Meg kell találni az egészséges középutat a „teljesen lezárjuk a határt” és a „jöjjön mindenki, nem érdekelnek a lehetséges következmények, konfliktusok” elve között. De lehetőleg minél sürgősebben, mert Európa egyre inkább ostromlott erődre kezd hasonlítani.

A menekültügyben megmutatkozó embertelenséget még cinizmus is tetőzi mind politikai, mind lakossági szinten.

Hetven, többségében Szíriából és Irakból érkezett menekültet mentett ki szombaton a román parti őrség a Fekete-tengeren.

Miközben a kormányfő értelemszerűen nem az őshonos magyarországi kisebbségektől óvná az országot, a balliberális ellenzék idegenellenességgel vádolja, és kitárná az ország kapuit a bevándorlók előtt.

Nem az őslakosok, hanem a bevándorlók lelkiismereti szabadságjogainak védelmét vették figyelembe. A kisebbségekre vonatkozó szabályok megalkotásakor az őshonos kisebbségeket egy kalap alá helyezték a bevándorló kisebbségekkel.

Románia szinte bármit megtehet a térségben, mivel olyan stratégiai előnye van Magyarországgal szemben, hogy egyrészt van fekete-tengeri kijárata, másrészt az ukrán válságban és korábban is egyértelműen hitet tett az amerikaiak mellett.

Német fräuleinok jöhetnek, román bevándorlók nem – nagyjából így összegezhető Nigel Farage brit euroszkeptikus pártvezér krédója. Bukarest szerint ez a hozzáállás nem túl korrekt.

Ma van a Rasszizmusellenesség Világnapja. A rasszizmus és a szegénység kapcsolatáról Péter László szociológus beszélt a Maszolnak.

Képmutatás tehát az elutasító magatartás, mellyel nyugati államok egyes politikusai a bevándorlókhoz viszonyulnak, vélhetően voksszerzési törekvések, tehetetlenségük leplezése áll a háttérben.