Erdélyben a forradalom is a feje tetejére állt 1848-ban

És hogyan emlékezzünk rá? 1848 a népünnepély, az erőszak és a megdicsőülés között.

Változnak az idők.

Fogas kérdés, de a forradalmároknak ilyen, mélyen emberi dilemmákkal is szembe kellett nézniük. Nyáry Krisztián leemelte a piedesztálról ’48 hőseit.

Kossuthék azután is reménykedtek a békés forradalomban, hogy az osztrák csapatok megtámadták Magyarországot.

A forradalmat és szabadságharcot egy ország veszítette el, a vértanú tisztek özvegyeinek a személyes veszteséget is fel kellett dolgozniuk az önkényuralomban.

Sabin Ghermant leoltja az egyik ügyeletes nemzetféltő. Hogy merészeli azt mondani, hogy 1848-ban Románia nem létezett?

Miért lenne március 15. ünnepnap Romániában? Hát az fáj a románoknak, na.

A kolozsvári polgármester idén még csak nem is üzent. És neki sem üzentek. Az államelnöknek és a jogállamiságot lábbal tipró „zsarnoki hatalomnak” annál inkább.

A köztársaság és az országgyűlés elnöke jelenlétében vonták fel a lobogót.

Idén se hagyjuk ki az 1848–49-es szabadságharc évfordulója alkalmából szervezett kolozsvári rendezvényeket! Íme a program.

A dagerrotípia Bostonban készült, 1852-ben.

A Kolozs megyei településen több százan vonultak fel a hagyományőrző huszárok mögött az emlékműig.

Jelképek egész sorát bontogató ünnep, amely a legkisebb településen is előcsalogatja a tettre vágyók mellett az unottak, csalódottak, elkeseredettek sorát. A szabadság ígérete véget nem érőnek tűnik az idegen hatalmak béklyójában.