Visszatér a politikába Liviu Dragnea?

Jelen szöveg az Adevărul oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Tavaly ilyenkor Románia legerősebb embere volt, most kegyelemért koldul a bíróknál és annak a történetnek a narratíváját szövi, mely szerint azért a bűnért kell keresztülmennie élete Golgotáján, hogy nem volt hajlandó elárulni a hazáját: egy messianisztikus vezető, aki a kollektív megváltásért magára vállalja a bűneinket.

A Szputnyik néhány hete Dragnea megrázó üzenete: 8 hónapja ártatlanul ülök dutyiban címmel közölt cikket. Meg kell említeni, hogy Dragnea valójában a „börtön” kifejezést használta, amikor megszólalt a semmisségi fellebbezési kérelmét elbíráló törvényszék előtt, de Oroszország propagandaszerve ezt a tolvajnyelvi „dutyira” cserélte. Egy archaizmusra abból az időből, amikor a börtön nem szálloda volt, hanem olyan hely, ahol a rabot veszélyes munkákra, például lőpor készítésére kényszerítették. Moszkva nem hisz a könnyeknek, a film szavaival élve, de

románként hogy maradhatna bárki kőszívű Liviu Dragnea drámájának hallatán?

Vagy inkább Liviu Dragnea dramatizálásának hallatán. Talán ez lenne a megfelelőbb kifejezés arra a forgatókönyvre, amelyet egy Daddy visszatér! című blockbuster-re gondolva ír és amelyben reményei szerint ő játssza majd a főszerepet. Egy olyan filmben, melynek főszereplője egy mesehős, aki a kálvária után makulátlan arccal tér majd vissza onnan, ahonnan senki sem jött még vissza magas lovon. Sőt, a hősi harc hegei többlet-legitimitást kölcsönöznek majd neki az alattvalók előtt. Dragnea, mint minden jó forgatókönyvíró, párhuzamos világot tervez magának (a párhuzamos állammal azonos tengelyen), melyben a tősgyökeres Greuceanu (Petre Ispirescu mesehőse – a szerk.) a hazácskájára rárontó, kincsek után sóvárgó nyugati sárkányokkal küzdött meg. Egy adott pillanatban, amikor a legnehezebb helyzetben volt és magára hagyták a cselédek, a honi boszorkányok által segített sárkányok megkötötték és választania kellett hazája elárulása vagy szabadsága elrablása között. Így aztán azt választotta, hogy feláldozza a nyugalmát és az Irina kisasszony melletti boldogságát a tömegekért, még azokért is, akik nem érdemlik meg őt.

Mivel az úri pince (itt a Rahova börtönt jelenti – a szerk.) legmélyebb bugyraiban is meghallotta, hogy az ország védtelenül sír az ellenségek miatt, Greuceanu egy ellágyulási pillanatában kegyelmet kért az igazságot részrehajlóan osztogató bírától. Íme, egy rövid részlet az eredeti forgatókönyvből, melyet maga a tehetséges szerző olvasott fel hangosan a bírósági teremben: „8 hónapja ártatlanul ülök börtönben. Nem tartom normálisnak, hogy olyan tettért fizessek meg, melyet nem követtem el. Önökön múlik, hogy továbbra is ártatlanul ülök vagy elfogadják a semmisségi kérést.” A bírónő egy kőszikla hajthatatlanságával megtagadja a semmisségi kérés elfogadását és továbbra is bezárva tartja.

„Töményen hiszek az ártatlanságomban”, (valójában rendületlenül, csak a szóvicc kedvéért hagyjuk szó szerinti fordításban a kifejezést – a szerk.) tette hozzá a szerző a hajthatatlan bíró előtt. Nem árulta el, hány fokos ez a tömény, és teleormani cseresznyeszilvából vagy szebeni szilvából készült-e. Szabadságának maga Románia volt az ára, ami Greuceanu számára szóba sem jöhetett. Újra azt választotta, hogy inkább láncra verve marad, így törölve el mindenki bűnét. Röviden, ezek a lehetetlen küldetésnek számító producer-keresésben lévő Daddy visszatér! című film forgatókönyvének az első fejezetei.

A paródiát félretéve,

egy hatalomhoz és luxushoz szokott embernek – pszichológiai szempontból – nehéz börtönben lenni.

