Szétvertek egy üzletet a Steaua szurkolói Kolozs megyében (VIDEÓval)
A magyargyalázó rigmusaikról híres drukkerek ezúttal is csak egy balhéval tudták felhívni magukra a figyelmet.
A bukareti CSA Steaua futballklub szurkolóiról legutóbb akkor írtunk, amikor augusztus 4-én, az FK Csíkszereda elleni meccsek kiviselték magukat – a magyargyalázó rigmusok miatt meg is bírságolták a klubot –, na de ezúttal sem valami elképesztő koreográfiával hívták fel magukra a figyelmet. Hanem egy újabb balhéval.
A katonacsapat szombaton a dési Unirea csapatával játszott az erdélyi városban (ki is kaptak 2–1-re), de a bukaresti szurkolók tettek arról, hogy ezúttal is inkább róluk kelljen beszélni. A mérkőzés szünetében a kemény mag több képviselője a stadion melletti élelmiszerboltban talált meg egy helyi fiatalt, akit agyba-főbe vertek, csupán azért, mert látták, hogy a meccsen a dési csapatnak szurkolt. A videó
">itt tekinthető meg.
A Steaua szurkolóit az sem érdekelte, hogy a bolt tele van, s ha már ennyit utaztak, úgy gondolták, ők is meg kell verjenek valakit. A legfurább az egészben az, hogy egyelőre senki nem tett panaszt a rendőrségen, pedig a verekedős srácok igazán megérdemelnének egy (újabb) leckét.
Egy szegény kis adófizető panaszai
Szántai János
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
Eurovíziós Dalfesztivál: hogyan vált a művészet a nagyon-nagyon-nagyon egyértelmű üzenetek hordozójává?
Varga László Edgár
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Amikor egy rockkoncertet csak ülve lehetett megnézni – lázadó erdélyi fiatalok és a Szekuritáté
Sánta Miriám
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Vázlat az erdélyi kultúra működtetésének anyagi nyomorúságáról
Fall Sándor
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
