondott, éppen új könyvének (a könyv címe igen frappáns: Harc Románia jövőjéért) egyik bemutatóján mondta.

Na de nézzük, mit is mondott a jóember. Egészen filozofikusan vágott bele, mint egy igazi eszmetörténész:

„A nemzetek történelmében és az emberek életében vannak ciklusok. Egy adott rendszer működik egy bizonyos ideig, majd szép lassan leszálló ágra kerül, nem működik tovább, és én úgy gondolom, hogy Románia és az egész régiónk, a mi politikai, gazdasági rendszerűnk és a társadalmi szerződés elérte az euroatlanti integrációt követő fejlődési modell szintjét, és feljebb kell lépnünk.”

És most következik az ominózus rész:

„Ezt a lépést pedig nem lehet középszerű, hozzá nem értő emberekkel, nepotizmussal megtenni… pedig vannak, igen, a politikában is vannak hozzáértő emberek.”

Aham. Mi elhisszük, kedves Geoană úr. De ugyan mondja már meg azt is, hol rejtőzködnek ezek a hozzáértő emberek?

Jó, minden hitünk és bizalmunk ellenére kicsit kételkedni kezdtünk Geoană úr szavainak mélyreható igazságtartalmában, amikor hasonlatképpen azt találta mondani, hogy tessék nézni a Moldovai Köztársaságot vagy Ukrajnát, mert ott igazán hozzáértő politikusok, vezetők vannak.

Az Erdélyi értéktár fellobbant az égen, majd kihunyt…