Bár Liviu Dragnea nem született olyan gazdagnak, amilyenné lett, a kiváltságok elvesztése és a börtönviseltség bélyege kihat az önbecsülésére. Ám az emberi pszichikumnak egy sor önvédelmi mechanizmusa van a valósággal szemben, a tények tagadásával kezdve.

A Psychological Science folyóirat egyik 2018-as számában megjelent tudományos tanulmány, mely azzal foglalkozott, hogy az AEÁ-ban három elítéltből kettő a szabadulását követő három éven belül újabb bűncselekményt követ el, azokat a különféle stratégiákat vizsgálta, melyeket az elítéltek a rácsok mögött alkalmaztak, hogy megbékéljenek önmagukkal. A kutatás kimutatta, hogy az egyes rabok elméjében elsőbbséget élvező érzésnek prediktív értéke van a visszaesés esélyeit illetően, jelentős különbség lévén a bűnösség- és szégyenérzés között. A börtönbe juttató viselkedésre vonatkozó bűnösség gondolata lelkiismeret-furdalást és megbánást generál, ami javulásra irányuló cselekvést motivál. Ezzel szemben a szégyen érzése általában olyan defenzív válaszhoz vezet, mint a felelősség tagadása és mások hibáztatása. A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy az inkább szégyent, mint bűnösséget érző rabok sohasem fognak megjavulni.

Dragnea valószínűleg szégyenkezik, nem feltétlenül azért, amit tett, mint inkább azért, amivé lett, azaz palotatulajdonosból olyan rabbá, akinek a cellában van a WC-je. Politikai vezetőként abba a narcisztikus személyiségtípusba tartozik, akit nagyzási hóbort jellemez, elvárja a csodálatot, ugyanakkor megtagadja a felelősség vállalását, amikor kudarcot vall. Rabként pontosan ugyanolyan: arrogáns, dacos, és amikor nem tagadja teljes mértékben azt a hivatali visszaélésre való uszítást, ami miatt elítélték, a felelősséget akárki másra hárítja. Tavaly nyáron odáig elment, hogy a Teleorman megyei szociáldemokrata (PSD) feloszlatását és Viorica Dăncilă pártelnökké választásának megsemmisítését kérte a bíróságtól. Erre ismét a szervezeti pszichológia nyújt magyarázatot: amikor a narcisztikus vezető kudarcot vall, képes felégetni a világot csak azért, hogy a saját bőrét mentse.

Ezzel a lépéssel minden esélyét felszámolta, hogy szabadulása után visszatérjen a PSD-be,

akárcsak egy dísztisztségbe is, mint Adrian Năstase.

Liviu Dragneát rendszeresen láthatjuk tévékamerák kereszttüzében bilincsbe verve kiszállni a furgonból és a rendőrök által a bírósági folyosókon végigsétáltatva, amint futólag odavet néhány szót az újságíróknak. Sokunk számára a PSD volt pátriárkája a 2019. május 27-i börtönbe zárása után megszűnt közszereplőnek lenni. Még a PSD jelenlegi vezetői is igyekeznek elfelejteni őt. De jelentős számú egyszerű román számára Liviu Dragnea továbbra is az idegen érdekkel szembeni ellenállást és a nemzeti méltóságot jelképezi Romániában, ezeknek a harcoknak a mártírja. Indokolatlan az ezen polgárokkal szembeni szarkazmus vagy lekezelő viselkedés, akiknek a szavazata ugyanolyan súllyal esik a latba, mint bárki másé.

Akik továbbra is hinni akarnak Liviu Dragnea becsületességében és ártatlanságában, azok egy belső konfliktus ellen mozgósítják pszichikai önvédelmi mechanizmusaikat. Annak elismerése helyett, hogy hibás mindaz, amit eddig Dragneáról hittek, inkább bármit lenyelnek, ami megerősíti a róla korábban kialakított meggyőződéseiket. A rahovai Greuceanu meséje pedig, melyet éppen ő kínál nekik tálcán – könnyen érthető, meggyőző és a dragnista retorikával következetes módon –, az embereknek azt az étvágyát hivatott táplálni, hogy konzerválják véleményeiket és igazodási rendszerüket. Băsescu hívei ugyanezen minta szerint nem akarják elhinni, hogy ő volt Petrov, vagy kisebbítik ennek az aspektusnak a jelentőségét. Mindnyájunk pszichológiai struktúrájába be van építve a meggyőződések tehetetlensége.

A virtuális térben, elsősorban a Facebookon, a politikai kommunikáció szempontjából egyedüli releváns romániai közösségi hálózaton figyelhető meg a leginkább azon elképzelésnek elterjedtsége, hogy

Dragnea politikai fogoly és a románok hőse.

Számtalan politikai témájú Facebook-csoportot mozgatnak bérkommentelők és hamis, de zömmel valós személyek, vagy jobban mondva bizonyos valós személyek virtuális megjelenései által benépesített fiókok. A PSD, Dragnea, Pleşoianu, az Antena3 támogatói és a Ceauşescu után nosztalgiázók által felkeresett pártos vitacsoportokban minden nap tömegével jelennek meg a Dragnea igazságtalan elítéléséről szóló, összeesküvés-elméleteken és hamis vagy tendenciózus híreken alapuló napi bejegyzések.

Igaz, hogy a Facebookot nem tarthatjuk a szavazókra nézve reprezentatív mintának, mert egyes kategóriák túl-, mások pedig alulreprezentáltak. Szálljanak ki a gépkocsijukból egy déli faluban és kérdezősködjenek Liviu Dragnea felől az út menti kocsmában – igazi falusi parlamentekben – és megtudják, mit gondolnak azok, akik nem a Facebookon lógnak. Az általános vélemény ellenére nem minden paraszt inni jár a kocsmába, hanem társasági életet élni. Ne csodálkozzanak, ha sokan Robin Hood-ként írják majd le Dragneát.

Nem kizárt, hogy Liviu Dragnea visszatér majd a közéletbe,

vagy egy új politikai konstrukció nyíltan vállalt vezetőjeként, vagy a háttérembereként (ahogy a kormányt is vezette 2017 és 2019 között). A PSD jelenleg Victor Ponta felé igazodik, ezért Dragnea emberei kiszorulnak a játékból, mert ők nem cserélnek olyan gyorsan tábort, mint Mihai Fifor, vagy a párt jelenlegi vezetősége számára nemkívánatosak. Egy konzervatív szárny a PSD kongresszusa után válhatna ki, amikor is a „reformpárti” Marcel Ciolacu eltávolítja Liviu Dragnea embereit a fontos tisztségekből. És ki más képét tűzhetné zászlajára ez az új politikai mozgalom, ha nem Greuceanu-Dragneáét, az idegenek és hazaárulók elleni harc vértanú hazafijáét?

A Brexit, az EU-szintű vezetőhiány (Angela Merkel visszavonulása), a trumpizmus modellje és a Moszkva által álhíreken keresztül folytatott információs háború – mindezek megteremtik egy ultrakonzervatív, bevándorlásellenes és euroszkeptikus párt romániai megjelenésének feltételeit. Egy Európa-ellenesség szintjén radikalizált Dragnea által vezetett pleşoianukból álló politikai konstrukció kitöltené a Nagy-Románia Párt (PRM) által hátrahagyott űrt. Marketing szempontjából a politikai színpadon van helye progresszizmussal szembeni egyensúlynak, de elválik, választási szempontból is lenne-e értelme.

Feliratok balról jobbra, felülről lefele: Legfrissebb: Liviu Dragnea sokkol, a sajtó arcába vágta az igazságot/ Politikai fogoly: Liviu Dragnea azt akarta, hogy a multik Romániában adózzanak, ahol a nyereségüket is megtermelik! Miért nem kapott támogatást?/ „Szabadságom ára volt, hogy eladjam eRomániát”/ „Tramp adott nekem egy sapkát és nekiadtam INGYEN az országot… - Tudom, te áruló, azért kötöttél gúzsba!” „Nem akartam semmiféle kompromisszumot tenni! Románia volt az ára”!/ Vajon ki a hazafi? Igen, ő, aki inkább a szabadságát áldozta fel, de nem vállalta a térdre borulást!

1000 EURÓ jutalmat kínálok annak, aki bizonyítékokkal képes alátámasztani, hogy Liviu Dragnea akár csak 1 LEJ-t is ellopott! Így, talán, felébrednek a felelőtlenek!/ Szerény véleményem szerint, ha a mi Dragneánk lett volna az elnök, biztos, biztos kivezette volna Ro-t ebből az EU-nak nevezett pöcegödörből!